A hazai energiaellátással kapcsolatban számtalan írás jelent meg az elmúlt években az Mfor oldalán. Ezekben időnként kritikát fogalmaztunk meg az egyoldalú orosz függés kapcsán, amely a földgáz esetén érdemi anyagi előnnyel vélhetőleg nem is járt. Azt ugyanis a magyar kormány gyakorlatilag minden érintett minisztere – Szijjártó Pétertől Nagy Mártonon át Lantos Csabáig – elismerte, hogy a hosszútávú orosz gázszerződés árazása a holland tőzsdei árhoz (TTF) kötött. Ez magyarul azt jelenti, hogy bár a kormányzati kommunikációban bevett panel az olcsó orosz gáz, ez valójában erős csúsztatás, hiszen az energiahordozót piaci áron vesszük. Árelőnyt legfeljebb az alacsonyabb szállítási díj okozhat, a kormány tagjainak állítása szerint az oroszok ugyanis ezért az árért a határig (Kiskundorozsma) szállítják a gázt. Az ugyanakkor ritkán hangzik el, hogy – ha mindez igaz – akkor sem valami kiugró kedvezményről van szó. A világ egyik legnagyobb energiapiaci kereskedőcége, a Kpler adatai szerint ugyanis egy lengyel LNG-termináltól bő 2 euró lenne MWh-ként a szállítási díj, Horvátországból 1,5 euró körüli összeg. Mindez azt jelenti, hogy a kormány állítása alapján 5-7 forintot spórolunk az „olcsó” orosz gázzal köbméterenként. Tény, hogy az ország éves fogyasztása több mint 8 milliárd köbméter, így összességében már sok tízmilliárd forintról beszélünk, de a magyar költségvetésben az orosz gáz lecserélése ezek alapján viszonylag kis tételt jelentene.
Sokkal nagyobb üzlet az orosz kőolaj megvétele, azt ugyanis az európai vásárlók jelentős része immár nem vásárolja, az alacsony kereslet miatt pedig érdemi diszkont alakult ki. Vagyis ebből az energiahordozóból valóban olcsóbb az orosz import, mint az Európában irányadó olajfajta, a Brent megvétele.
Az persze súlyos paradoxon, hogy az alacsonyabb alapanyagár ellenére mindebből a magyar autósok semmit sem érzékelnek, a hazai benzin és dízelár ugyanis az egyik legmagasabb a régióban. Az olajfajták közötti árkülönbözet ugyanis kisebb részben a Mol profitját hizlalja (amiből az állami tulajdonú részvénypakett korábbi „szétosztása miatt” a magyar adófizetőkhöz ez már nem jut el), míg a nyereség nagyobbik részéből a magyar autósok Gulyás Gergely bevallása szerint is a rezsicsökkentést finanszírozzák.
A pénzügyi szempontokból persze érthető, hogy a magyar kormány ennyire szeretné, hogy az oroszok által szétlőtt Barátság kőolajvezetéken újra elinduljon a tranzit. Ugyanakkor a helyzet nagyon sok kérdést felvet. Már csak azért is, mert Orbán Viktor kormánya a szuverenitását védi, miközben az ország energetikai ellátását gyakorlatilag Vlagyimir Putyinra bízza, miközben az orosz elnök 2022-ben bebizonyította, hogy a szállításokat bármikor hajlandó politikai fegyverként használni.
Egy műholdkép nem bizonyít semmit
Hétfőn Orbán Viktor egy műholdképpel bizonygatta, hogy a Barátság vezetéknek semmi baja, és nincs akadálya a szállításnak. Lehetséges, hogy ez valóban így van, ugyanakkor a bemutatott fotó aligha bizonyító erejű, azon ugyanis csupán annyi állapítható meg, hogy maga a cső megvan. Ugyanakkor az olajszállítás nem úgy működik, hogy az oroszok valahol beleöntik azt a vezetékbe, az olaj pedig szépen elfolyik Magyarországra. A továbbításhoz ugyanis nagyon nagy teljesítményű pumpák és szivattyúk szükségesek, amelyek biztosítják az energiahordozó áramlását. Az orosz támadás után a szakértők jelezték, hogy egy ilyen tranzitállomás sérült meg, ugyanakkor a miniszerelnök által bemutatott fotókból nem derül ki, hogy a berendezést sikerült-e valóban megjavítani, illetve biztosítani a tranzitállomás energiaellátását.
Ennek ellenére a publikus információk szerint a magyar kormány a vezeték támadása miatt nem vette fel a kapcsolatot, a külügy nem rendelte be az orosz nagykövetet, miközben egy ehhez képest nevetséges ügyben, az FTC szurkolóit szállító vonat leállása miatt az osztrák nagykövetet Szijjártó Péter azonnal elővette. Sőt, mind Orbán Viktor, mind a külügyminiszter kommunikációjában csak és kizárólag az ukrán fél felelősségéről beszélnek.
Amerikát vajon előveszik-e?
Ebből az aspektusból kifejezetten érdekes volt, hogy a hétvégén indított amerikai-izraeli támadás kapcsán az Egyesült Államok neve elő sem került, a magyar kormány izraeli-iráni konfliktusnak aposztrofálta az újabb háborút. Ez önmagában is érdekes, az pedig még pikánsabbá teszi a történetet, hogy mindez nemzetgazdasági szinten sokkal nagyobb napi pluszköltséget jelent, mint a Barátság kőolajvezeték kiesése. Más kérdés, hogy ezt feltételezhetően sem a magyar miniszterelnök, sem Szijjártó Péter nem fogja felróni bármilyen módon – akár csak a belpolitikai kommunikációban – Donald Trumpnak vagy Benjámin Netanjahunak.
Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
De nézzük, mit mutatnak a számok, mert a hétvégén kirobbant háború a magyar gazdaságot is súlyosan érinti! Oroszországból 21 millió köbméter gáz jön napi átlagban, ami hozzávetőleg 210 ezer MWh-nak felel meg. Mindez azzal jár, hogy az Egyesült Államok és Izrael által indított csapások a gázpiacon bekövetkezett (néhány nappal korábbi 30 euró/MWH árhoz képest) hatalmas drágulás miatt egyetlen nap alatt 2,5 millió euró pluszköltséget jelentenek az MVM számára, illetve a rezsicsökkentés miatt a költségvetésnek. Ez dollárban nagyságrendileg 2,9 millió dolláros „kárt jelent”, ahogy fent fogalmaztunk, a háború miatti drágulás napi szinten ekkora kárt okoz hazánknak.
Ráadásul mindez csak a hétfői állapotot tükrözte, kedden pedig hasonló mértékű emelkedést láthattunk a holland gáztőzsdén, ahol napközben 60 euró felett is járt a kurzus. Igaz, a legközelebbi, április végi szállítású földgáz esetén a nap végére némileg megnyugodtak a kedélyek, de így is 55 euró körül zárt a TTF. Ez azt jelenti, hogy a földgáz esetén két nap alatt a háború miatt csak a földgázon 9 millió dolláros plusz költség keletkezhetett.
Az Irán ellen indított csapások, és a perzsa állam válaszreakciója persze nem csak a földgáz piacán okozott felfordulást, hiszen az olajárak is megugrottak. Hétfőn nagyjából 8 dollár volt a drágulás, ami azt jelenti, hogy a háború miatti pluszköltség csak a hétfői napon 800 ezer dollárt tett ki. Kedden ezt további 4,5 dolláros hordónkénti drágulás követte, ami további további 450 ezer dollár pluszt jelent nemzetgazdasági szinten.
A két tétel együttesen csak hétfőn és kedden 10 millió dollárt meghaladó pluszköltséget jelent a magyar vállalatoknak (jelesül az MVM-nek és a Molnak), illetve a rezsicsökkentés miatt, e pótlólagos teher egy tetemes része a költségvetésre, illetve azon keresztül a magyar adófizetőkre hárul.
Ezzel szemben Orbán Viktor elmondása szerint az orosz olaj hordónként 13 dollárral olcsóbb, mint a Brent. (Ez a kijelentés az elmúlt néhány hét kitáguló árkülöbözete miatt valós adatnak tűnik, ahogy az a fenti ábrán is látszik – szerk.) Mindez azt jelenti, hogy az átlagos napi 100 ezer hordós importot alapul véve ez 1,3 millió dolláros pluszköltséget jelent. Ezek alapján tehát az izraeli-iráni háború nagyjából két nap alatt akkora plusz költséget jelentett, mint a Barátság vezeték 8 napos leállása, vagyis ez idő alatt négyszer annyiba kerül nekünk, mint az olajszállítás – vélt vagy valós – leállítása.
