A fogyasztói árindex a 2022-23-ra jellemző nagyon magas szintről 2024 elejére 5 százalék alá süllyedt és azóta is mindössze 2 hónapra emelkedett ideiglenesen e szint fölé (a legutolsó, 2025 szeptemberi adat 4,3 százalék). Az ennél magasabb szinten hullámzó lakossági inflációs érzet mutató (mely a lakosság által az elmúlt 12 hónapra vonatkozó áremelkedést méri) lassabban csökkent, ezért e két mutató közti relatív különbség a 2022 előtti szintekhez képest is magasan ragadt – derül ki a GKI Gazdaságkutató friss összeállításából.
Teljesen mást érez a lakosság, mint a statisztikai hivatal
A lakosság inflációs érzete jelentősen eltér a hivatalos inflációs adatoktól. A két mutató közötti különbség egyik oka, hogy az egyes háztartásoknak eltérő az áruk és szolgáltatások iránti kereslete, ezért a hivatalos fogyasztói árindex nem feltétlenül tükrözi minden egyes háztartás költségeit. Másrészt az emberek hajlamosak a saját tapasztalataik alapján érzékelni az inflációt – írja a GKI Gazdaságkutató.
Ha egy adott, gyakran vásárolt termék ára gyorsan emelkedik, de a többiek ára stabil marad, az egész gazdaságra vonatkozóan magasabb inflációs rátát érzékelnek.
Különösen válságok vagy bizonytalan időszakok idején erősebb félelem alakul ki az inflációval kapcsolatban. A lakosság akkor is magas inflációt érez, ha a tényleges áremelkedés nem olyan drámai, de a félelem vagy pesszimizmus hatása erősíti az inflációs érzést. Ráadásul, ha az emberek gyakran hallanak az árak emelkedéséről, hajlamosak nagyobb inflációt érezni.
Minél alacsonyabb a jövedelem, annál durvábbnak tűnik az infláció
Az is megállapítható, hogy az egyes társadalmi csoportok közül a diplomások és a felső jövedelmi tizedbe tartozók esetében a legkisebb az eltérés az inflációs érzet és a hivatalos inflációs adat között, ugyanakkor az alapfokú végzettségűek és a legalsó jövedelmi tizedbe tartozók, valamint a 65 év felettiek esetén a legnagyobb.
A Magyarországot jellemző magas infláció során jobban nőttek az alapvető létszükségleti termékek és szolgáltatások árai, mint a tartós, ritkábban vásárolt termékeké, s ez jobban érintette az alacsony jövedelműeket, akiknek az aránya éppen a magas infláció miatt nőtt.
Minél kevesebb a jövedelme valakinek, ennek annál nagyobb részét fordítja önfenntartásra (élelmiszer, rezsi, lakhatás), amelyek hagyományosan ár-rugalmatlan termékek (akkor is megvesszük őket, ha emelkedik az áruk). A 30 éves kor alattiak jelentős része otthon lakik, jellemzően nem maguk vásárolnak be, így az inflációs várakozásaik is eltérnek szüleikétől. A másik oldalon az idősek ritkán költenek nagyobb értékű tételekre (pl. háztartási berendezések, személygépkocsi), így ezek árváltozása őket nem is érinti.
A lakosság és a KSH által mért árszínvonal-változás eltérése erősen ugrált 2018 és 2025 között. 2021-ben és előtte a lakosság átlagosan 4-5-ször akkora inflációt érzékelt, mint a fogyasztói árindex, viszont ez 2022 és 2023 nagy részében 2-szeres érték alá csökkent, tehát a lakosság kevésbé becsülte felül a hivatalos inflációt. 2024-re ez az érték viszont gyorsan több mint 7-szeresére növekedett, majd 2024 végére visszatért az ötszörös értékhez és azóta is ezen a szinten maradt. Ezért, bár a KSH adatai alapján a fogyasztói árindex emelkedése jelentősen lelassult, s tartósan 5 százalék alá került, ezt a lakosság nem érzi – írja a GKI.
A napokban a Klasszis Média Youtube-csatornája épp arról kérdezte az utca emberét: milyennek érzékelik az infláció valódi mértékét? Itt nézheti meg a válaszokat:
