A szintén a Klasszis Médiához tartozó laptársunk havonta megjelenő Privátbankár Európai Inflációs Körképének rendszeres olvasói már megszokhatták, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által havonta közzétett éves inflációs adat alacsonyabb annál, mint amelyet az uniós Eurostat publikál.
Októberre például e különbség 0,4 százalékpontot tett ki. Míg a KSH 2 százalékosra hozta ki a múlt havi éves szintű fogyasztóiár-indexet, addig az Eurostat jövő szerdán, november 18-án megjelenő adatsorában Magyarország neve mellett 2,4 százalék szerepel majd. Ez már biztos, hiszen a magyar harmonizált fogyasztóiár-indexet maga a KSH tette közzé az általános inflációs adattal együtt e hét kedden – mint ahogy teszi azt már évek óta.
De vajon miért mutat ki alacsonyabb inflációt a magyar statisztikai hivatal az uniósnál?
Árulkodó jel lehet, hogy a két elnevezés eltérő, jobban mondva, az Eurostaté egy szótaggal hosszabb a magyarnál. Míg a KSH fogyasztóiár-indexről beszél, addig az EU-s társintézménye harmonizált fogyasztóiár-indexről. Közös bennük, hogy mindketten azt mutatják meg, egy meghatározott időszak alatt (általában havi vagy éves összevetésben) mennyivel változtak a fogyasztók által megvásárolt termékek és szolgáltatások átlagos árai. Az Eurostat adatát a hivatalos fogalommeghatározás alapján azért nevezik harmonizáltnak, mert az EU-tagországok statisztikai hivatalai ugyanazt a szabványosított módszertant alkalmazzák, és ezzel válnak az adatok összehasonlíthatóvá egymással az egész EU-ra, illetve az eurózónára vonatkozóan.
De akkor a KSH – illetve a többi nemzeti statisztikai hivatal – miért nem harmonizált fogyasztóiár-indexet alkalmazza? A fő különbség, hogy míg a harmonizált fogyasztóiár-index a teljes magyarországi fogyasztás érzékelt árváltozását veszi figyelembe, addig a hazai fogyasztóiár-index a külföldiek magyarországi fogyasztásának árváltozását figyelmen kívül hagyja – mutatott rá Gajzágó Imre, a KSH fogyasztói árakkal foglalkozó osztályának vezetője az ATV péntek reggeli műsorában.
A szóban forgó adatokat a nemzeti számlákból nyeri ki a KSH. Márpedig ezek azt mutatják, hogy a külföldi turisták által a vendéglátásban és a szálláshelyeken elfogyasztott termékek, szolgáltatások árindexe – vagyis az áraik emelkedése – magasabb, mint a bolti élelmiszereké.
Forrás: KSH
Az rejtély, hogy miért nem a harmonizált fogyasztóiár-indexet használják a nemzeti statisztikai hivatalok, miért a „sima” inflációs számhoz viszonyítják a különböző állami támogatásokat, szociális juttatásokat, illetve állapítják meg az alapján a nyugdíjemelés mértékét. Úgy tűnik, be kell érnünk azzal, hogy egész egyszerűen ez az általános gyakorlat.
Más kérdés, hogy indexek ide vagy oda, az emberek mindkét hivatalos rátánál általában magasabb inflációt érzékelnek. A magyar lakosság például a Magyar Nemzeti Bank legfrissebb, az idei harmadik negyedéves adatai alapján készült felmérése szerint az elmúlt egy évben 6,6 százalékos inflációt érzékelt – ami kedvezőnek tekinthető ahhoz képest, hogy három hónappal korábban még 8,7 százalékosat. Eközben az egy évre előretekintő inflációs várakozások mediánja is csökkent, 4,1 százalékra a második negyedévi 4,8-ról.
Egy fogyasztótól nem várhatjuk el, hogy egyrészt tizenkét hónappal korábbi árakkal legyen képes hasonlítani a jelenlegi árakat, másrészt a jelentősebb drágulások sokkal jobban feltűnnek nekik – adott egy lehetséges magyarázatot a magasabb inflációérzékelésre a KSH osztályvezetője.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
