A magyar villamosenergia-termelés gerincét az atomenergia adja, ugyanakkor a termelési szerkezet egyre inkább a megújulók felé tolódik, a szén és más nem gáz alapú fosszilis források súlya pedig fokozatosan csökken. 2025-ben a legnagyobb termelő a Paksi Atomerőmű volt a termelés 40 százalékával, a földgáztüzelésű erőművek pedig a termelés 20 százalékát adták.
Berobbant a napenergia
Az elmúlt évek leggyorsabban bővülő forrása a napenergia: éves termelése a 2020-as 2459 gigawattóráról 2025-re 10 721 gigawattórára, vagyis több mint négyszeresére nőtt, így 2025-ben már a teljes termelés 27 százalékát adta. A gyors bővülést ugyanakkor nem követte a tárolókapacitás kiépülése, ami erős áringadozásokhoz vezethet és a napenergia hatékonyságát ronthatja.
A szélenergia részaránya 2025-ben mindössze 1,5 százalék volt, mivel a beépített kapacitás 2016 óta jelentősen nem változott. A kormány 2026-ban hirdetett programja szerint a 2026 és 2030 közötti pályázatokon legalább 4000 MW új szélerőművi hálózati csatlakozási kapacitást osztanak ki. Az első, 700 MW-os kör csatlakozási határidői alapján a szélenergia részarányának érdemi növekedése azonban inkább az évtized végétől várható.
Fotó: Központi Statisztikai Hivatal (KSH)
Még mindig jelentős az importunk
A magyar gazdaság mindhárom fő energiaforrásból (villamosenergia, földgáz, kőolaj) jelentős mértékben importra szorul, ami tartós nyomást gyakorol a hazai folyó fizetési mérlegre. A 2022-es energiaválság kiugró egyenlegromlást okozott. 2022-ben összesen több mint 11,6 milliárd euróval volt nagyobb az energiaegyenleg deficitje, mint a korábbi évek jellemző értéke (mint például a 2018-as). Habár az energiaárak mérséklődésével ez energiaegyenleg deficitje enyhült, a jelentős egyenlegrontó negatív tényező azóta sem változott.
Fotó: Központi Statisztikai Hivatal (KSH), Magyar Nemzeti Bank (MNB)
A hazai villamosenergia-termelés és -rendszer sajátosságai miatt időszakosan áramból jelentős importra szorulunk. 2025-ben a teljes magyar áramfogyasztás 37 százaléka importból jött, míg a kivitel a teljes hazai fogyasztás 23 százalékát tette ki.
A belföldön felhasznált áram közel kétharmadát (63 százalék) adták a hazai erőművek, a fennmaradó részt az import fedezte. A villamosenergia esetén azonban fontos hozzátenni, hogy a hazai áramimport a villamosenergia ár legmagasabb szakaszában összpontosul, míg villamosenergia exportunk a naperőművek megugró termelése miatt akkor emelkedik, amikor az árak jellemzően alacsonyak.
Fotó: Mavir adatok alapján GKI számítás
Az esti és reggeli árcsúcsok kialakulásában kulcsszerepet játszik a földgáz. A villamosenergia-piacon az órás árat a kereslet kielégítéséhez még szükséges legdrágább termelőegység, az úgynevezett határerőmű költsége határozza meg, ami a csúcsidőszakokban, amikor a napenergia-termelés kiesik és a magyar rendszer importra szorul, jellemzően egy gázerőmű.
Az esti 150 euró/MWh körüli árszint így jelentős részben a földgáz és a CO2-kvóta árát tükrözi, mivel a hazai áramárak szorosan követik az európai gázpiac alakulását.
Nagy az európai versenyhátrány
A villamosenergiapiac volatilitását és a bizonytalan árkörnyezetet tovább fokozza, hogy az Európai Unió energiaintenzív ágazatai átlagosan több mint kétszeres áramárat fizetnek, mint az amerikai, és közel 50 százalékkal magasabbat, mint a kínai versenytársaik.
A hálózati problémák miatt fellépő hazai felár tehát azt eredményezi, hogy a magyar rendszer ehhez a versenyhátrányt jelentő európai átlaghoz képest is jelentősen drágábbá válik.
Ezt mutatja az is, hogy 2016-tól számolva az összes kereskedési nap 85 százalékban a magyar napi átlag áramár meghaladta a német árat és olykor 100-150 eurós átlagos eltérés is tapasztalható a két piacon. (Az ár eltérés másik oka a keresztfinanszírozás: a rezsicsökkentett lakossági áramárak támogatása.)
A paksi kérdés
A jövőre nézve több kihívás is áll a magyar termelési struktúra előtt. A jelenlegi termelés évente 35-40 százalékát adó Paks I. reaktorai már 44 éve üzemelnek. Eredeti üzemidejük már lejárt, de az első üzemidő-hosszabbítás nyomán a blokkok jelenlegi engedélyei 2032 és 2037 között futnak ki.
A következő cél az lehet, hogy a blokkok további húsz évig, így összesen akár 70 éves üzemidővel működhessenek, azonban ehhez környezetvédelmi engedélyezésre, műszaki vizsgálatokra, kábelcserékre, épületszerkezeti ellenőrzésekre és más beavatkozásra is szükség lenne.
Mivel Paks II. megépítése kérdéses, ezért, ha a hosszabbítás nem valósul meg időben, akkor az atomenergia kiesése komoly energiabiztonsági kockázatot jelentene és felerősítené a megújulókra épülő termelés hektikusságát a hazai hálózatban.
A megújulók esetében a szélesebb diverzifikáció fontos, mivel a napenergia túlsúlya a megújulók között a termelés volatilisebbé válását okozza. Erre az egyik válasz a kormány 4000 MW-os szélenergia programja.
Egyes vizsgálatok szerint a szél és a nap erőművek kombinációja jelentősen javítja az együttes hatásfokot, azonban a szélenergia mellett fontos lenne a megfelelő tárolói kapacitás kiépítése a hektikus megújuló termelés és a fogyasztási szokások eltéréseiből adódó, egyre dráguló import szükséglet enyhítésére. Az elektrifikáció előrehaladtával a villamosenergia-fogyasztás várhatóan tovább nő, ezt a többletkeresletet pedig szintén fedezni kell. A hosszú távú önellátáshoz ezért a megújulók mellett az atom- és a gázerőművek szerepe is fontos maradhat a jövőben.
