2019. január 9. 19:00

A túlóratörvény egyik benyújtója, Kósa Lajos a törvényalkotási bizottság előtt próbálta megvédeni az azóta már elfogadott törvényjavaslatot.

November végén tárgyalta a törvényalkotási bizottság a rabszolgatörvényként is elhíresült túlóratörvényt, ahol az egyik előterjesztő, Kósa Lajos próbálta megvédeni a javaslatát az ellenzéki képviselők előtt. Saját bevallása szerint egy fontos dolog a törvénnyel kapcsolatban elkerülte az ellenzéki képviselők figyelmét. Nevezetesen, hogy

"a módosítás a munkaerőpiac egy kifejezetten szűk szegmensére vonatkozik, csak azokra, akik úgynevezett egyenlőtlen munkaterhelés mellett dolgoznak - ez körülbelül a munkaerőpiac 10-15 százaléka - tehát a döntő többségre egyáltalán nem".

Vagyis ez alapján könnyen kiszámolható, hogy Kósa becslése alapján 450-675 ezer dolgozó lehet érintett.

Ugyanakkor hangsúlyozta a kormánypárti nyilatkozók által többször is említett frázisokat, miszerint a 400 óra túlóra csak akkor rendelhető el, ha ehhez a kollektív szerződés és a munkavállaló hozzájárul. Szerinte így kettős védelem, és kettős biztosítékrendszer alakul ki: részint kollektív szerződés, üzemi tanács, részint egyéni, önkéntes vállalás. Egyben a törvénymódosítás egy alkupozíció is, amely lehetővé teszi, hogy a munkaadó és a munkavállaló meg tud egyezni, akkor megegyeznek, hanem, akkor pedig nem.

Kósa Lajos (Fotó: MTI) Kósa Lajos (Fotó: MTI)

Felszólalásában cáfolni is igyekezett azokat a híreket, miszerint a módosító javaslattal a német autógyáraknak akart kedvezni. Bár konkrétan erre nem tért ki Kósa, de voltak olyan vélemények is, melyek szerint egyenesen a városában, Debrecenben megvalósuló BMW-beruházásnak akar kedvezni így. Kósa szerint a "németeknek ez aztán mindegy". Őt két dolog vezérelte a módosító javaslat elkészítésekor.

"Az egyik, hogy a gazdaság teljes körében érvényesüljön a minimálbér - szerintem ez egy helyes törekvés -, a másik pedig, hogy ott, ahol munkaszervezési eszközökkel mind a két fél, tehát a munkavállaló és a munkaadó érdekét valamilyen kompromisszumban összehozva hatékonyságjavulást lehet elérni - ugye, ez pont az a szűk szegmens, az úgynevezett egyenetlen munkaterhelés mellett foglalkoztatottak köre, és ez az ipar, bizonyos mezőgazdasági ipar, az automotive-ipar egy része, járműgyártás egy része -, ott egyébként tegyük lehetővé azt, hogy többletmunkával jóval többet keressenek az emberek, ha akarnak. De csak ha akarnak! Ez csak egy lehetőség."

A módosítással kifejezetten érintett ágazatokat illetően a vállalkozásfejlesztési bizottság előtt a javaslathoz benyújtóként csatlakozó fideszes Bányai Gábor is kitért. Ő nemes egyszerűséggel megfogalmazta azt, amit más formában és talán más összefüggésben inkább cáfolni igyekeztek a kormánypárti megszólalók.

"Ez valószínűleg az autóipari cégeknek lesz inkább kedvező Magyarországon, nem a többi vállalkozásnak".

Bányai egyébként Kósához hasonlóan igyekezett más színben feltüntetni a módosítást, ami a kollektív szerződéshez kötötten kínál lehetőségeket. Felszólalásában egyfajta indoklásként a piacon kialakult munkaerőhiányra hivatkozott, majd - némileg érthetetlen módon - a munkavállaló munkaidőn túli elfoglaltságait is megemlítette.

"Magyarországon jelenleg, mindenki tudja, hogy munkaerőhiánnyal küzdenek a vállalkozások, s az ország gerincét adó nagyvállalkozások is komoly munkaerő-problémákat kénytelenek elszenvedni, illetve a munkavállalóknak is komoly fejfájást okoz időnként, hogy hogyan tudják a munkaidejüket is megfelelő módon nemcsak kitölteni, hanem utána még esetleg értelmesen eltölteni, mert annyi lehetőség kínálkozik számukra, most már annyi helyen lehet az ország legtöbb, gazdaságilag fellendülőben lévő helyén munkát találni".