2010 óta nagyot csökkent a szegénység Magyarországon, már egymillióra tehető azok száma, akik kikerültek a szegénysorból - ezzel hozakodik elő időnként a kormány. A számok hangzatosak, és azok mégcsak nem is valótlanok vagy túlzóak. A sikerek mögött azonban több ponton mutatkoznak repedések, melyek arra világítanak rá, hogy akadnak Magyarországon szép számmal olyanok, akiket a kormány az út szélén hagy. Pedig nagy mellénnyel azt ígérték még évekkel ezelőtt, hogy ez nem fog megtörténni. Az egyre több szegénysorba sodródó nyugdíjas mellett egy sokkal általánosabb problémára is rávilágítanak a legfrissebb adatok.
A leszakadó nyugdíjasok mellett egy másik súlyos problémára is rávilágít a Központi Statisztikai Hivatal háztartások életszínvonalára vonatkozó adatsora: egyre nagyobb ütemben mélyül a szegénység Magyarországon, akik pedig ide tartoznak, azok egyre távolabb kerülnek attól a lehetőségtől, hogy valamikor fel tudjanak emelkedni a szegénysorból, javuljon az életszínvonaluk.
2018-ban a szegénységi rés már 28,9 százalékos volt az előző évi 24,1 után, miközben 2010-ben még 18,2 százalék.
A szegénységi rés egyszerűen megfogalmazva a szegénység mélységét hivatott kifejezni. Az arányszám azt mutatja meg, hogy a szegények (hivatalosan a szegénységi küszöb alatti jövedelemből élők) átlagos jövedelme milyen mértékben marad el a szegénységi küszöbtől, vagyis konkrétabban a medián átlagjövedelem 60 százalékának megfelelő összegtől.
Tavaly a KSH adatai szerint a szegénységi küszöb havi 93 312 forint volt, az előző évihez képest 11,28 százalékkal magasabb összeg.
Ennek a szegénységi rés mértékével csökkentett összege 66 345 forintra jön ki, azaz ennyiből él átlagosan egy szegény magyar. Az összeg egyetlen év alatt csupán 2700 forinttal emelkedett.
Hiába emelkedik tehát az elmúlt években lendületesen a bér abból láthatóan a szegények egyáltalán nem részesednek. A béremelkedés eredményeként ugyanis egyre magasabb szintre kerül a szegénységi küszöb, ám az ennek arányában meghatározott szegények átlagjövedelme ezt a növekedést egyáltalán nem követi.
Összefoglalva tehát a szegények egyre inkább leszakadnak, és egyre távolabb kerülnek a felzárkózás lehetőségétől. Noha hasonló történik a nyugdíjasok esetében is, ahol a szegénységi küszöb nagy léptékű emelkedése miatt kerülnek egyre többen a küszöb alá, a szegények közé, a helyzet a szegénységi rés kapcsán némiképp másabb. Itt ugyanis a fő problémát jelentheti például az évek óta stagnáló közfoglalkoztatási bér - bár a programokat már szűkíti a kormány, még mindig 100 ezres nagyságrendű a másodlagos munkaerőpiacon dolgozók száma. Ugyanígy a szegények leszakadásában a szociális ellátórendszer szűkmarkúsága is konzerválja a leszakadt, szegénységben élő háztartások helyzetét. Kitörésüket a nem megfelelő iskolai végzettség, a piacon keresett szaktudás hiánya mellett földrajzi korlátok is nehezíthetik. A magyar társadalom hagyományosan nem a mobilitásáról híres, ha pedig valaki a kedvezőtlenebb fejlettségű és új piaci munkahelyekkel szűken rendelkező északi, észak-keleti megyékben él, az elhelyezkedés is nehézséget jelenthet számára.
