Immár hatvankettedik alkalommal tartotta meg a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) a Közgazdász-vándorgyűlést, amely a magyar közgazdász szakma legnagyobb éves konferenciája. A több mint százéves szervezet a célból rendezi meg évente találkozóját, hogy teret biztosítson a legfontosabb társadalmi és gazdasági kérdések megvitatására a leginkább hozzáértő szakemberek részvételével. A nyíregyházi konferencia központi témáját a versenyképesség kérdései adták, amelyeket a plenáris ülések és a helyszíni szekciók keretében a résztvevők sokféle szempontból jártak körül.
A tanácskozást Matolcsy György jegybankelnök előadása nyitotta meg, aki élesen bírálta a kormány gazdaságpolitikáját és irányváltást sürgetett. Varga Mihály pénzügyminiszter vele ellentétben arról beszélt, hogy jók a gazdaság kilátásai.
A plenáris üléseken megosztotta gondolatait a hallgatósággal Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter, Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter, a Költségvetési Tanács elnöke és az Állami Számvevőszék alelnöke is. Mellettük a két plenáris és 16 szekcióülés mintegy száz előadója - akik között ott voltak a pénz- és tőkepiacon meghatározó vállalatok, bankok, pénzintézetek, a hazai üzleti élet első számú vezetői, neves gazdaságkutatók, elemzők, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a különböző minisztériumok felső vezetői - várta a résztvevőket. Volt bankvezérek kerekasztala, makrogazdasági elemzői fórum, szó esett a korrupcióról, innovációról, közpénzügyekről, a feszített munkaerőpiacról, a mesterséges intelligenciáról, az államháztartásról és még sok másról.
A MKT elnöksége várhatóan idén is összeállítja és eljuttatja a hazai gazdaságpolitika irányítóinak a vándorgyűlés főbb tanulságait, és azokat a döntéshozók figyelmébe ajánlja.
Az előadók, résztvevők illusztris névsorát végignézve azt hihetnénk, a kormánynak már csak az lesz a dolga, hogy ennek szellemében alakítja politikáját, s az ország elindul a jó irányba. Sajnálatos módon ez nincs így! A konferencia épp azoknak a területeknek a problémáira nem tudott megfelelő választ adni, amelyek alapvető meghatározói a versenyképességnek. Ezek: az oktatás, az innováció, a vállalkozások. Számos közgazdász fejtette már ki - elég csak Bod Péter Ákost (lapcsoportunk, a Klasszis Média államdó szerzőjét - a szerk.) említeni, vagy az MNB kiadványait -, hogy a versenyképességünk növelésének legfontosabb feltétele a közoktatás és az egészségügy rendbetétele (a kettő közül a közoktatás szerepe az elsődleges, hogy miért, azt itt nem részletezem).
Fotó: Facebook
Ehhez képest az MKT vezetősége az elmúlt évtizedekben egyszer sem tartotta szükségesnek, hogy nagyobb teret szenteljen a terület kérdéseinek, noha annak problémái nem új keletűek. Közoktatásunk gyenge színvonala egymással összefüggő problémák halmazának a következménye. Például a felsőtagozaton, s a középiskolákban tanító pedagógusok túlterheltségét és a szaktanárhiányt jelentős részben az eredménytelen felzárkóztatás és a személyre szabott oktatás lehetetlensége - vagyis, hogy mindenkinek meg kell tanítani a megadott tartalmat, függetlenül attól, hogy hasznát veszi-e - okozza. Ennélfogva az egyes problémák is csak egy átfogó rendezés keretében oldhatók meg. Az, hogy Szapáry György, az MNB elnöki főtanácsadója az MKT Versenyképességi Szakosztálya szekcióülésén (is) előterjesztette az általa vezetett team javaslatait a tanárhiány megoldására, fabatkát sem ér. Laikusok nem fogják megoldani a problémákat, pláne nem néhány mondatban. Ha a szervezet komolyan veszi a fentebb említett vállalását, jóval nagyobb teret biztosít a kérdés megvitatására, és hozzáértőket is bevon abba.
Hasonlóképp nem tudott előremutató javaslatokkal szolgálni a tanácskozás a tragikusan gyenge magyar innováció erősítésének kérdésében sem. Ez nem is csoda, tekintve, hogy a kormány innovációs politikája, és a területtel foglalkozó közgazdászok gondolkodásmódja az EU totálisan téves innovációs stratégiájának elképzeléseit követi. A stratégia részleteit az Európai Tanács a 2000 márciusában elfogadott Lisszaboni Szerződésben fektette le abból a feltételezésből kiindulva, hogy az uniós innovációs teljesítmény viszonylagos gyengeségének elsődleges oka a folyamat szervezetlensége, s az egyetemek, a kutatóintézetek, a vállalkozások és a pénzügyi világ együttműködésének zökkenőmentessé tétele az innováció erősítésének kulcsa.
Nem jött be. Ami az Uniót illeti, nemhogy elérte volna a kívánt célt - hogy a stratégia által az EU a következő évtizedre a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává váljon -, hanem még veszített is a gazdasági, s az innovációs teljesítmény vonatkozásában az ezredforduló környékén elfoglalt pozícióiból az Egyesült Államokhoz, s a kelet-ázsiai gazdasági hatalmakhoz képest. A rohamosan fejlődő új technológiák terén - infokommunikáció, robotika - az EU szinte "labdába se rúg", de már hagyományos erősségei - mint például a járműipar - területén is érzékelhető a visszaszorulása. Magyarországnak hasonlóképp nem sikerült előrelépnie. Innovációs teljesítményünkkel az Unióban tartósan a 20-22. helyeken állunk, s erősen kétséges, hogy az eddig eredménytelenül alkalmazott módszerek ezután be fognak válni.
Az innováció erősítésének legfontosabb feltétele egy széles, kreativitással, vállalkozószellemmel felvértezett emberi erőforrás. A kreativitás és az innováció közötti összefüggésről az Unió irányítóinak is lehet némi fogalmuk, ezért nyilváníthatták 2009-et a Kreativitás és Innováció Európai Évének. A kezdeményezés indoka az volt, hogy a változó viszonyokra történő sikeres reagálást a kreatív erőforrások teszik lehetővé, és a kreativitás, az innováció erősítése a versenyképes Európa feltétele. Sajnálatos módon ezt a felismerést nem követték tettek az irányban, hogy az Unió általános iskolái - mert ezekben van lehetőség a diákok kreativitásának, s egyéb képességeinek, készségeinek fejlesztésére . alkalmassá váljanak a megfelelő emberi erőforrás kineveléséra. Kreativitás, vállalkozószellem hiányában a kormány által két éve elindított, egyetemekre, kutatókra - vagyis a hagyományos képzésben a legmagasabb fokra eljutókra - fókuszáló Neumann János Program intézkedései sem hoznak eredményt.
Bizonyítja ezt, hogy tavaly a Magyarországról pályázó 12 kutató egyikének sem sikerült nyernie az Európai Kutatási Tanács legfiatalabbaknak kiírt pályázatán, míg 18 osztráknak igen. (Ahogy Oláh György mondta, ha ötlet nincs, a sok pénz - ez esetben az ígérete - sem segít.) A kreativitás magától értetődően az alkotó tevékenység gyakorlásával fejleszthető, amelynek a mostani oktatás nem biztosítja sem a kereteit, sem a személyi feltételeit. Ennek kell nagyobb teret adni nemcsak az általános, de a középiskolában is. A művészeti oktatás fejlesztésével, bővítésével egy új - tárgyakkal, szerkezetekkel, formázással, modellezéssel foglalkozó - tantárgy, a "Forma és konstrukció" bevezetése szolgálhatná a kreativitás általános fejlesztését a közoktatásban.
Érthetetlenül nagy teret szenteltek a vándorgyűlés szervezői a pénzügyi kultúrával kapcsolatos kérdéskörnek, miközben egy rátermett, produktív, innovatív vállalkozói réteg kinevelésének témája nem kapott külön szekciót. A magyar fiatalok vállalkozói hajlandósága rendkívül alacsony. Egy jó tíz évvel ezelőtti - a kezdő vállalkozói aktivitást vizsgáló, majd ötven országra kiterjedő - felmérés rangsorában Belgiummal az utolsó helyet foglaltuk el. A helyzet azóta sem javult. A legutóbbi statisztikai adatok alapján is az látszik, hogy egyre kevesebb fiatal vállalkozik, csökken az önfoglalkoztató fiatalok száma, és a felsőoktatási hallgatók többsége sem a saját cégében képzeli el a jövőjét.
A jelenlegi kormány a szervezőkhöz hasonlóan a pénzügyi képzés elterjesztésétől a vállalkozói aktivitás növekedését is várja. A pénzügyi képzést eredetileg a pénzügyi tudatosság erősítésére szánták - s főleg a hitelproblémákkal indokolták -, noha hazai és összehasonlító nemzetközi kutatások szerint a lakosság pénzügyi alapismeretei nem maradnak el a nemzetközi átlagtól. (A pénzügyi műveltség tavalyelőtti PISA mérésében sem tér el érdemben a magyar diákok átlagpontszáma a résztvevő OECD-országok 498 pontos átlagától.) A kutatási eredmények viszont azt is mutatják, hogy még a pénzügyekben jártasabb magyar fiatalok is alig mernek, akarnak vállalkozni. Egy 2011-es adat szerint a Budapesti Gazdasági Főiskola végzett hallgatónak mindössze 1 százaléka indított saját vállalkozást. Abszurd az a feltételezés, hogy egy lényegesen felületesebb képzés jobb eredménnyel járna. A fiatalok vállalkozói aktivitásának növekedését a gyakorlati vállalkozói képzésben való részvételükkel lehet biztosítani - ezt uniós felmérés bizonyítja, mely szerint a résztvevők egyötöde tanulmányai befejezése után saját céget alapít -, amelyet általánossá kell tenni.
Összefoglalva a fentieket, elődeihez hasonlóan a 62. Közgazdász-vándorgyűlés sem tett csodát. A plenáris és szekcióüléseken minden bizonnyal kiváló gondolatok hangzottak el közpénzügyekről, makrogazdaságról, mesterséges intelligenciáról, a négy nemzetrész - Erdély, a Felvidék és a Vajdaság és Magyarország - gazdaságpolitikai kihívásairól, a termékek második életéről, stb., de amíg a közoktatás korszerűsítése, az innováció, s a vállalkozói réteg erősítése megoldatlan marad, csak álmodozhatunk versenyképességünk érdemi javulásáról, s a felzárkózáshoz vezető fenntartható fejlődésről.
