Az Egyesült Államokban szankciós listára került Rogán Antal által vezényelt kormányzati sikerpropagandában persze arra fektetik a hangsúlyt, hogy a 2023-as után tavaly mekkorát zuhant az éves átlagos infláció. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter például úgy fogalmazott: „A kormány teljesítette vállalását, 2023-ban letörte, 2024-ben pedig alacsony szinten tartotta a háború és az energiaválság következtében megnövekedett inflációt.”
Kétségtelenül impozáns a 17,6 százalékos ráta után az a 3,7, amelyet kedden reggel tett közzé a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). Ami azért fontos mutató, mert sok vállalat, de még talán az állami szektor szereplői is ehhez igazítják például alkalmazottaik havi keresetét, döntik el, hogy a minimálbér és a garantált bérminium év eleji emelkedése miatti kötelező korrekción felül mennyit pakolnak rá még a fizetésekre.
Ám nem kell ahhoz közgazdásznak lenni, hogy bárki átlássa, a magas bázison könnyebb domborítani, magyarul, a viszonyítási alaphoz képest akár jóval alacsonyabb számot elérni. Jól is néznénk ki, ha a 2023-as 17,6-ra még legalább ennyi ráment volna 2024-ben! Most csak 3,7 százalékos lett a plusz, még sincs okunk örömködni.
A kormánypropagandában már az éves átlagos inflációhoz képest jóval kevésbé említett év/éves mutató alakulása ugyanis egyáltalán nem néz ki jól. Míg szeptemberben még azzal büszkélkedett Nagy Márton, hogy „Lefeküdt, ott is maradt. Én már régóta elengedtem azt, az inflációtól már nem kell félni”, addig az azóta eltelt három hónap számai csak egyre rosszabbak. Igaz, legyünk igazságosak, ezt az árstabilitás felett őrködő Magyar Nemzeti Bank (MNB) vezetői kilátásba helyezték.
Arra azonban talán még ők sem számítottak, hogy a jegybanki célérték, a 3 százalék elérése után az éves szintű mutató előbb 3,2, aztán 3,7, majd decemberben már 4,6 százalék lesz! (Ezt minősítette Nagy a cikkünk elején említett közleményében enyhe emelkedésnek...).
Pedig a mostani adattal már cseppet sem lehet büszkélkedni. Bár az inflációs nyomás a 2022-es horror után globálisan is újfent érezhetően elkezdett fokozódni, azért az ismét görcsbe ránthatja a gyomrunkat, hogy például a decemberi rátájukat a KSH közléséig publikált 34 európai ország közül mindössze hatban (!) lett magasabb az előző év azonos időszakához viszonyított infláció. Közülük csak egy tagja az Európai Uniónak – a 4,8 százalékos pénzromlással küzdő Lengyelország –, ami óhatatlanul felvillantja bennünk a 2023 eleji rémképet, amikor messze mi voltunk az uniós inflációs sereghajtók a magunk 25,7 százalékos, több mint negyedszázada nem látott negatív rekordjával.
Ha a számok mélyére nézünk – mert független lapként nekünk ez szakmai kötelességünk –, akkor azt látjuk, hogy ezúttal a szolgáltatások 6,8 százalékos éves szintű drágulása a fő ludas.
Ezen belül dermesztő, hogy három tételcsoport is két számjeggyel növekedett: a lakbér 12,6, a járműjavítás és -karbantartás 10,5, az autópályadíj, gépjármű-kölcsönzés, parkolás 10,4 százalékkal. De nem vidám a sport- és múzeumi belépők 9,4, a lakásjavítás és -karbantartás 8,9, a testápolási szolgáltatások 8,7, a társasházi közös költség 8,4 és az üdülési szolgáltatás 7,1 százalékos rátája. Ezek többsége ugyanis alapvető szolgáltatásnak tekinthető, vagyis olyannak, amelyről nem tudunk lemondani (jó, nem kell sportolnunk, pihennünk, ápolni a testünket, de azzal meg a várható élettartamunkat rövidíthetjük meg).
Az alighanem senki előtt nem meglepő, hogy az infláció emelkedésének másik fő okozói az élelmiszerek. Amelyek ára összességében 5,4 százalékkal ment fel. Ezen belül:
- a liszté 36,2,
- a tojásé 21,9,
- a tejé 19,5,
- a gyümölcs- és zöldségléé 17,3,
- a vaj, vajkrémé 16,4,
- az étolajé 13,7,
- a csokoládé és kakaóé 9,9,
- az éttermi étkezésé 7,8,
- az alkoholmentes üdítőitaloké 5,5
százalékkal. Némi gyógyír, hogy azért voltak csökkenő árú tételek is: a száraztészta 7,1, a párizsi és a kolbász 3,4-3,4, a margarin 3,0, a cukor 2,6 százalékkal lett olcsóbb.
Ráadásul a Klasszis Médiához tartozó laptársunk legfrissebb, szokás szerint a KSH közlése előtt egy nappal publikált Privátbankár Árkosara a helyzet romlását vetíti előre. Eszerint ismét hajszálra van a két számjegyűtől az élelmiszerek áremelkedése. Ami azért figyelemre méltó, mert kollégáink január 8-án végeztek felmérést a kiválasztott hipermarketekben, szemben az adott havi jelentését általában 20-a körül záró KSH-val.
A decemberi képzeletbeli inflációs dobogóra még felfért a szeszes italok, dohányáruk ára 4,3 százalékos drágulása, amelyet felülreprezentált a dohányáruké 4,5 százalékos áremelkedése.
Az kedvező, hogy a háztartási energiáért 0,5, ezen belül a vezetékes gázért 0,4 százalékkal kevesebbet kellett fizetni a múlt hónapban, mint 2023 decemberében, ezzel szemben az elektromos energiáért ugyan többet, de csak 0,3 százalékkal.
Fotó: MTI
Ám a járműüzemanyagok 8,3 százalékos drágulása miatt már sokaknak kellett mélyebben a zsebébe nyúlnia, ráadásul a januári adat itt is szinte bizonyosan magasabb lesz. Erre lehet következtetni a statisztikai hivatal már említett metódusából, a december 20-án érvényesnél ugyanis a jelenlegi üzemanyagárak – alapvetőn a jövedéki adó emelése miatt – 3-4 százalékkal vannak feljebb.
A tartós fogyasztási cikkek ugyan összességében mindössze 0,6 százalékkal drágultak, ezen belül azonban az ékszerek 15,3, a szobabútorok 2,7 százalékkal kerültek többe. Az új személygépkocsik meg 5,3 százalékkal, aminek éles kontrasztjaként a használt autók ára 4,8 százalékkal ment le – kíváncsiak leszünk, hogy ez együttjárt-e a kereslet átrendeződésével (erről még nem jött ki adat).
A gyógyszerek, gyógyáruk ára az általános 4,6 százalékosnál kevésbé, 3,1 százalékkal nőtt. Ami az e termékeket alapvetően fogyasztó idősebbek számára lehet szó szerint némi gyógyír arra, hogy az általuk másik legnagyobb mennyiségben vásárolt élelmiszerek ugyanakkor – mint már említettük – az átlagnál jobban drágultak.
Még így is itt találjuk a decemberi meglepetést: a 3,7 százalékos nyugdíjas infláció alacsonyabb lett az általánosnál. Maga a tény nem különös, legutóbb júniusban fordult elő ugyanez. Az eltérés már inkább, a 90 bázispont az utóbbi évek rekordja, hozzá hasonló, 80 bázispontos értéket 2023 októberében és novemberében jegyezhettünk fel.
Sötét képet fest a jövőről a maginfláció. Ez az a mutató, amely a hosszabb távú inflációs folyamatok jellemzésére alkalmas, azáltal, hogy nem tartalmazza az úgynevezett szezonális, gyorsan változó tételek ármozgását. Ilyen tételek 2021-től a nem feldolgozott élelmiszerek, a háztartási energia, a járműüzemanyagok, a társadalombiztosítás által támogatott gyógyszerek, valamint a szeszes italok és a dohányáruk.
Az összkép tehát cseppet sem biztató. Ennek ellenére a forint nem mozdult meg, sőt a KSH adatközlése után másfél órával még valamivel erősebben is állt az euróval és a dollárral szemben a hétfői záráshoz képest. Meglehet azonban csak azért, mert a piac, a befektetők még emésztgetik a friss inflációs adatot.
Az viszont bátorsággal kijelenthető, hogy az MNB monetáris tanácsa – az utóbbi három szeánszához hasonlóan – a következő, január 28-ai ülésén sem nyúl a 6,5 százalékos jegybanki alapkamathoz.
Borús kilátások
Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza még ennél is továbbmegy. Lapunknak küldött gyorselemzésében azt írja, az inflációs adat „a forint gyengülése és az amerikai kamatcsökkentési várakozások elmúlt hónapokban bekövetkezett mérséklődése után újabb szög az idei kamatcsökkentések koporsójába – azaz nem zárható ki, hogy az idén nem lesz mód a monetáris politika lazítására. Sőt, az sem zárható ki, hogy a piac kamatemelést kezd árazni, ami magyarázza a forint kismértékű erősödését a mai adatközlés után. Ez viszont, ha tartós marad, akkor pont hogy segít elkerülni a monetáris politika szigorítását.”
Ráadásul az érzékelt infláció miatt az inflációs várakozások is folytathatták az emelkedést, ami szintén kedvezőtlen folyamat – teszi hozzá Virovácz Péter, az ING szenior közgazdásza. Aki mindezek alapján ugyanarra a következtetésre jutott, mint Regős, nevezetesen, aligha nyílik esély rövid távon a kamatvágás újraindítására.
Előretekintve, Virovácz azon a véleményen van, hogy a 2025-ös egy meglehetősen hullámzó év lesz. Az inflációs ráta 3,7 és 5,1 százalék között ingadozhat az év folyamán, miközben az átlag az ING Bank legfrissebb prognózisa szerint 4,2 százalék körül alakulhat. Mindez tehát azt jelenti, hogy a tavalyi évhez képest gyorsulhat az áremelkedés átlagos üteme. A forint gyengülése, a globális nyersanyagárak feljebb mozdulása, a gazdaságpolitikai intézkedések (adóemelések) és a magas béremelkedés együttesen okozhatják, hogy az infláció az MNB toleranciasávján (melynek szélei a 3 százalékos céltól mindkét irányba 1-1 százalékpontra van – a szerk.) kívül alakulhat átlagban.
Az infláció alakulása szempontjából a következő néhány hónap adatának alakulása kritikus lesz: az év eleji átárazások mindig alapvető fontosságúak, nagyban meghatározzák az év egészének inflációs folyamatát – hívja fel a figyelmet Regős. Arra már Molnár Dániel, a Makronóm Intézet senior makrogazdasági elemzője mutat rá, hogy a vállalatok egy jelentős része csak évente egyszer, jellemzően az év elején módosítja árait, a tavalyi évben is az év első 3 hónapjának árváltozásai feleltek az egész éves infláció közel feléért.
Míg Molnár szerint a gazdasági kilátásokkal kapcsolatos bizonytalanságok visszafoghatják az áremelési hajlandóságot, addig Regős ennél pesszimistábban látja a helyzetet. Mint fogalmazott: a forint gyengülése a következő hónapokban várhatóan továbbra is felfelé hajtja az árakat. Emiatt az infláció alacsonyan tartása érdekében fontos lenne a fizetőeszköz erősítése és stabilan tartása – ez a kijelentése éppúgy tekinthető az újdonsült Nagy Mártonnak, mint az MNB elnöki tisztét március 4-én átvevő Varga Mihálynak szóló üzenetként.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
