Tavaly átlagosan 2 millió 155 ezer aktív korú nő állt alkalmazásban, ezzel az aktív korú, 15-64 év közötti nők foglalkoztatási rátája 71,4 százalékra emelkedett. A teljes munkaidőben foglalkoztatott nők átlagos bruttó bére 600 ezer forint volt, ami 13,7 százalékkal marad el a férfiak 696 ezer forintos értékétől – derül ki a Trenkwalder munkaerőpiaci szolgáltató társaságnak a nemzetközi nőnap alkalmából kiadott elemzéséből.
Az elmúlt tíz évben nagyot nőtt az alkalmazásban álló, aktív korú nők száma: a 15-64 év közötti korosztályban 2024 egészében 2 millió 155 ezren dolgoztak, 166 ezerrel többen, mint 2014-ben. Ezzel az aktív korú nők foglalkoztatási rátája 59,5-ről 71,4 százalékra emelkedett.
A férfiak hasonló rátája egyébként tavaly 78,7 százalék volt, ami enyhe visszaesését mutat a korábbi évhez képest. Ezzel alig több mint 7 százalékpontra csökkent a nők elmaradása a férfiakhoz képest, ami jórészt a nők társadalmi szerepeinek eltéréseiből fakad: elsősorban ők azok, akik a kisgyermekekkel néhány évig otthon maradnak, otthonápolási tevékenységet folytatnak, 40 éves munkaviszonnyal már 65 éves koruk előtt nyugdíjba vonulnak, vagy eleve nem lépnek ki a háztartási tevékenységek kereteiből.
2024-ben a teljes munkaidőben foglalkoztatott nők havi bruttó átlagkeresete 600 200 forint volt, ami 13,7 százalékkal maradt el a férfiak 695 800 forintos átlagától. Észrevehetően zárult tehát a nemek közti bérolló, amely tavaly még 15,5 százalékos mértékű volt. Az elmaradás továbbra is számottevő, ám részben annak köszönhető, hogy a nők felülreprezentáltak olyan, alacsonyabban fizetett munkakörökben, mint a gondozás, értékesítés, oktatás. Emellett a nők körében gyakoribb, hogy gondozói, családi kötelezettségeik miatt legalább időlegesen felhagynak karrierjük építésével.
„A nőket legtöbbször nem a bérezésben éri hátrányos megkülönböztetés, hanem a gyermekvállalással kapcsolatos helyzetekben – magyarázza Nógrádi József, a Trenkwalder stratégiai kapcsolatokért felelős igazgatója. – Egyrészt akkor, amikor a szülőképes korban lévő jelölteket amiatt utasítják el, mert belátható időn belül feltételezhetően gyermeket fognak vállalni. Másrészt akkor, amikor kisgyermekesként térnének vissza a munkaerőpiacra: a munkáltatók nem kínálnak rugalmas vagy rövidített munkaidőt, és gyakran nem tolerálják a sok betegállományt sem, amit a gyermek miatt kényszerül kivenni az anya. Számos esetben már az anya visszatérésekor megszüntetik az adott pozíciót.”
Ma közel 250 ezer kisgyermekes nőt érintenek ezek a problémák, és további 100-120 ezer főt – szintén zömmel nőket – érintenek az otthon ápolás, és egyéb családi kötöttségek miatt felmerülő foglalkoztatási nehézségek. Az atipikus foglalkoztatási formák közül a home office ismételt visszaszorulása nehezíti a helyzetüket, miközben továbbra is rendkívül alacsony a részmunkaidős állások aránya: az összes állásnak kevesebb mint 8 százaléka. Összehasonlításképpen ez az arány Németországban 48 százalék, Ausztriában 50 százalék, de Hollandiában már eléri a 60 százalékot is.
„Ebben a helyzetben komoly előrelépést jelenthetne, ha a munkáltatók különféle kedvezmények alkalmazásával anyagilag is ösztönözve lennének arra, hogy részmunkaidős állásokat kínáljanak a kisgyermekesek számára. Ezek a rugalmas lehetőségek évente kismamák tízezrei számára könnyíthetnék meg a visszatérést a munka világába, hiszen ily módon rövidebb lesz a kiesésük a folyamatokból. Mindez azért is kritikus tényező, mivel ma a gyors technológiai fejlődés következtében a legritkább esetben tudja valaki ugyanott, ugyanazzal a technikai háttértudással folytatni a munkáját, ahol mondjuk 5-6 éve, az első gyermek megszületésekor abbahagyta – tette hozzá a Trenkwalder szakértője.
