Amikor a második pun háború idején Hannibál seregét a mai Nápoly közelében egy medencében körbezárták a rómaiak, igen szorult helyzetbe került. Nappal esélye sem lett volna kitörni a gyűrűből, ezért más tervet készített. I. e. 217 szeptemberének egyik éjszakáján egy összeterelt tehéncsordát indított el a római állások felé, majd az állatok szarvára erősített fáklyákat meggyújttatta a katonáival. A pánikba esett állatok rohanni kezdtek, a rómaiak pedig a dübörgést és a fénypontokat látva azt hitték, a karthágóiak próbálnak kitörni a gyűrűből. Amikor aztán megpróbálták felvenni a harcot a támadókkal, rájöttek a cselre, de Hannibál serege ekkor már a hátukban volt.
Ha csak egyetlen római katonának lett volna egy éjjellátó készüléke, akkor az Ager Falernus-i csata, és az egész háború sorsa máshogy alakulhatott volna. Az éjszakai harc mindig különleges körülményeket teremtett, és mindig különleges képességeket igényelt, és a legtöbb hadvezér, ha volt bármilyen más reménye a győzelemre, nem is szerette éjszaka csatába küldeni a katonáit. A hadviselés persze sokat változott a rómaiak kora óta, de az nem változott, hogy az éjszaka különleges kihívásokat, vagy éppen különleges lehetőséget is tartogat a harcoló felek számára. Nincs ez máshogy most Ukrajnában sem, de ma már a katonák saját érzékeik mellett a technológia segítségére is számíthatnak, ha sötétben kell harcolniuk. Csak éppen az nem mindegy, milyen technológia áll rendelkezésükre, és azt mennyire tudják használni.
Ölni nem tudnak, de halálosak
Valamikor a második világháború idején kezdték kifejleszteni azokat az eszközöket, amelyekkel a sötétség legyőzhetővé vált. Mára az éjjellátó eszközök széles skálája áll rendelkezésére minden hadseregnek, de a modern, jól használható, sisakra szerelhető éjjellátók még ma sem olcsó szerkentyűk: az amerikai hadsereg már bőven nem csúcskategóriásnak számító éjjellátó „igáslova” a PVS-14 is nagyjából egymillió forintot kóstál, de a legnagyobb tudásúakért jócskán tízmillió fölötti árat kérnek a gyártók.
Amikor az Ukrajnába küldött nyugati fegyverszállítmányokról van szó, a legtöbben páncéltörő rakétákra, légvédelmi eszközökre, ágyúkra, lőszerre, sőt akár tankokra vagy repülőgépekre gondolnak, miközben ezek mellett (pénzben és hadi alkalmazási lehetőségekben is) jelentős értéket képviselnek az olyan, életeket közvetlenül kioltani nem képes eszközök is, mint az éjjellátó készülékek vagy éppen a sisakok és a golyóálló mellények.
Utóbbiak sokat számítanak abban, hogy az ukrán katonák kisebb valószínűséggel szenvednek súlyos vagy halálos sebesülést a harcokban, előbbiek viszont a csapásmérő képességeiket is javítják – nem is kicsit. Miközben minden fegyverszállítás ellenére tankokban, tüzérségi eszközökben, helikopterekben, repülőgépekben vagy éppen rakétákban még mindig sokszoros az oroszok fölénye, éjjellátók tekintetében már az ukránok járnak előrébb. A szakértők szerint az éjszaka sötétje egyértelműen az ukránok vadászterületévé vált a háborúban, olyannyira, hogy ez a tényező akár a konfliktus végső kimenetelére is hatással lehet. (Az alábbi, a donbaszi orosz offenzíva első óráiban készült videó jól mutatja az éjszakai hadviselés káoszát, illetve azt, mennyit számíthat ilyen körülmények között is az, hogy valaki tudja kire lő, illetve ki lő rá.)
The massive artillery and rocket fire that rained down on eastern Ukraine last night was a surreal image of all hell breaking loose. pic.twitter.com/kIdmR3LtM1
— Vladimir Schneiderman (@V_Schneiderman) April 20, 2022
Jó példa erre a híres, Kijev felé indult, majd megakadt, sokáig veszteglő, aztán visszaforduló orosz konvoj esete. A sok tucat kilométerre elhúzódó járműsor persze több okból nem jutott el a céljához (például a kedvezőtlen terepviszonyok és az orosz logisztika akadozása is fontos szerepet játszott ebben), ám először akkor állt meg teljesen a haladása, amikor Ivankiv közelében, egy éjszakai rajtaütésben az ukránok kilőttek néhány járművet a konvoj elején.
A támadást egy 30 fős kis ukrán egység hajtotta végre, amelynek tagjai az éjszakát kihasználva a Kijev felé vezető utat szegélyező erdőségen quadokon áthajtva tudtak közel férkőzni az orosz menetoszlophoz. A rajtaütést éjjel is látó hőkamerákkal és kis, még a szovjet időkből visszamaradt páncéltörő bombákkal felszerelt drónokkal, valamint távirányítású aknákkal, valamint mesterlövészpuskákkal hajtották végre. Az egység már az erdőn is csak éjjellátó eszközeinek segítségével tudott keresztülvágni, majd ezek segítették őket abban is, hogy rajtaüssenek a konvojon, ahogy aztán azt is ezek tették lehetővé, hogy még néhány napig az erdőben elrejtőzve, éjszakánként újra és újra lecsapjanak a menetoszlopra, kulcsfontosságú, elsősorban üzemanyagot szállító járműveket semmisítve meg.
„Ez az aprócska egység éjszaka két-három járművet kilőtt a konvoj elején, és ezzel megakasztotta. Még két vagy három éjszakát maradtak, és sok járművet semmisítettek meg. Az oroszok első hulláma fűtés, üzemanyag és bombák nélkül maradt. Mindez 30 ember munkáját dicséri” –
mondta Jaroszlav Honcsar, az eredetileg hobbidrónosokból alakult, részben közösségi finanszírozással üzemeltetett, mára az ukrán haderő egyik legütőképesebb egységévé alakult Aerorozvidka parancsnoka.
Az orosz konvoj elakadt, Kijev körül pedig végül nem zárult be az ostromgyűrű. Az ukránok pedig azóta is sikerrel alkalmazzák ezt a taktikát: néha csak éjjellátó drónok derítik fel az orosz páncélosok helyzetét, hogy aztán a földről vagy a levegőből megérkezzen a halálos csapás, máskor katonáik a sötétség leplét kihasználva közvetlenül is harcba bocsátkoznak az oroszokkal. Nem csoda, hogy az ukránok a nyugati szállítmányok mellett még maguk is beszereztek éjjellátó készülékeket, részben erre költve például azt a 60 millió dollárnyi kriptovalutát is, amelyet a háború első napjaiban névtelen adományozóktól kaptak. (Az alábbi videón éjszaka támadásra induló ukrán katonák láthatók, a szakértő szerint "nagyon drága, csúcstechnológiás éjjellátókkal felszerelkezve.)
Reportedly a Video of one of the recent Ukrainian Counteroffensives over the last few days, a couple of things of Note 1st of all Ukrainian Forces appear to be equipped with Very Expensive High-Tech Night Vision Equipment which would explain how they are able to Operate at night. pic.twitter.com/s9ICuyh3fE
— OSINTdefender (@sentdefender) March 11, 2022
Nem adják nem értő kezekbe
Joggal merül fel persze a kérdés, hogy az oroszoknak vajon nincsenek-e éjjellátó készülékeik, vagy miből adódik az ukránok nagy előnye ezen a téren. Természetesen az orosz haderőnek is vannak ilyen eszközeik, sőt például a TASZSZ orosz hírügynökség egy 2019-es anyaga szerint ezek legalább annyit, vagy akár még többet is tudnak, mint a hagyományosan piacvezető amerikaiak. (Csakhogy a legtöbb orosz „csodafegyverhez”, például az Armata tankhoz vagy a Szu-35-ös vadászbombázóhoz hasonlóan feltehetően ezekből sem készült elég, ezért a harctéren használt eszközök többsége ennél jóval elavultabb lehet.) Ahogy korábban megírtuk, az oroszok még az elmúlt években is vásároltak nyugati gyártású, harci járművekbe és repülőgépekbe szerelhető éjjellátó felszereléseket is.
A fő különbség azonban nem is elsősorban minőségi. Az amerikai haderő tömegesen először az 1991-es, iraki Sivatagi Vihar hadműveletben alkalmazott éjjellátó eszközöket. Ugyan az az akkor aratott fölényes győzelemnek persze csak az egyik eleme volt, egy magas rangú amerikai tiszt szerint
hatalmas előnyt biztosított számukra az, hogy képesek voltak hadműveleteket végrehajtani akkor, amikor „a világ többi részének védelme a nappalihoz képest 10 százalékos volt”.
Azóta az amerikai haderőnél gyakorlatilag minden katona és jármű sztenderd felszerelésének részei lettek az éjjellátó képességet biztosító eszközök.
Az orosz hadseregben azonban más a helyzet. Pénzügyi okai is vannak persze annak, hogy a gyengén kiképzett orosz sorkatonák nem kapnak több ezer dollárt érő, sérülékeny játékszereket, de az orosz hadseregnél uralkodó általános korrupció sem ösztönzi arra a hadvezetést, hogy tömegesen osszanak ki ilyeneket. Ott van még az a tényező is, hogy az orosz hadseregnél egyébként sem a kis, önállóan is működni képes egységekre helyezik a fő hangsúlyt, mivel ez más – és a felsőbb vezetésre is veszélyes – kiválasztási szempontokat és kiképzési módszereket tenne szükségessé. (Az orosz hadsereg általános, borzalmas állapotáról, és arról, hogy ez Putyinnak korábban nagyon is megfelelt, lásd a laptársunk, a Privatbankar.hu oldalán megjelent korábbi cikket.) „Az orosz haderő szárazföldi egységei nincsenek túlságosan jól ellátva az éjszakai harchoz szükséges eszközökkel, és ez nem is olyasmi, amit az elmúlt időszakban sokat gyakoroltak volna” – mondta egy nyugati katonai szakértő még a háború elején. Az orosz parancsnokok emiatt aztán általában kénytelenek éjszaka a hagyományos módszereket alkalmazni, világítólövedékkel és -rakétákkal teremteni a nappalihoz hasonló fényviszonyokat. Ez azonban úgy-ahogy működik egy frontális, nagyszabású támadás esetén, de kis, mobil, a vonalak mögött tevékenykedő egységek ellen nem sokat ér.
A 2014-es donbaszi kudarcok után mind technológiailag, mind kiképzés terén erőteljesen (és persze nyugati, elsősorban amerikai segítséggel) modernizálni kezdett ukrán haderőnél viszont más a helyzet, és ez az éjjellátó készülékek mennyiségén és használatán is meglátszik. Az ukránok már a háború előtt is kaptak ilyen felszereléseket, az elmúlt hetekben pedig még nagyobb számban érkeztek modern éjjellátó készülékek. Ráadásul, ahogy a hobbidrónokra szerelt éjjellátók és gránátok esetében is, az ukránok nem félnek kicsit barkácsolni, vagy az eredetitől eltérő célra használni eszközeiket. A Javelin páncéltörő rakéták indítóegységei például fel vannak szerelve egy kilencszeres nagyításra is képes infravörös képalkotó eszközzel is, amely a célzást segíti. Ha a rakéták el is fogynak, ezek továbbra is használhatóak maradnak, és az ukránok használják is őket.
Az éjszakai rajtaütések pedig nemcsak a közvetlenül okozott károk miatt rendkívül hatásosak, hanem a pszichológiai oldaluk miatt is. Végtelenül kiszolgáltatottá teszi a katonákat, ha ők maguk alig látnak, viszont a sötétből célzott lövéseket adnak le rájuk, és a folyamatos ilyen fenyegetés a nyugodt pihenés esélyét is elveszi. Az érme másik oldala, hogy a rettegő, minden sötét sarokban ellenséget sejtő katonák hajlamosabbak lesznek frusztrációjukat a polgári lakosságon levezetni – persze az oroszok által valószínűsíthetően elkövetett borzalmas atrocitásokat ez nem indokolhatja.
Most, hogy Kelet-Ukrajnában megindult a döntőnek szánt orosz offenzíva, az oroszok a legtöbb területen meglévő erőfölénye jobban érvényesülhet. De az is biztos, hogy bár az éjszakák egyre rövidülnek majd a következő hetekben, azért még mindig marad majd néhány óra, amikor az ukránok fölénybe kerülnek a csatatéren.
