9p

Az Európai Parlament Környezetvédelmi Bizottsága kezdeti jóváhagyást adott a járműflották CO2-kibocsátás-csökkentési céljainak lazítására. Ez azt jelentheti, hogy az európai gyártóknak később kell kivezetni a hagyományos hajtásokat. A szakértők szerint ugyanakkor a szakadék szélén egyensúlyozó autógyártók számára ez kevés lehet.

Két, a nagy német autógyártókat érintő fontos hír is napvilágot látott a múlt héten. Ezek ráadásul az itteni gyárak miatt a magyar gazdaság szempontjából is relevánsak lehetnek. A Volkswagen a napokban jelentette be a gigacasting (óriásöntés) technológiára épülő, wolfsburgi gyárfejlesztési programjának leállítását, amely rövidtávon ugyan költségekkel jár, hosszabb periódusra előre tekintve viszont komoly megtakarítást jelentene. A Mercedes-Benz pedig azt közölte, hogy az önálló EQ elektromos almárka és több modell kivezetésével alakítja át kínálatát.

A kommentárok szerint mindkét lépés azt jelzi, hogy az európai autóipar mély szerkezeti válsággal küzd, amelyben a tőkehiány és a lassú elektromos átállás miatt a gyártók kénytelenek feladni a drága, hosszú távon megtérülő fejlesztéseket a rövidtávú túlélés érdekében.

Már megint a VW?

A Volkswagen a „Gamechanger” nevű gyártásfejlesztési programját fújta le a wolfsburgi központi üzemében, amelynek alapkőletétele napokon belül esedékes lett volna. Pedig a módszert más gyártók, így a Tesla vagy a Toyota is alkalmazza. Az eljárás során hatalmas, több ezer tonnás présgépekkel egyetlen alumíniumöntvényből állítja elő a karosszéria nagy szerkezeti elemeit. A módszerrel több tucat vagy akár több száz különálló alkatrész hegesztése és csavarozása váltható ki, és ennek köszönhetően jelentősen csökken a gyártási idő, a súly és persze a gyártási költség is.

A német óriáscég azzal indokolta a lépést, hogy a jelenlegi pénzügyi helyzetben minden nagyberuházást felülvizsgálnak. A gyártástechnológia bevezetésének elhalasztása abból a szempontból érthető, hogy a wolfsburgi óriásöntő központ felépítése több százmillió eurós azonnali tőkebefektetést igényelt volna. Ám ezzel a lépéssel a Volkswagen a másik oldalon bebetonozza a már most is meglévő versenyhátrányát. A vállalat így hiába tudja növelni esetleg az eladásokat, az árrés továbbra is alacsonyabb lesz, mint amit a nagy versenytársak el tudnak érni. Már csak azért is, mert a döntés következtében a jövőbeli elektromos Golf és a T-Roc méretű villanyautók gyártása Wolfsburgban a tervek szerint továbbra is a hagyományos, drágább és lassabb eljárásokkal fog zajlani.

Az elektromos Mercedesek egy része Kecskeméten készül

Az elektromos autók kategóriájában kvázi önálló márkanévként szerette volna a Mercedes az EQ modelleket indítani, ezek piaci fogadtatása azonban finoman szólva sem hozta a vállalat által remélteket. Mivel az EQ-dizájn nem nyerte el a hagyományos prémium vásárlók tetszését, ezért a jövőbeli elektromos modellek megjelenése újra a belső égésű motoros modellekhez igazodik. A vállalat az EQ márkanév alkalmazása helyett a megszokott osztályneveket adja majd. Hasonlóan a nagy német versenytárs lépéséhez a Mercedes döntése is inkább visszalépésnek tekinthető. Ez rövid távon ugyan csökkenti a raktárkészletek és a veszteséges gyártósorok fenntartási költségeit, de a másik oldalon a korábbi platformfejlesztésekbe ölt milliárdokat le kell írnia a cégnek.

Magyar Péter miniszterelnök és Ola Källenius, a Mercedes globális vezérigazgatója a nyári kecskeméti gyáravatón
Magyar Péter miniszterelnök és Ola Källenius, a Mercedes globális vezérigazgatója a nyári kecskeméti gyáravatón
Fotó: Facebook/Magyar Péter

A két német óriás lépései egyértelműen alátámasztják, hogy az európai autóipar az elmúlt évtizedek legsúlyosabb szerkezeti krízisét éli át. Azokat is szembesíti a tőkehiánnyal és az abból adódó jövőbe mutató fejlesztések esetleges elmaradásával, akik azt gondolták, hogy a vállalatok rövid távon is vissza tudják szerezni korábbi pozícióikat. Ez így igazi csapdahelyzet, hiszen úgy tűnik, a cégeknek pont azokra a modernizációs beruházásokra nincs pénzük, amelyekkel utolérhetnék a költséghatékonyabb amerikai és kínai riválisokat. Bár a kínai versenytársak immár a német gyártók európai pozícióit is veszélyeztetik, de az is egyértelművé vált, hogy a 2010-es évek nagy növekedését biztosító kínai piacot szinte teljesen elvesztették. A Bloomberg Intelligence elemzése szerint a német prémium- és tömeggyártók milliárdos nagyságrendű nyereséget veszítenek Kínában, ahol a helyi márkák olcsóbb és gyorsabban fejlesztett elektromos autókkal szorítják ki őket.

A helyzet politikai szempontból is kifejezetten kényes, hiszen a visszaeső kereslet és a túlkapacitások miatt a német autóiparban több százezer munkahely megszűnését vetítik előre az évtized végéig, és maga a Volkswagen is több hazai gyárának bezárására kényszerülhet. Amire az erősödő populista pártok nyomása közepette hatékony választ kellene adnia a mainstrem erőknek. Ugyanakkor egyelőre úgy tűnik, inkább csak félmegoldásokra és tűzoltásra futja az erejükből. (Erről az alábbiakban még szó lesz.)

Mit jelent ez a magyar gazdaság szempontjából?

A német autóipari óriások takarékossági és modellváltási lépései kettős hatást gyakorolnak Magyarországra: miközben a hazai nagy autógyárak (Kecskemét, Győr) rövid távon inkább profitálnak a németországi költségcsökkentésből és a termelés áthelyezéséből, a hazai beszállítói lánc és az akkumulátoripar már komoly leépítésekkel és megrendeléscsökkenéssel szembesül.

A Mercedes például 2026 nyarán adta át a közel egymilliárd euróból duplájára bővített kecskeméti gyáregységet, ahol elindult a tisztán elektromos C-osztály sorozatgyártása. Ez a modell már nem a régi, különálló EQ-formavilágot követi, hanem a népszerű, hagyományos C-osztály elektromos utódja, amelyet innen exportálnak a világ szinte minden piacára. Ennek köszönhetően a gyár megrendelésállománya várhatóan tartósan magas lesz a következő időszakban.

Némileg hasonló a helyzet az Audi Hungária esetében, Győrben 2026 nyarán elindult az új generációs, költséghatékonyabb MEBeco elektromos hajtások sorozatgyártása. Ezeket a hajtásegységeket pont a Volkswagen-csoport megfizethetőbb kisautóiba (például a CUPRA Ravalba és a kisebb VW modellekbe) építik be, amelyek iránt ráadásul – részben a VW által felvállalt árverseny miatt – érdemi kereslet mutatkozik.

A másik oldalon több, a Mercedesnek és a Volkswagennek is szállító alkatrészgyártó kényszerült drasztikus lépésekre a csökkenő megrendelések miatt. Nagyobb sajtóvisszhangot kapot például Győrben a 28 év után bezárt a WKW Hungaria alumínium-alkatrészgyára, ami több száz dolgozót érintett. Ahogy nagy nyilvánosságot kapott a Bosch és a Schaeffler még nagyobb, több száz főt érintő lépése is.

Mit tesz közben az EU?

Tekintve a helyzet gazdasági és politikai súlyát a szakértők úgy vélik, hogy a vállalatok önmagukban nem biztos, hogy képesek megoldani a problémát. Az ugyanis részben abból is fakad, hogy Kína komoly állami támogatással húzta fel az autóiparát, amely sokáig nem a saját mérnöki teljesítményen, hanem az európai cégek szabadalmainak „felhasználásán” alapult. Ugyanakkor az unió sincs könnyű helyzetben, hiszen közvetlen támogatás esetén más iparágak is sorba állhatnának vagy kártérítési igénnyel léphetnének fel, mint például a zöldítés áldozatául esett kohászat.

Így látunk uniós próbálkozásokat, amelyek arra hivatottak, hogy megállítsák a szakadék felé sodródó európai autóipart, ám számos elemző szerint ezek elkésettek és nem elégségesek. A közelmúltban az Európai Bizottság ugyan olyan megállapodásra jutott Kínával, ami az onnan érkező import növekedését megállítja. Ez azonban egy olyan helyzetben sikerült, amikor – ahogy azt fent jeleztük – az európai gyártók drasztikus piacvesztést szenvedtek el a távol-keleti országban, és már Európában is érdemi szeletet hasítottak ki a piaci tortából a kínai gyártók. (Erről laptársunk, a Privátbankár közölt elemzést a közelmúltban.)

A legújabb tervek szerint az Európai Parlament Környezetvédelmi Bizottsága (ENVI) kezdeti jóváhagyást adott a járműflották CO2-kibocsátás-csökkentési céljainak lazítására. 

A korábban tervezett radikális szigorítás helyett 87,5 százalékra mérsékelnék a flottaszintű csökkentési célt, rugalmasságot biztosítva a gyártóknak. Ez azt jelenti, hogy a cégek 2035 után is tudnak hagyományos motorokkal szerelt autókat értékesíteni.

Érdemes persze megjegyezni, a 87,5 százalékos cél nem azt jelenti, hogy az EU-ban 2035 után az új autók 12,5 százaléka szabadon lehet benzines vagy dízel. Ez a gyártók teljes értékesített flottájára vonatkozó átlagos kibocsátási cél, amelyet a különböző modellek összetételével és bizonyos kompenzációs lehetőségekkel kell teljesíteni. Ezért a ténylegesen értékesíthető belső égésű motoros autók aránya gyártónként jelentősen eltérhet, akár a 12,5 százaléknál érdemben több is lehet.

A szabályozás véglegesítéséhez még több lépés kell, de ezzel az EU elmozdulni látszik a kizárólagos elektromos átállásra építő szabályozástól a többféle technológiát megengedő, rugalmasabb rendszer felé. Ez különösen fontos a német autóipar és az olyan országok számára, mint Magyarország, ahol a járműgyártás és az ahhoz kapcsolódó beszállítói hálózat jelentős gazdasági súllyal rendelkezik. Az elemzők arra figyelmeztetnek, hogy összességében nem szabad túlértékelni a változást: az elektromos autózás továbbra is az európai közlekedés dekarbonizációjának központi eleme marad. A mostani javaslat nem az elektromos átállás feladását, hanem annak rugalmasabbá tételét jelenti. Tekintve, hogy az európai gyártók az elmúlt években lépéshátrányba kerültek ezen a területen és a tőkehiány miatt nem is tudnak magasabb sebességre kapcsolni a fejlesztésekben, így ez is csak részmegoldásnak tűnik.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

A rovat támogatója a 4iG