Valamiért nagyon sumákol a magyar kormány az amerikai szankciós mentesség ügyében

Immár több mint egy hete érvénybe léptek az Egyesült Államok kormányának szankciói a két nagy orosz olajvállalat, a Lukoil és a Rosznyeft ellen. Nem kell messzire néznünk, hogy lássuk, ezeknek bizony komoly következményei lehetnek: a szomszédos, mind Magyarországgal, mind Oroszországgal baráti vezetésű Szerbiában az állami olajvállalat, a NIS működése, illetve az üzemanyagellátás is veszélybe került – a hírek szerint adott esetben megnyitva az ajtót a Mol belépésére az orosz tulajdonos helyére.

De ha Magyarországot nézzük, akkor az elmúlt hetekben nagyjából minden kormányzati szereplő elmondta, hogy az orosz olajimport elvágása tönkretenné az országot: a rezsiszámlák a háromszorosukra nőnének, az ország energiaellátása pedig nem lenne megoldott.

„Az Oroszországból érkező energiahordozók nélkül a magyar családok energiaszámlái az eddigiek háromszorosára növekednének, nyilvánvalóan ez megengedhetetlen” – fogalmazott például Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter pénteken, Moszkvába indulva.

Micsoda szerencse, hogy Orbán Viktor az emlékezetes washingtoni útján mentességet szerzett Magyarországnak e szankciók alól, mégpedig – ahogy a kormányfő sugalmazta – kizárólag a lehengerlő tárgyalási képességei, valamint a Donald Trump amerikai elnökkel ápolt személyes, jóbaráti viszonya révén.

A miniszterelnök csütörtökön, Szerbiában például azt mondta, neki az amerikai szankciók bevezetése után két dolga volt. Az első annak elintézése, hogy Magyarország kikerüljön az amerikai szankciók hatálya alól.

„Ezt elintéztem”

– mondta.

Pénteken aztán Moszkvába indulva, a repülőtéren így nyilatkozott: „Az amerikaiak szankciókat vezettek be az orosz energiacégekre, azért voltunk Washingtonban nem olyan régen, hogy ezek alól a szankciók alól Magyarországot kivegyék.

Ezt sikerült is elérnünk, ez remek. Most már csak gáz, meg olaj kell, ezt meg az oroszoktól lehet megvásárolni. Azért megyek tehát oda, hogy télre is, és a következő évre is biztosított legyen Magyarország energiaellátása, megfizethető áron.”

Vegyük azért észre, hogy az a miniszterelnök, aki korábban rendszeresen a vezetékekre vonatkozó mentességről és szankciókról beszélt, ezúttal – helyesen – az orosz engergiacégeket említette. De ez messze nem a legnagyobb zavar a kormány kommunikációjában.

Nem áll össze a kép

Merthogy valami nagyon nem stimmel. Múlt pénteki, az alábbi ajánlóra kattintva olvasható cikkünkben összefoglaltuk az addig történteket. Röviden: a szankciók hatálybalépésének napján sem volt még semmilyen írásos nyoma Magyarország mentességének az amerikai szankciók alól, és az sem volt világos, hogy egy évre vagy korlátlan időtávra szól a mentesség (de legalábbis addig, amíg mind Trump, mint Orbán hivatalban marad érvényes). Annak ellenére sem, hogy maga Orbán Viktor is arra utalt, hogy lesz írásos formája a „gentlemen’s agreement”-nek.

Ehhez képest Szijjártó Péter Brüsszelben csak annyit közölt: „Amerikai partnereink arról értesítettek minket, hogy természetesen a mai naptól életbe lépnek azok az amerikai intézkedések, amelyek Magyarország számára megadják a mentességet a kivetett olajvásárlási szankciók alól.”

Ezután kérdéseket is küldtünk a Külgazdasági és Külügyminisztériumnak, valamint az Energiaügyi Minisztériumnak arról, hogy milyen formában is él akkor a mentesség, milyen határidővel, és mikor várható írásos formában ez a kivétel. Ám több napja nem válaszolnak.

Közben a Portfolio is érdeklődni kezdett. Ők kedden azt írták, „már megkerestük az amerikai nagykövetséget és pénzügyminisztériumot, valamint magyar oldalról az Energiaügyi Minisztériumot, a Külgazdasági és Külügyminisztériumot és a Mol-t is – válasz egyelőre nem érkezett a megkereséseinkre”. A lap azt is hozzátette, hogy látványos különbségként a szankciókért felelős amerikai kormányszerv, az OFAC a Paks 2-re vonatkozó szankciókat írásban szüntette meg. Hozzátehetjük, hogy több ország is kapott már részleges – és természetesen írásba foglalt – ideiglenes mentességet a szankciók egyes kitételei alól.

Gulyás Gergelyt kérdeztük – de válaszolt?

Csütörtökön aztán Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter állt az újságírók elé, a Kormányinfón. Csak emlékeztetőül: ő két hete, ugyanezen az eseményen azt mondta, Szijjártó Péter és Marco Rubio „a napokban” (tehát legalább egy-másfél hete, ha a két héttel későbbi Kormányinfó perpektívájából nézzük) egyeztet az érvényességgel kapcsolatos félreértésről. Gulyás azt is mondta akkor, hogy „az amerikai fél nyilvánvalóan közölni fogja, hogy a szankciók nem lépnek hatályba” – arra a kérdésre reagálva, hogy írásos formában mikor várható a megállapodás.

Ehhez képest most csütörtökön, azaz november 27-én lapunk kérdésére a miniszter továbbra sem volt hajlandó semmilyen részletet megosztani az ügyről. Arra a kérdésre, hogy az általa ígért Szijjártó-Rubio egyeztetés megtörtént-e, Gulyás Gergely közölte:

„Nem tudom, hogy az elmúlt két hétben beszéltek vagy találkoztak-e, kizárni semmiképpen nem tudom.”

A kedves olvasóra bízzuk, hogy ez egy ilyen horderejű ügyben (a miniszterek ugyebár arról mondtak ellenkező dolgokat, hogy egy évre vagy „örökre” szól a mentesség, ezt kellett volna tisztázni) ez egy elfogadható válasz-e. Majd kijelentette:

„De az biztos, hogy a szankciók alóli mentesítés megtörtént: ma november 21-e után vagyunk, és semmi akadálya annak, hogy Magyarország Oroszországtól nyersanyagot kapjon vagy vásároljon.”

Csakhogy továbbra sem tudjuk, hogy ez milyen formában történt, pontosan mire vonatkozik ez a mentesség, és meddig érvényes. Amikor azt firtattuk, hogy erről szóló hivatalos dokumentum hiányában elképzelhető-e, az amerikai szankciók eleve nem is vonatkoztak Magyarországra – hiszen nem változott hivatalosan semmi Orbán Viktor washingtoni látogatása után, a következő választ kaptuk:

„Az, hogy a Barátság kőolajvezetéket nem szankcionálják, ez a ’kis’ változás történt.”

Igen ám, de a szankciók soha nem is vonatkoztak a Barátság (vagy éppen a Török Áramlat) vezetékre, hanem a Rosznyeft és a Lukoil orosz olajcégekre, illetve ezek egyes közvetítőcégeire (a Lukoil esetében például a cég Litasco nevű leányvállalatára).

Egy korábbi kérdésre pedig még annyit árult el a miniszter, hogy „a Magyarországra behozott orosz kőolaj nem esik szankció alá”, és az ebből készülő kőolajtermékek továbbértékesítésére sem vonatkoznak a szankciók. Ez ugye azért is izgalmas kérdés, mert a Mol az orosz olajból finomított termékekkel látja el nemcsak a magyar, de például a szlovák, és a jelenlegi helyzetben egyre inkább a szerb piacot is. Lehetséges lenne, hogy a szankciós mentesség tényleg valamilyen olyan megállapodás, hogy a világon mindenkinek tilos a Lukoillal és a Rosznyefttel üzletelnie, kivéve, ha az a Barátság vezetéken keresztül történik. Vásárolhat közvetve a Rosznyefttől orosz nyersolajat bármelyik nyugat-európai olajcég is, ha azt ezen a vezetéken szállítják? Nem tudjuk.

A Kormányinfó után újra kérdéseket küldtünk a két minisztériumnak, illetve a Miniszterelnökségnek is – ám cikkünk megjelenéséig ezekre sem kaptunk választ.

Mi az igazság?

A helyzet tehát továbbra is úgy néz ki, hogy „az amerikai szankciók alóli mentesség” esetében a következő forgatókönyvek képzelhetők el:

• Az amerikai szankciók eredetileg vonatkoztak volna a Magyarországra – egyébként a Barátság vezetéken – érkező orosz kőolajra, és ez alól a magyar kormány, illetve a Mol valamilyen formában hivatalos felmentést kapott. Csak éppen ezt a dokumentumot sem a magyar, sem az amerikai kormány nem tartja elég fontosnak ahhoz, hogy megismerhetővé tegye. Annyira nem, hogy a magyar kormány többszöri kérésre sem hajlandó nemhogy közölni, de még a létezésére utalni sem egy ilyen dokumentumnak.
• Az amerikai szankciók az eredeti formájukban sem vonatkoztak az orosz olaj magyarországi exportjára. Ebben az esetben minden, amit Orbán Viktor és a magyar kormány erről a kérdésről a washingtoni látogatás óta elmondott, egyszerű szemfényvesztés.
• A Mol és a magyar kormány talált egy kiskaput a szankciókon, mondjuk azt, hogy az olajat a Mol nem a szankcionált cégektől, hanem más közvetítőktől vásárolja. Ebben az esetben az a kérdés, hogy ennek a kiskapunak a használatát leegyeztették-e az amerikai kormánnyal vagy sem. Előbbi esetben lehetséges, hogy „az amerikai szankciók alóli mentesség” egyszerűen egy ígéretet jelent, hogy az amerikaiak szemet hunynak a szankciók eredeti céljával nyilvánvalóan ellentétes gyakorlat felett. Utóbbi esetben nyilván csak idő kérdése, hogy bezárják a kiskaput.

Akárhogy is, a magyar kormány nyilvánvalóan nem kommunikál ebben az ügyben (sem) egyenesen. Bármelyik verzió legyen is igaz, egyszerű állampolgárként is egyértelmű, hogy valami nem teljesen kerek ebben a történetben.

Márpedig itt a magyar kormány szerint nem valamiféle mellékes ügyről, hanem egyenesen nemzeti sorskérdésről van szó. Háromszorosára emelkedő lakossági enerigaszámlák, veszélyeztetett ellátásbiztonság. A magyar kormány szerint rendben van, hogy egy ilyen horderejű ügyben nem pecsétes, aláírt papírokra, hanem homályos, szóbeli megegyezésekre alapozzák a politikájukat? Tudván azt, hogy Donald Trump például az orosz-ukrán háború ügyében is akár naponta képes változtatni a véleményét? És egyáltalán: nem elvárható a magyar kormánytól, hogy egyértelműen és világosan közölje, mi is a helyzet akkor valójában az orosz olajexportra vonatkozó amerikai szankciók alóli magyar mentességgel?