A Pedagógusok Demokratikus Szervezete (PDSZ) nyílt levélben üzent Magyar Péternek és Rétvári Bencének. A levél arra reakció, amit Magyar Péter a Parlamentben mondott Rétvári Bence kérdésére. A miniszterelnök kijelentette: „Nyugodtan hivatkozzon a PDSZ-re.... Én nem tudom, hogy hány tagja van a PDSZ-nek, de szerintem minimális, és nagyon-nagyon alacsony számban vesznek a PDSZ munkájában részt a pedagógusok..... És szerintem, ha valakik nem szorulnak az ön védelmére, azok a tanárok, a szakszervezeteket hagyjuk. Köszönöm szépen.”
A szakszervezet válasza így kezdődik:
„Úgy tűnik, egyik politikusnak sem sikerült igazán megismernie a PDSZ-t. Szerintük mielőtt valaki egy szakszervezet tagságáról, társadalmi támogatottságáról vagy munkájáról véleményt mond, „talán nem árt tájékozódni”.
A PDSZ szerint tagdíjfizető tagjainak száma meghaladja a háromezer főt. A regisztrált tagok száma megközelíti a húszezret, de a szervezet csak a tagdíjfizetőket tekinti tényleges tagnak. A közösségi felületeken ennél jóval többen követik a munkájukat. A PDSZ ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy „nem is a számok a legfontosabbak”.
A levél szerint a minimális tagságról és az alacsony részvételről szóló kijelentés nem csupán egy szervezetet minősít le. Degradálja azokat az embereket is, akik tagként, aktivistaként vagy tisztségviselőként éveken át felemelték a szavukat a hatalmi visszaélések ellen.
Fotó: MTI
A PDSZ szerint ők szerveztek tüntetéseket, sztrájkoltak, nyilvánosan vállalták a véleményüket, és kiálltak az elbocsátott vagy megfélemlített kollégáikért. Mindezt akkor is, amikor ennek személyes és egzisztenciális kockázata volt.
Ők nem statisztikai adatok – fogalmaz a szervezet, hozzátéve, hogy a közoktatásban dolgozók érdekeiért időt, energiát és sokszor a saját biztonságukat sem kímélve dolgoztak, és dolgoznak ma is.
A szakszervezet azt is kiemelte, hogy eredményei nem csak a tagoknak kedveznek. Példaként azt hozták, hogy a PDSZ nyomására a státusztörvény számos rendelkezését módosították, és ennek előnyeiből nem csak a tagok részesültek. „Lehet valaki úgy is a PDSZ eredményeinek haszonélvezője, hogy egyetlen napig sem volt a tagunk” – áll a válaszban.
Úgy látják, Magyar Péternek a PDSZ munkáját és eredményeit sem sikerült eddig követnie.
A PDSZ szerint a legfontosabb az, hogy a közoktatásban továbbra is súlyos problémák várnak megoldásra. A munkahelyi megfélemlítés, a vegzálás és a nyomásgyakorlás nem szűnt meg. Sokan továbbra is kiszolgáltatottnak érzik magukat, nem mernek véleményt nyilvánítani, és nem mernek kiállni a jogaikért. Vannak, akik úgy látják, hogy a helyzetük nem javult, hanem romlott. A szervezet szerint ezeket a jelzéseket nem lesöpörni, hanem kivizsgálni és kezelni kellene.
Szóvá tették az elmaradt jubileumi jutalmak ügyét is. Az érintettek szerint nem újabb ígéreteket szeretnének hallani, hanem azt várják, hogy rendezzék a helyzetüket, és megkapják, ami megilleti őket.
Rétvári Bencének a PDSZ pedig azt üzente, hogy mielőtt a szervezetre hivatkozik, vagy idézeteket emel ki a megszólalásaikból, ügyeljen arra, hogy ne ragadjon ki mondatokat a szövegkörnyezetükből. „Egy mondat jelentése ugyanis egészen mássá válhat, ha elhagyják előle és utána azt, ami megadja az értelmét.” A szakszervezet azt is leszögezte: „nem, nem gyűlölünk politikai pártokat”.
Nem pártokat szeretnek vagy utálnak, hanem a dolgozók érdekeit képviselik, mindenkivel szemben, aki ezeket veszélyezteti.
Magyar Péternek a PDSZ azt üzente, hogy a szakszervezeteket „nem rugdosni kell, hanem partnerként kezelni”. Nem azért, mert mindenben egyet kell érteni velük, hanem mert a munkavállalók érdekképviselete a demokratikus működés elengedhetetlen része. A PDSZ nem azt várja, hogy minden úgy legyen, ahogy ők akarják. Azt várják, hogy meghallgassák az érintetteket, komolyan vegyék a problémáikat, és tegyenek a megoldásukért. A bevonás nem jelent automatikus egyetértést, de a valódi párbeszéd „nem is kezdődhet az érdekképviseletek leértékelésével”.
A levél szerint nem a szakszervezetekkel van megoldandó probléma. Azért léteznek, hogy szóvá tegyék a megoldatlan problémákat, és kikényszerítsék a dolgozók érdekeinek érvényesítését. A záró sorok így szólnak: „Kevesebb minősítgetést és több érdemi intézkedést várunk.” A köznevelésben dolgozóknak nem arra van szükségük, hogy a szakszervezeteiket lesajnálják, hanem arra, hogy végre érdemi változást tapasztaljanak a munkahelyükön és az életükben.
A PDSZ nyílt levelében azt írja, nem szeretnék, ha az oktatásban dolgozók bére, munkakörülményei, jogai és lehetőségei a mindenkori hatalom jóindulatától vagy pillanatnyi érdekeitől függenének. Nem akarnak kegyekért folyamodni, és a hatalmi packázásokat sem fogadják el.
Ne kegyet gyakoroljanak, hanem tartsák tiszteletben a jogainkat!

