Várható volt. Azt követően, hogy Magyar Péter ledobta a politikai atombombát, nyilvánosságra hozva a feleségével folytatott beszélgetéséből mintegy másfél percnyit, amelyből az a gyanú rajzolódik ki, hogy
Rogán Antal és/vagy az emberei bementek az ügyészségre, és manipulálták a Völner-Schadl-ügy ügyészségi iratait, ami szerinte annyit jelent, hogy vagy kivettek vagy kihúztak belőle, vagy megmásítottak benne dolgokat,
száz százalékig biztosra vehető volt, hogy beindul az utóbbi években megfigyelt, már jól beváltnak mondható ellenpropaganda-gépezet. Amelynek célja minél hiteltelenebbé tenni a vádlót.
Fotó: MTI/Kovács Tamás
Méghozzá először azzal, hogy milyen ember az, aki titokban felveszi a feleségével folytatott beszélgetését (mondjuk ez tényleg elképesztő), aztán meg azzal, hogy rendszeresen ütötte-verte a feleségét, aki történetesen egy miniszter – amely narratíva csúcsmomentuma utóbbi „Magyar Péter terhesen a falhoz lökött” állítása volt.
Amit Varga Judit annak a Hajdú Péternek adott elő, aki felkészültségének és hozzáértésének, újságírói kvalitásainak hiányáról hosszasan lehetne értekezni, de felesleges. Ő csak végrehajtotta, amit kértek tőle, tartotta a „mikrofonállványt” – persze azért legalább fél percig felkészülhetett volna. Személye magától értetődő volt, azt követően, hogy volt felesége az a Sarka Kata, akinek meg a legjobb barinője Rogán-Gaál Cecília és akkor már ott is vagyunk annál, akiről Magyar azt sejteti, ő mozgatja a háttérben a szálakat.
Tényleg ördöginek kell lennie annak, aki a köztársasági elnök bukásához vezető pedofilbotrányról egy vélelmezett családon belüli erőszakkal próbálja elterelni a figyelmet, mondván, ez is legalább olyan szörnyű, mint az. Ami persze így is van.
Ám az az igazán szörnyű, hogy úgy tűnik, a figyelemelterelés maximálisan sikerült. Ma már alig esik szó K. Endre nyilvánosságra került ügyéről, arról meg egyáltalán nem, hány pedofileset maradhatott büntetlenül. A balhét elvitte – jogosan – Novák Katalin, de gyanítom, Varga Juditról ma már egyáltalán nem az jut a többség eszébe, hogy ő is tettestárs volt azzal, hogy miniszterként a kegyelmi döntést ellenjegyezte. Így vált elkövetőből áldozattá. Arról meg végképp nincs szó, hogy a kegyelmi botrány harmadik főszereplőjének tartott Balog Zoltán még mindig püspök és egy református egyházkerület vezetője, csupán más, kevésbé fontosabb tisztségeiről mondott le – ami amúgy beismerésként is felfogható, hiszen, ha ártatlan, akkor miért is tette ezt?
Arról meg végképp ne feledkezzünk meg, hogy az elkövetett pedofíliáért a mai napig, vagyis két hónappal a botrány kirobbanása után sem kért még senki bocsánatot az áldozatoktól!
Erre, valamint arra, hogy valóban történt-e bűncselekmény, vagyis, Orbán Viktor propagandaminisztere manipuláltatott-e ügyészségi iratokat, ahogy azt Magyar a feleségével felvett beszélgetés alapján (is) állítja, minden nap, de akár napjában többször is emlékeztetni kellene a közvéleményt. Például azoknak, akik most ellenzékben vannak. Mégsem teszik, vagy nem olyan elánnal, mint ahogy az elvárható lenne – erősítve ezzel azt a gyanút, hogy ők a megélhetési ellenzék, amely tagjai egyáltalán nem törekednek a kormánypárt megdöntésére, a hatalom megszerzésére. Vagy azért (sem), mert nem képesek rá, vagy mert őket is a Fidesz irányítja (ami józanul gondolkodva merő képtelenségnek tűnik, mégis vannak erre utaló, gyanús jelek).
Megfelelő ellenzék híján tud kiemelkedni egy Magyar Péter-szerű személyiség, s képesek szimpatizálni vele a kormányt annak eddigi 14 éves tevékenysége miatt leváltani akarók.
Az, hogy ő lenne a Fidesz trójai falova, az idő előrehaladtával egyre kevésbé hihető. Már csak azért sem, mert amíg nincs igazán kormányzóképes erő a másik oldalon (márpedig nincs), addig a botrányok ellenére sem tud annyit veszíteni a népszerűségéből a Fidesz, hogy a következő választásokon ne verje meg még így is a béna kacsákként mozgó, egymással is tusakodó ellenzéki pártokat.
De persze láttuk már, hogy a politikában bármi megtörténhet. Úgyhogy soha ne mondd, hogy soha – noha most tényleg nehezen képzelhető el, hogy Magyar a Fidesznek dolgozik.
Az pedig majd a következő két hónap során derül ki, hogy az önkormányzati, európai uniós választások tandemjének közeledése közelebb visz-e minket a valódi kérdések megválaszolásához.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
