Bár nem vagyok minden lényeges információ birtokában, erősen sanszosnak tartom, hogy Rogán Antal világrekordot döntött. Azzal, hogy röpke három hónappal azután, hogy felkerült az Egyesült Államok szankciós listájára, le is került onnan.
Jó, jó, kellett hozzá egy amerikai elnökváltás, de akkor is meglepő ez a gyorsaság. Még a kincstári pesszimizmussal közel sem vádolható Gulyás Gergely is azt jósolta még január közepén, néhány nappal a listára kerülés tényének bejelentése után, hogy Rogán az idei év végére kerülhet le onnan.
Mi munka lehetett abban magyar részről, hogy sikerüljön elérni, Trump bokros teendői – mindenekelőtt az orosz-ukrán háború lezárása, ezzel szemben a világméretű vámháború kirobbantása – mellett jusson idő egy kis baráti ország minisztere ügyének elintézésére!
Más kérdés, hogy azért teljesen nem lehetett elégedett se Rogán, se az Orbán-kormány. Arról az okról, ami miatt példátlan módon egy EU- és NATO-tagország vezető politikusát a Biden-kormány pénzügyminisztériumának Külföldi Vagyonellenőrzési Hivatala (OFAC) feltette arra a Különlegesen Kijelölt Állampolgárok és Blokkolt Személyek nevű, SDN-listára, amelyre az emberi jogi visszaélések büntetésére használt Magnickij-törvényre hivatkozva addig csak bolgár, szlovák és lett üzletemberek kerültek, ugyanis a levétel indoklásában egyetlen szó sem esik.
Hadd idézzem fel: a január 7-ei döntésnek az volt a magyarázata, hogy Rogán minisztersége alatt visszaélt a hatalmával, s egy „korrupciós rendszernek az elsődleges tervezője, megvalósítója és haszonélvezője”. Akkori megkeresésünkre a Miniszterelnöki Kabinetiroda akként reagált, hogy „Ez a lépés a távozó, sikertelen amerikai nagykövet utolsó, pitiáner bosszúja. Január 20. után az Amerikai Egyesült Államoknak új kormánya és új elnöke lesz. Hivatalba lépésük után megtesszük a szükséges jogi lépéseket.”
Ez utóbbi erőfeszítések értek célt három hónap alatt. Az amerikai külügyminisztérium szóvivőjének keddi indoklása szerint az Egyesült Államok a külpolitikai érdekeivel ellentétesnek találta a Rogán Antal elleni szankciót, ezért azt megszüntette.
Amelyet követően Orbán kabinetfőnöke azt mondta, „Az a minimum, hogy erkölcsi elégtételt várok el azoktól, akik ennek kapcsán minden bizonyíték nélkül belém rúgtak. Ez nemcsak Kálmán Olgára vonatkozik, hanem minden egyéb közszereplőre és médiumra, akik minden alap nélkül, bizonyítékok híján vádoltak. Természetesen nincsenek illúzióim, tudom, hogy ezt sokan nem fogják megtenni, de attól még az erkölcsi elégtételt azt elvárom és ezt mindenkitől kérni is fogom”.
Fotó: MTI
Nem emlékszem, hogy jómagam nyílt színen valaha is korruptnak neveztem volna Rogánt. De még csak olyannak sem, mint aki a „korrupciós rendszernek az elsődleges tervezője, megvalósítója és haszonélvezője” lenne.
Ám, ha tettem volna ilyen kijelentést, akkor most gondban lennék. Többszöri átolvasás után sem találtam ugyanis a szankciós listáról való levétel indoklásában még közvetett utalást sem arra (korrupció), amelyre hivatkozva miniszterünket feltették oda. Nehezen elképzelhető, hogy csak a sietség miatt nem figyeltek ilyen lényeges részletre az amerikaiak.
Így azt Gulyás Gergely is csak feltételezhette (találó angol kifejezéssel, mintegy wishful thinking-ként) a csütörtöki Kormányinfón, hogy Rogán listáról való lekerülése azt bizonyítja, „az eredeti korrupciós indok mondvacsinált volt”.
Arról pedig, hogy mik lehetnek az Egyesült Államok külpolitikai érdekei, amelyek miatt országukba most már szabadon beutazhat Rogán – merthogy a listán szereplő személyek ezt nem tehetik meg –, talán egyszer majd további részleteket is megtudhatunk.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
