A Halászbástya eredetileg a budai városfal egyik védelmi szakasza volt, amelyet a 18. század első felében korszerűsített az osztrák katonai igazgatás. Falai "hajtogatott" alaprajzúak voltak, hogy az egyiket a másik tüzérségével lehessen védeni. Elnevezését a Víziváros déli része, a Halászváros után kapta: a halászok már a középkorban is a Nagyboldogasszony- (a mai Mátyás-) templom melletti halpiacra vitték árujukat, céhük tagjai szükség esetén védték is a bástyát az ellenséges betöréstől.
A Halászbástya a századfordulón nyerte el mai arculatát. A budai Várban a millenniumi ünnepségekre fejeződött be Schulek Frigyes irányításával a Nagyboldogasszony-templom restaurálása. Az ezredéves ünnepségekre a templom környezetét is rendezni akarták, Schulek el is készítette a terveket, de az építkezés csak évekkel később, 1899-ben kezdődhetett meg.
Az eredetileg egyszerű kiképzésű, szegényes városképi hatású, téglából épült várfal-szakaszra Schulek gazdag építészeti köpenyt tervezett, melyhez a Duna felé messze kiugró egykori Híradás bástyát, török nevén a Haber kuleszit használta fel északi toronynak, délre pedig egy másik tornyot épített. A két torony között széles, nyílt lépcsőkar jön fel a Duna felől, a Hunyadi János útról, s mielőtt felérkezik a templom szentélyének szintjére, szétválik, és a bástyafalakhoz simulva kétfelől jut fel a legfelső szinten kialakított toronyudvarokra. Ez utóbbiakat a várfal koronáján román kori kolostori kerengőre emlékeztető árkádsorok övezik, és tornyok, toronysisakok, árkádos kilátók, vízköpők, nyílt lépcsők tagolják. A lépcsőfeljárat jobb és bal oldalán, három-három íves fülkemélyedésben, különböző fegyvernemeket képviselő Árpád-kori harcosok szobrait helyezték el.
Schulek az északi és déli bástyákat, valamint a folyosókat összekötő mellvédfalat kellemes panorámájú sétánnyá alakította át oly módon, hogy az karéjszerűen öleli körbe a Mátyás-templomot. A volt bástyafalak szegélyei mentén fedett folyosókat alakított ki, felettük pedig járható teraszt nyitott, melynek sarkait úgynevezett kúpos fedelű bástyák díszítik. Az északi részen többszintes tornyok magasodnak egymás fölé, amelyek előtt Előd és Álmos vezérek szobra, továbbá egy oroszlán és egy tátott szájú mitológiai lény őrködik.
Az épületegyüttes harmadik nagy egysége a déli bástyaudvar és a hozzá tartozó Szent István lovas szobor, melynek elkészítésére Stróbl Alajos szobrászművészt kérték fel. A neoromán stílusú alapzatot Schulek tervezte, köréje ovális alaprajzú, áttört kő- és mellvédkorlátot építtetett. Az alapzat építményét domborművek díszítik, amelyek István király uralkodásának egy-egy nevezetes mozzanatát örökítik meg. A Halászbástya szoborparkjának része egy Hunyadi János- és Szent György-szobor, valamint Julianus és Gerhardus barátok szobra is.
A kivitelezési munkák folyamán 1901-ben és 1902-ben készült el a déli és északi lépcső, de az épületegyüttest csak az építkezés teljes befejezését követően, 1905. október 9-én adták át a fővárosnak. Az első költségvetési előirányzat 800 ezer aranyforintot tett ki, ám a végösszeg ennek majdnem másfélszeresére, 1 millió 165 ezer forintra rúgott.
A Halászbástya Budapest második világháborús ostroma során több helyen súlyosan megsérült, az 1953-ig tartó helyreállítási munkálatokat Bors László építőművész vezette. A következő évtizedekben az elmaradt karbantartások miatt az építményt sok károsodás érte, s bár 1984-85-ben különítettek el pénzeket felújítására, a munkálatok 1990-92-ben leálltak. Az I. kerületi önkormányzat 1994-ben saját erejéből kezdte folytatni a rekonstrukciót, a költségekből a Fővárosi Önkormányzat és az Országos Műemlékvédelmi Hivatal is kivette a részét. Végül 2003 novemberében adták át a nagyközönségnek a felújított épületegyüttest, melynek látogatásáért 1995 májusától belépődíjat kell fizetni.
A neoromán kilátóteraszokról elénk tárulkozó páratlan panorámájával a Halászbástya a magyar főváros legjelentősebb idegenforgalmi látványosságai közé tartozik. A Budai Várnegyed részeként 1987 óta a Halászbástya is egyike Budapest világörökségi helyszíneinek. Magát a Várnegyedet az Országgyűlés 2011-ben nemzeti emlékhellyé nyilvánította.
MTI
