A jelenleg 56 ezer magyarországi alkalmazott béradatait összesítő felmérés eredményeiből kiderült, a munkáltatók 31 százaléka nyújt élet- és balesetbiztosítást dolgozói számára, 28-28 százalékuk finanszírozza a munkavállalók képzését, vagy a munkába járás költségét. A szerdán ismertetett eredmények szerint a munkába járás költségeit az alacsonyabb képzettségűek és az állami alkalmazottak számára biztosítják leginkább, míg a magasan kvalifikáltabbakra és a magánszférára jellemző a képzés nyújtása cafeteria elemként.
A munkavállalók 18 százaléka kap ingyen italt a munkahelyen, 16 százalékuk részesül nyugdíjbiztosítási hozzájárulásban, valamint ugyanennyien kapnak céges mobiltelefont. A munkavállalók 10 százaléka kap (magáncélra is használható) laptopot, 6 százaléka céges autót.
A felmérés tanulsága szerint csupán a dolgozók 3-5 százaléka kap valamilyen sport hozzájárulást, vehet részt hétvégi rendezvényeken, vagy igényelhet a törvényben megszabott mértéken felüli szabadságot. Száz dolgozóból 14 egészségéhez járul hozzá valamilyen módon a munkáltatója, a munkakörülmények tekintetében pedig 100 főből 11 állította, hogy biztosítják számára a flexibilis munkaidőt.
Az iskolai végzettség és a vállalat nagysága is meghatározó tényezőA cafeteria jutattások terén az iskolai végzettség szerinti bontás is érdekes eltéréseket mutatott: az egyetemi végzettségűek részére a képzéseket biztosítják a legtöbb helyen a legfőbb cafeteria-elemként, míg a középfokú végzettségű, érettségivel rendelkező munkavállalóknak és az alapfokú végzettségű dolgozóknak az élet- és balesetbiztosítási hozzájárulást.
A vállalat nagysága szerinti eloszlást vizsgálva a felmérést végző szakemberek rámutattak, hogy a klasszikus nagyságrendiség ellenére a KKV-szektor a szolgálati és személygépkocsi biztosítása, valamint a mobiltelefon és ingyenes munkahelyi italellátás tekintetében is meglepő módon beelőzte a nagyvállalati szektort.
Budapest kontra vidék, Magyarország kontra SzlovákiaA budapesti-vidéki adatokat összehasonlítva a legnagyobb különbségeket a mobiltelefon, a notebook, a munkahelyen történő ingyenes italellátás és az alkalmazottak képzése mutatta. Míg Budapesten az alkalmazottak képzésére a válaszadók 32 százaléka adta azt a választ, hogy részesül ilyen juttatásban, addig a Budapesten kívüli területek kitöltőinek csak a negyede állította ugyanezt. A leginkább hátrányba szorult juttatások mindkét szegmens esetén nagyjából ugyanazok voltak: a mértéken felüli szabadság, a hétvégi cégrendezvények és akciók nyújtása, a sport- és kulturális juttatások.
A hazai és külföldi cégek tekintetében megállapítást nyert, hogy a külföldi munkáltatók 13 százaléknál is magasabb juttatási arányt biztosítanak munkavállalóik számára a munkába járás költsége, az alkalmazottak képzése, illetve az élet- és balesetbiztosítási hozzájárulás keretében.
A Merces felmérése lehetőséget adott arra is, hogy a magyar felmérési adatokat összevessék a Szlovákiában is összesített adatsorokkal. A Workania ezeket vizsgálva arra az eredményre jutott, hogy a szlovák munkavállalók jóval kedvezőbb juttatási rendszerben részesülnek - persze, mint ahogyan azt a sajtóeseményen résztvevő szakértők is hangsúlyozták, ennek hátterében nyilván a szlovák egykulcsos adórendszer is nagy szerepet játszik. Az országok közötti összehasonlítás rámutatott, hogy a szlovákiai munkaerő az élet- és balesetbiztosítás, valamint az egészségügyi ellátás kivételével minden kategóriában ellátottabb, mint a magyar. A flexibilis munkaidő és a hétvégi céges rendezvények háromszor annyi embernek járnak, a mértéken felüli szabadság pedig több mint négyszer annnyi munkavállalónak, mint Magyarországon.
Garai Katalin
