Az egyhetes intenzív kurzus remélt, de nem lemért szakmai célja az volt, hogy végre valóban turbulens közegben teszteljük a HR-vezetôk adaptációs készségeit. Hosszas vesézgetés után megtörtént a kiválasztás, ami végül is a vese fô funkciója.
Ebben az évben tíz transznacionális és multikulturális vállalat humánmenedzserének adatott meg az a transzracionális és multistrukturális lehetőség, hogy részt vehetett nem mindennapi, egyhetes szigeti túlélő túránkon.
Az első feladatot, nevezetesen saját toleranciaküszöbük át nem lépését, botlás nélkül teljesítették versenyzőink. A próba nehéz volt ugyan, de nem volt könnyű, hiszen régen láttak együtt annyi aktív és passzív, konstruktív és destruktív, hetero és homo, latens és manifeszt, vörös és fekete, Lolka és Bolka, polgári és konzervatív, anti és szociális, élet és irodalom, ártatlan-bárlány, olcsó és finom, népies és urbánus, fiatal és mai-öreg humán erőforrást, mint akkor és ott a hajógyári szigeten.
Egy hang nélkül befogadták a csöppet sem egyhangú kavalkád sokszínűségét, mely sokszínűségrôl így ír a lengyel gondolkodó: „Másképp illatozik a széna a lovaknak és másképp a fiatal szerelmeseknek.” Arról most nem szól a fáma, hogy a Pepsi Sziget egy hete alatt hány fiatal szerelmest tettek lóvá.
A következô megmérettetés: az időmenedzsment ideje alatt sajnos beindult a fluktuáció tíz fős HR-bandériumunkon belül. Néhányan ugyanis nem eléggé, hanem túl sajátosan értelmezték kiírásunkat: Legyen jelen negyven helyen!
Mi azt értettük ezen, úgy szervezzék a programjukat, hogy egy nap alatt az összes helyszínen vegyenek részt egy nekik tetsző, tetszőlegesen kiválasztott rendezvényen.
Egyik jelöltünk megtekintett egy amatőr István a király előadást, ahol Koppány helyett véletlenül őt négyelték fel, és földi maradványait a sziget négy szegletében szegezték ki. Szegény ezáltal legyőzte a tér-idő paradoxont, és kis jóindulattal teljesítette a feladatot is: Légy jelen négy helyen, de az ismert okok miatt a tréning megszakítására kényszerült.
Egy másik csapattagunk az egyszerűbb megoldást, a klónozást választotta. Angol reprodukciós specialistánk azonban a nyelvi nehézségek miatt bohócot csinált belőle, mert negyven bohócot csinált belőle. A póruljárt clownokat jóval a piaci ár alatt értékesítettük.
Ennek a fordulónak a győztese Kovács János lett, aki tömegnevének köszönhetően mindenütt jelen volt a tömegben, őt viszont önkényesen kizártuk.
A kommunikációs gyakorlat gyakorlatilag simán ment, legalábbis nappal. Azt kértük a maradék hét HR-vezértől, hogy álljanak szóba egymással. Ôk azonnal gyors kártya- és eszmecserébe kezdtek, a beszélgetés azonban nem ment az ivás rovására. Így aztán mire leszállt az est, és elillantak a gátlások, kezdetét vette a „nem nyafognék, de most már két sört” időszaka, és a kommunikáció átcsapott metakommunikációba, azaz emocionális pillantások, boldog, öntudatlan mosolyok, megértő bólogatások, „dejóembervagyokén” érzések meghitt csendjébe.
Nyitótréningünk zárszavaként nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy a résztvevők rengeteg új menedzsment-, kommunikációs és túlélési technikát sajátítottak el, már akik túlélték.
Noha minden HR-menedzser hasznosnak és eredményesnek ítélte az augusztus másodika és kilencedike között megtartott rendezvényt, mégis egytől-egyig betegállományba mentek, mondván: „Kell egy hét egyedüllét!”.
Hajógyári capriccio
