A cikk eredetileg a G7-en jelent meg.
Az újpesti panel lakótelep környéke sokat változott az elmúlt 20 évben, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy egy iroda- és raktárház emeleti ajtaján belépve egy szeszfőzdében és látványbárban találom magam. Nemcsak kívülről, de még az épület belsejében járva sem utalt szinte semmi arra, hogy ide fészkelte be magát az Első Magyar Gin Manufaktúra (EMGM) Zrt.
Kicsi az alapterület, mégis minden nagyon patent: az egyik sarokban a jókora krómacél ginfőző csillog, szembe vele a mini palackozó, a háttérben pedig a bárpult, tele koktélkészítéshez szükséges alapanyagokkal és a világ különböző részeiről származó több tucat ginnel.
Ha Amerikában lennénk, ez egy olyan üzleti mese lenne, amit szétszednének a befektetők,
a cég már rég a tőzsdén lenne, és a benne rejlő potenciál magasra tolná a piaci értékét. A boros szubkultúrából jön egy ügyvéd, kitanulja a ginkészítést, saját italt főz saját márkanév (Opera) alatt, egyrészt azért, mert beleszeret a miliőbe, másrészt azért, mert óriási tátongó piaci rést lát. Amikor már minden a kézműves ételek és italok felfutásáról szól, a manufaktúrák a kecskesajttól kezdve a sörig gombamód szaporodnak Magyarországon, gin manufaktúra még egy sincs. A bárokat az import uralja, miközben tőlünk nyugatra a manufakturális ginkészítés óriási felfutásban van, reneszánszát éli.
Dámosy Bálint alapító, ügyvéd és ginkovács azt mondja, annyira sikerült egyedi ötletet találnia, hogy a hivataloknak rajta kellett gyakorolniuk, hogyan lehet engedélyt adni Budapesten egy kis szeszfőzdének. A helyszínválasztást is nagyrészt ez indokolta, olyan sok és olyan szigorú szabálynak megfelelő épületet kellett találni, amilyen alig van Budapesten.
Nem volt egyszerű futam egy nem túl nagy helyiségben kialakítani az üzemet, az adóraktárat és a bárt is, ráadásul ezek majdnem teljesen egy légtérben vannak. A bár határát például csak egy padlóra ragasztott sárga-fekete szalag jelzi. Amikor valaki a kezébe fog egy üveg Opera Gint és átlép vele a szalagon, a cégnek 15 napon belüli adófizetési kötelezettsége keletkezik, hiszen a raktárból kiszállították az alkoholtartalmú italt egy bárba.
A látvány miatt mindenképpen egy légtérbe szerettem volna tenni az üzemet és a bárt, a jövedéki törvényben pedig csak annyi állt, hogy a két egységet egyértelműen el kell különíteni. Azt sehogy sem tudtam belőle kiolvasni, hogy fallal kellene elválasztanom őket, és ezt az értelmezésemet végül az engedélyező hatóságok is elfogadták
-mondja Dámosy Bálint.
Az EMGM-nél klasszikusabb aligha lehet egy családi vállalkozás: az induláshoz szükséges tőkét a családtagok és a barátok dobták össze, a megvalósításba pedig mindenki a saját munkájával is beszállt „másodállásban”. Dámosy Bálint erről csak annyit árult el, hogy millió forintban számolva háromjegyű számot ad ki az indulás költsége, és ebben tényleg nincs benne az alapítók (ügyvéd, logisztikus, könyvelő) saját munkájának értéke, azzal is számolva jóval többe került a kaland.
Az idén februári piacra lépés mögött a pénz mellett hosszas előkészületek is álltak, és nem csak a helyszínkeresés és engedélyeztetés miatt. Az üzleti ötlet lelke mégiscsak a saját gin egyedi receptjének kikísérletezése volt, és ez hónapokat vett igénybe. Illetve körülbelül kétezer liter alkoholt.
Az első főzetek egyszerűen ihatatlanok voltak, és mivel először halvány fogalmunk sem volt, hogyan kellene javítani rajta, egy ponton majdnem fel is hagytunk a kísérletezéssel. Aztán lassan kialakult a dolog, ráéreztünk, és elértük azt az eredményt, amit szerettünk volna. Ma úgy látom a sok hazai és nemzetközi szakmai visszajelzés alapján, hogy a termék megfelel annak, aminek szántuk, a szuperprémium kategória alsó feléhez tartozik
– mondja Dámosy Bálint.
A ginnel szemben két alapvető követelmény van: 37,5 fokosnak kell lennie, és a boróka ízesítésnek kell dominálnia benne. Ezen túl azonban szabad a pálya, Dámosyék pedig 11 fűszer hozzáadásával érték el a kívánt ízt. A recept természetesen titkos, de azt mondják, egy laikus akkor sem tudná lemásolni az Opera Gint, ha megkapná a leírást, a gyártástechnológiát ugyanis akkor sem tudná utánozni.
Ma már látszik, hogy az alapítók mérsékelt optimizmussal vágtak bele az üzletbe: csak pár ezer (0,7 literes) üveg Opera Gin eladásával számoltak az első évben, de ezt már majdnem nyár közepére elérték. A ginkovács azt mondta nekünk,
a számok alapján így már nagy esélye van annak, hogy üzemi szinten az EMGM már idén nyereséges legyen.
Úgy tűnik, hogy a fogyasztók és a bárok is vevők a termékre és a sztorira, általában azonnal sikerül felkelteni az érdeklődést, amikor azt mondják, itt az első magyar kézműves gin, lehet kóstolni-rendelni. Az Opera nem olcsó, de nem is szeretne az alsóbb árkategóriában versenyezni, azt a réteget célozza meg, amelyik hajlandó fizetni a prémium minőségért.
Dámosy Bálint folyamatosan új lehetőségeken gondolkodik. Az üzleti modell már most három lábon áll, a szeszfőzés mellett a látványbárban is egymás kezébe adják a kilincset a vendégek (céges vagy az EMGM által szervezett nyilvános rendezvényeken, ahol saját adag gint lehet főzni, másokat pedig kóstolni), a harmadik bevételi forrás pedig a rendezvényekre való kitelepülés, ami szintén nagyon pörög.
Alig fél évvel az indulás után emellett gondolkodni lehet egyéb szeszes italok gyártásában is, de az igazi nagy ugrás a külföldi értékesítés lehet. Dámosy Bálint azt mondja,
az Opera akár már jövőre elindulhat a visegrádi együttműködés országaiban, a csúcs pedig a londoni vagy a németországi megjelenés lenne
(ott azonban több száz helyi kézműves ginnel kell versenyezniük).
Az Opera Gin indulását önerőből finanszírozták a tulajdonosok, hitel és egyéb külső forrás nincs a cégben. A nemzetközi terjeszkedés azonban olyan szintugrás, amelyhez szükség lehet tőkebevonásra. „Mindig az volt az elképzelésünk, hogy csak úgy állunk a potenciális befektetők elé, ha van egy érett termékünk, és bizonyítottunk vele a piacon, meg tudjuk mutatni, hogy van benne fantázia, jól értékesíthető” – mondja a ginkovács.
Tudja, mit beszél, ügyvédként nagyrészt kockázati tőkealapoknak dolgozik.
(G7)
