Aranyélet című rovatunkban a hét közepén videós darabokat közlünk, amiben a hét aktuális történéseiről kérdezzük az utca emberét. Vasárnap esténként olvasói levelek jönnek. Bármilyen hétköznapi tapasztalatáról írhat a közvetlen környezetéből, vagy kikapcsolódása idejéről. Jóról is, rosszról is, a lényeg, hogy röviden és szélsőségektől mentesen írja meg.
Szerkesztőségünk a beérkezett olvasói levelek tartalmával nem feltétlenül ért egyet, azokat jogunkban áll megszerkeszteni, miközben a stílusuktól és a tartalmuktól függően nem vagyunk kötelesek minden beérkező levelet leközölni. Várjuk írásaikat az [email protected] e-mail-címre!
„Tisztelt Szerkesztőség!
Sarkadi Jolán
Természetesen szép, és hasznos dolog a nyugdíjasok járulékának inflációt követő korrekciója. A költségvetési lehetőséget figyelembe véve van egy keret összeg amit a nyugdíjasok között százalékos arányban el osztanak. Csak az a gond, hogy a kis nyugdíjasokat ezzel az elosztási rendszerrel érdemben nem segíti a kormányzat.
Sokkal emberbarátibb megoldás lenne, ha a költségvetés által biztosított nyugdíj korrekció összegét egyenlő arányban osztanák szét a nyugdíjasok között. Ez sem oldaná meg az infláció okozta nehézséget, a megélhetéssel küzdő nyugdíjasok helyzetét, de sokaknak nagy segítség lenne! Kérem a Kormányt, hogy vizsgálja meg ennek a javaslatnak a lehetőségét!
P. Károlyné
Hogy képzeli Orbán Viktor, hogy nem emeli meg rendesen a nyugdíjakat? Csak az ő fizetése növekedhet, a miénk nem? Szerintem jogosan vagyok-vagyunk felháborodva. Tessék bemenni egy abc-be (bármelyik négybetűsbe - direkt nem írom ide, de ebből az egyik magyar). Az ember már nem tudja követni az árakat.
Maguknál is olvastam a havi bevásárlásos cikkükben, hogy milyen rekordokat döntenek, és tényleg, pont azok emelkednek a legjobban, amiket én is veszek. Higgyék el, nem luxus, én már régen nem tudom megfizetni az igazi sonkát vagy a kolbászt, marad a parizer, de annak is az egekbe ment föl az ára.
Egyébként elhiszem, hogy most válság van és nem mindenről a kormány tehet, de sokról igen. Például miért nem tudja elintézni, hogy működjön az a napelemes program, amiről beszélt a fiam. Jól átverték, még télen benevezett arra a pályázatra, aztán tessék, itt van mindjárt az október és sehol a napelem, közben meg a szerelők duplájára emelték a munkadíjukat. Kevesebbet kellene ígérgetni, azt talán teljesítené az Orbán.
Nagy István
Pincér vagyok, ha van munkám. De most nincs, ezért ráérek olvasgatni az internetet, így találtam erre az oldalra. Szóval azért nincs munkám, mert kirúgtak. Nem utált a főnök, jól is dolgoztam, hajtottam ezerrel egész tavasszal meg nyáron is, de pár napja röpgyűlést hívott össze és nyíltan megmondta: nem tudja kifizetni a hatalmasra nőtt rezsit, úgyhogy egy időre inkább bezárja az éttermet.
Azért is fáj, mert én egy igazi pályaelhagyó vagyok, otthagytam a tanári szakmát, abból ugyanis nem lehet megélni. Alig futotta az albérletre, hiába voltam én és a párom is állásban. Fölvettek pincérnek egy kis étterembe, majd szétnéztem a piacon és láttam, hogy sok „kollégánál” alkalmasabb vagyok, egyszerűen jobban értem a vendégek nyelvét, valahogy tényleg tudtam kedves és udvarias lenni. Szóval átigazoltam egy nagyobb, jobb helyen lévő étterembe, ahonnan most viszont elküldtek. Fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal. Menjek külföldre vagy maradjak itthon?„
