A részvénypiac most nem a legjobb indikátor, ha a gazdaság állapotát kívánjuk szondázni. Nézzük most a Fed-kamatvágás indokait:
1. Továbbra is gyenge lakáspiac
"Régi lemez újra indul.." – igen, még mindig a lakáspiac. Nagyon sokszor értekeztünk már a lakáspiaci válságról, ezért most koncentráljunk a tényadatokra, és hanyagoljuk el a kiváltó okokat. A lakáspiacon az árak több amerikai városban tíz százalékot estek az egy évvel korábbi szinthez képest. Az eladatlan házak mennyisége rekordszintűre növekedett, mint azt az UBS egyik elemzéséből vett alábbi ábra is jól mutatja:
Annak az esélye, hogy újabb lakásvásárlásokkal az eladatlan házak, lakások készlete leapadjon, igen csekély. Az egyik elemzés szerint a megkérdezett pénzintézetek ötven-hatvan százaléka jelentősen szigorította hitelezési politikáját, így nem várható, hogy a felhalmozott készletek gyorsan leépülnek.
Hogy mennyire égető a helyzet, azt jól mutatja az amerikai kormányzat tervezett mentőöve. Azzal azokon próbálnak segíteni, akik a jelzálogkamatok várható megugrása miatt elveszíthetik egyetlen ingatlanjukat. (Más kérdés, hogy ez is - és a Fed sietős kamatvágása is - felveti a "moral hazard" problémáját a jelenlegi helyzetben, tehát azt, hogy a mentőövvel a befektetők kockázatvállalási hajlamát nem csökkentik, hanem még támogatják is.) Egyszóval a fogyasztó felemelt kezekkel áll háttal a falnak, hiszen a lakás, amit vett, már jelentősen kevesebbet ér, és a finanszírozása is drágul majd.
2. A banki hitelpiac szinte megszűnt létezni
A modern gazdaság alapköve a jól funkcionáló hitelezési rendszer. Amennyiben az nem vagy nem megfelelő mértékben működik, a reálgazdasági hatások súlyosak lehetnek. Azok kiterjedhetnek a hitelkínálat és hitelújrafinanszírozás ellehetetlenüléséig: ebben az esetben az adós kénytelen vállalkozását visszafogni és a részvényeseknek tervezett kifizetéseit korlátozni. Akár csődbe is mehet, ha nincs megfelelő nagyságú szabad pénzáramlása, amiből az üzletet (fogyasztást) finanszírozhatná. Jól mutatja a hitelezési rendszer problémáját a bankközi piac kamatlába (amin a bankok egymásnak hiteleznek) és a jegybanki irányadó kamat közötti különbség. Jelenleg ez a kamatkülönbség egy százalék körüli, holott mintegy húsz bázispont (0,2 százalék) tekinthető "normálisnak".
A bankok szinte nem hiteleznek egymásnak, "ki tudja, a másiknak mennyi és milyen újracsomagolt pénzügyi termék van a mérlegében és azon kívül". Ez ahhoz vezet, hogy többször a központi bankoknak kellett a pénzintézeteket meghitelezniük, ami nagyon ritka dolog.
A Fed a diszkontráta (banki hitelezés kamatlába) csökkentésével (olcsóbbá teszi a hitelt a bankok számára) elősegítheti a sebek gyógyulását. Ezért a jegybank a diszkontlábat várhatóan le fogja vinni az irányadó kamat szintjére. Véleményem szerint azonban a banki hitelpiac akkor fog ismét működni, ha a bizalom visszatér. Ez akkor történik majd meg, ha a legtöbb bank mérlegének befektetési tételeit reális áron értékeli be - azaz ha a leírások (a hét elején az UBS jött ki újabb tízmilliárddal) lassan elérik a végüket. Erre a jövő év első felében számítok majd.
Nem csak a banki, hanem a kötvénypiacok is bezártak. Már szinte hetek óta csak jelentős (2003-as szintekhez hasonlíthatóan magas) hozamfelárral képesek a vállalatok – és közülük is csak a kiváló adósok - hiteleiket újrafinanszírozni. Ez nem tartható állapot.
3. Az amerikai fogyasztó pesszimista és fogy a pénze
Korábban szintén írtunk már arról, hogy az amerikai fogyasztás már csak 1,5 pilléren pihen: a munkapiacon és a megtakarításokon. Bár a munkapiaci helyzet valamelyest romlott, de a munkanélküliség még mindig közel van a ciklus csúcsához, és 4,7 százalék körül pihen. A megtakarítások (már ha vannak) jól tartják magukat, hiszen a kötvényhozamok jelentősen csökkentek, és a részvények is állják a sarat. Ellenben a banki hitelezés jelentősen szigorodott, és az olajár is még kilencven dollár körüli. A Fed a kamatvágással sokat javíthat a jelentősen romlott fogyasztói és vállalati bizalmon (a fogyasztói bizalmi index már recessziós szinten van).
A Fed azonban bizonyos fokon szorítóban van. Az áremelkedések üteme a világban növekszik, és a fejlett gazdaságokba is egyre inkább begyűrűzik. Az európai infláció például rég nem látott, 3,3 százalékos éves szinten volt legutóbb, amihez ha hozzávesszük a gazdaság egy-két százalékos (konzervatív) növekedését, akkor a nominális kamatoknak kevés okuk van (szinte csak a "bankpánik"), hogy négy százalék és az alatt legyenek Európában… A másik ok, amiért a Fed aggódik, a már említett "moral hazard" probléma.
A piacok már negyven százalékos eséllyel áraznak ötven bázispontos csökkentést, azaz 25 bázispontnál többet várnak. Véleményem szerint a jegybank idén négy százalékra (ezt vártuk már a kamatvágási ciklus megkezdése előtt, még a nyár közepén) viszi majd le a kamatlábat, és ott kivár majd, hiszen a monetáris politika legalább hat hónapos késéssel hat. Az eddigi (ha négy százalékra mérséklődik a kamatláb) 125 bázispontos csökkentés már jelentős stimulusnak mondható.
A kötvénypiacok a túlvett állapotból (3,8 százalékos USA tíz éves hozam) várakozásunknak megfelelően korrigáltak, és jelenleg a tíz éves USA kötvényhozam 4,1 százalék felett tartózkodik. A részvénypiacok (rövidtávon túlvett állapotban) optimista hangulatban várják a döntést.
Mivel a várakozások nagyok, ezért könnyen lehet, hogy a piacok majd esnek "buy the news, sell the fact" alapon. Azaz jobb semleges pozícióban lenni kedden, és kivárni a döntést, annak indoklását (a Fed-kommentárt), és látni a piaci reakciókat.
