Sok hasonlatot lehet felhozni arra, hogy milyen sajátosan nehéz is a Fed feladata mostanában. Anélkül, hogy ismételnénk korábbi bővebb írásaink tartalmát, csak röviden összefoglalva: egyik oldalról a lassuló gazdaság, melyben a fogyasztók egyrészről a száguldó 4 dolláros (még mindig nem hasonlítható az európai szinthez!) benzin-, dízel- és emelkedő élelmiszerárak alatt nyögnek, másrészről frusztrálva szemlélik az ingatlanárak (befektetésük) zuhanását a 2004-es szintekre. Azaz azt is mondhatnánk: a Fed egy megláncolt kutyához hasonlít, mely előtt ott sétálgat a macska nyávogva... Sokat nem tehet. Csak ugat rá. Nézzük meg bővebben.
A tegnapi sokkoló fogyasztói bizalmi adatok újabb mélypontra estek, nehéz olyan messzire visszamenni az időben, hogy hasonló adatot találjunk. Emellett ott volt a UPS profitwarningja (talán egy hétre a Fedex hasonló beszólásától), melyet egy a vártnál jobb Kroger (jelentős amerikai kiskereskedelmi lánc) adat nem tudott feledtetni.
Szintén még tegnap délután a CaseShiller index ismét majd 15 százalékot esett (lakásárak év/év alapon), melyben az egyedüli csemege a lakáspiac alját jósoló megtépázott bulloknak az volt, hogy voltak bizonyos körzetek, ahol már emelkedtek az árak. De ahhoz, hogy ebből már a piac alját kiáltsuk, azért erős képzelőerő kell...
Sokan a fenti gazdasági adatok ellenére inflációs spirálról beszélnek és, hogy a Fed-nek azonnal lépnie kell. Nézzük mit gondol a piac a mai ülés kimeneteléről (Forrás-Lehman Br.).
Látható, hogy a piac változatlan kamatszintet jósol, noha korábban még viszonylag nagy valószínűséggel 25 bázispontos emelést is elképzelhetőnek tartott volna.
A várakozások "racionalizálódásának" oka az inflációs várakozások enyhülésén, illetve a sok profitwarningban, a fejlődő (EM) országok jegybankjainak kamatemelésében (végre!! ezt szajkóztuk már hónapok óta, hogy ez kell a globális infláció leküzdéséhez) keresendő.
Az ár/bér spirál, amivel a 60-as/70-es évek példáját felhozva sokan fenyegetnek, most még igen távoli.
Az alap felállás is más most: míg a 70-es években a munkások közel negyede szakszervezeti tag volt, addig mára ez az arány közel 10 százalékra csökkent! Emellett az elmúlt években, amikor a gazdaságnak jóval jobban ment, nem volt még szó sem jeletős reálbéremelésekről - mely szintén az alábbi ábrán látható.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mindez nem lehet veszély a következő években. Hiszen ha az emberek azt látják, hogy a cégek továbbra is veszik vissza részvényeiket a piacon (lásd a Kodak tegnapi bejelentése, hogy az összes részvények közel 30 százalékát vissza kívánja vásárolni!), miközben további elbocsátásokat jelentenek be a másik oldalon, akkor joggal várható el, hogy érdekeik érvényesítése miatt ismét a szakszervezetekhez fordulnak...
A Fed még nem lát azonban erre utalást, és várjuk ki, hogy a gazdasági lehűlés, mely lassan az EM országokat is megcsapja, mennyire fogja az inflációt letörni. Az év második felétől illetve jövőre magasabb bázishatásokkal is számolhatunk az infláció számításánál, mely szintén annak stabilizálódására hat. A részvénypiacok sem rózsásak mostanában, közel a tavaszi mélypontokhoz, sőt a bankok már jóval alatta, megtépázva. Egy ilyen piaci hangulatban egy akár 25 bázispontos kamatemelés is szörnyű hatásokkal járna. Persze, itt nem a 25 bázispont reálgadasági hatására kell gondolni, hiszen az valójában nem sokat számít (a jelzálogkamatok például emelkedtek a kamatcsökkentések ellenére!).
Végül, de nem utolsó sorban, nem szabad elfeledkezni arról, hogy idén választások vannak az USA-ban. A Fed véleményem szerint nem szívesen avatkozna bele azzal, hogy kamatemeléssel - esetleg többel - a mostani negatív hangulatot tovább rontsa.
Várakozásom ezért változatlan kamatszint erős inflációellenes retorikával.
