2008. május 20. 07:49

Sokan vesznek fel jelzáloghitelt lakásvásárláshoz, ezek azonban általában nem befolyásolják a lakáscserét, különböző megoldásokkal ugyanúgy el lehet adni a hitellel terhelt ingatlant - olvasható az Otthon Centrum Hitel Center sajtóközleményében.

A jelzáloggal terhelt ingatlan a bank elidegenítési tilalma alatt áll, s a lakást eladni csak a fennálló hiteltartozás megfizetése után lehet. „Ez első hallásra jelentős korlátozó tényezőnek tűnhet, ám a jelenlegi ingatlanpiaci és hitelezési gyakorlatban elterjedt, hogy jelzáloggal terhelt lakásokat cserélnek le a tulajdonosok” – összegzi az OC HC tapasztalatait Bánfalvi László.

A legegyszerűbb eset, ha a vevő rendelkezésére áll a teljes vételár. Ez esetben az adás-vételi szerződésben rögzítendő, hogy a vételárat milyen arányban kell megosztani a vevő és a bank között. Ez az eset természetesen előtörlesztésnek, azaz a hitel futamidő lejárta előtti visszafizetésének számít, és ennek díjait meg kell fizetni a bank felé. A díj mértéke bankonként változik, egyes bankok fix díjjal dolgoznak, mások a hátralévő tőketartozás százalékában határozzák meg a díjat.

Nem változik a helyzet, ha a vevő hitelből szeretné a jelzáloggal terhelt lakást megvásárolni, de önereje nagyobb, mint az eladó jelzáloghitelének fennálló tőketartozása. Az önerőt a fennálló tartozás kiegyenlítésére kell fordítani, amit szintén az adásvételi szerződésben kell rögzíteni. Az önerő feletti részt pedig a hitelt nyújtó bank bocsátja az eladó rendelkezésére, melyből a vételár további része kiegyenlíthető.

Abban az esetben, ha az önerő nem éri el az eladó tartozásának mértékét, akkor a fennmaradó, hitelből finanszírozott részen szintén az eladónak hitelt nyújtó bank és az eladó osztoznak megfelelő arányban. E feltételeket is az adás-vételi szerződésben kell rögzíteni. Mivel ez a típusú adás-vétel bevett szokásnak számít a bankok között, nem jár több bonyodalommal, mint az első esetben bemutatott tranzakció típus.

Problémát az okozhat, ha a vevő nem kap elegendő hitelt, hogy önerejével együtt a teljes vételárat fedezze. Ez a probléma nagyon is valós lehet, mivel a vevőnek folyósított hitel pontos mértékét a hitelbírálat során, az értékbecslés elvégzése után állapítja meg a bank, amikor a kialkudott vételár már le van fektetve az adásvételi szerződésben.

A lakáscsere esetén felmerülhet, hogy a korábbi hitel visszafizetése és új felvétele helyett az adós egyszerűen áthelyezteti a jelzálogjogot az egyik ingatlanról a másikra. Ez azonban esetenként jóval bonyolultabb, körülményesebb, s főként időigényesebb folyamat.

Némileg bonyolultabb a lakáscsere abban az esetben, ha az ügyfelek lakásépítési (-vásárlási) kedvezmény (LÉK), vagy másnevén „szocpolt” vettek igénybe az eladandó lakás megvételekor. A LÉK összegét a lakás eladásakor – vissza kell fizetni, ha az eladás a vásárlástól számított 10 éven belül megtörténik, kivéve, ha egy éven belül a teljes, eladásból befolyó vételárat legalább azonos értékű másik lakás vásárlására fordítja a szocpol igénybevevője.

Az eddigiekben feltételeztük, hogy az eladónak sikerül vevőt találni ingatlanára és az így befolyt összeget tudja korábbi jelzáloghiteleinek megfizetésére és az új lakás megvásárlására fordítani. A vevő megtalálása azonban a valóságban korántsem ilyen egyszerű és nem feltétlenül gyors folyamat. Abban az esetben, ha az eladó nem talál vevőt régi ingatlanára, de az újonnan kiválasztott ingatlant valamilyen oknál fogva (többen érdeklődnek az ingatlan iránt, egyéb körülmény miatt sürgősség válik a költözés) meg kell vásárolnia, áthidaló hitelt tud igénybe venni.

Az áthidaló hitel egy jelzálog alapú hitel, amit általában az ingatlan értékének 60%-ig körülbelül 24 hónapra nyújtanak a bankok. A hitel célja, hogy a kiválasztott lakás megvásárlásához akkor is álljon önerő az ügyfél rendelkezésére, ha a régi lakást még nem sikerült értékesítenie. Az áthidaló hitelt tehermentes és jelzáloggal terhelt lakásra egyaránt igénybe lehet venni. A jelzáloggal terhelt lakás esetében azonban él az a kitétel, hogy az áthidaló hitelként kapott összeget a korábbi tartozás kiegyenlítésére kell felhasználni, és csak a fennmaradó összeg áll önerőként rendelkezésre.

Ennek oka, hogy egy lakáson ne legyen két bank jelzáloga bejegyezve, mivel az áthidaló hitel fedezetét is a régi lakás adja. Abban az esetben, ha a korábbi hiteltartozás meghaladja az áthidaló hitel összegét természetesen értelmetlen áthidaló hitelt igénybe venni, mivel a teljes összeget a korábbi tartozás visszafizetésére kellene fordítani. A bankok általában a 60%-os finanszírozási arányon túl egy abszolút, 15 millió forintos plafont is megszabnak az áthidaló hitel konstrukcióban adható hitelösszeg maximumaként.

Az áthidaló hitel esetében általában kapcsolt termékről van szó, vagyis az áthidaló hitelt nyújtó bank ragaszkodik hozzá, hogy ha szükséges, az újonnan vásárolt lakás jelzáloghitelét is ő folyósítsa. Az áthidaló hitelek esetében gyakori, hogy a futamidő alatt nem fizet semmilyen díjat az ügyfél, csak a lakás eladásakor, azaz az áthidaló hitel visszafizetésének pillanatában számol fel kezelési költséget és kamatot a bank. Erre azért van szükség, mivel a teljes futamidő alatt nem fix a kamat. Az áthidaló hitel árazása motiválja az ügyfelet korábbi ingatlanjának minél hamarabb eladására, azaz minél később értékesíti lakását és fizeti vissza áthidaló hitelét, annál magasabb díjakra számíthat a végső elszámolásnál.