1. Vágyódás a régi helyek után
Régóta megfigyelhető tendencia, hogy sok vásárló olyan helyen szeretne lakást vásárolni, amit már valamennyire ismer – például ott töltötte gyerekkorát, közelben laknak a rokonok, arrafelé járt iskolába.
Természetesen mindez egyáltalán nem elítélendő, hiszen mindenki szívesen költözik olyan helyre, ahová személyes kötődése van, vagy éppen jól ismeri a környéket – azonban érdemes megpróbálni ebben az esetben is racionálisan gondolkodni. Vajon milyen lett azóta a környék, mennyire piacképesek az ingatlanok, könnyű lesz-e a későbbiek során továbblépni? Milyen a környék presztízse, végig lehet-e sétálni esténként az utcán, van-e elég bolt, szórakozási lehetőség, oktatási intézmény a közelben? Hogyan alakultak az árak, megéri-e egyáltalán a környéken vásárolni, van-e olyan lakás, amelyikben szívesen élne a vásárló? Mindezeket a kérdéseket nem árt feltenni mielőtt a régi, jól ismert, hangulatos utcában bármit is megveszünk.
Ugyanígy fontos kérdés, hogy vajon a családtagok is szívesen költöznének-e a "régi környékre", vagy éppen ellenkezőleg, számukra csak több időráfordítás lesz a megszokott iskolába, oktatási intézménybe, vagy munkahelyre eljutni? Nem csak a 10-20 évvel ezelőtti emlékekre érdemes támaszkodni: Budapest, de más települések szerkezete is az elmúlt időszakban jelentősen megváltozott, lehet, hogy a régi, békés környék ma már egy meglehetősen lepukkant, rossz hírű negyeddé vált.
2. Megfelelő-e az alapterület?
A nappali egy valóságos tánctér, emberes méretűek a kisszobák is, óriási hall hívogat, mindezek tetejébe a lakás belső kétszintes is – és ilyen olcsó, hát ezt nem szabad kihagyni – gondolják sokan nagypolgári, vagy nagy alapterületű lakások megtekintése után.
A tágas terek valóban nagyon hasznosak tudnak lenni, mindennek van hely, nem kell "nyomorogni" a bútorok között, azonban érdemes belegondolni, hogy vajon mennyi lesz például a havi fűtésszámla? Tényleg szükség van-e tisztaszobára, vendégszobára, hobbiszobára – ki lesznek-e majd használva a hatalmas terek? Tudni kell azt is, hogy a túl nagy lakásokat manapság elég nehéz a későbbiekben eladni, éppen a magas rezsiköltségektől való félelem miatt.
A fenti kérdés inverze, amikor egy kétgyermekes család ideális otthonát – főleg anyagi okokból – egy 1.5 szobás, 50 négyzetméteres ingatlanban találja meg. Ennek a történetnek általában az a vége,hogy a családtagok egymás idegeire mennek, nincs egy nyugodt hely, ahova bárki el tudna vonulni – hacsak nem nagyon jó a lakás alaprajza. Ilyen esetben érdemes inkább egy kicsit olcsóbb környéket választani, és biztosítani azt, hogy mindenkinek meglegyen a megfelelő élettere.
3. Van-e megfelelő közlekedés?
A legjobb lakás élvezetét is megkeserítheti, ha onnan rengeteg időbe telik eljutni bárhova, például a munkahelyre vagy az iskolába csak oda irányban akár 1 órát is utazni kell. Vásárlás előtt teszteljük le a környéket: mekkora dugók vannak reggelenként az általunk használni kívánt utakon, léteznek-e kerülőutak (és azokat felfedezték-e már más autósok is), egyáltalán ki lehet-e fordulni az utcából a legközelebbi főútra. Akinek ideje engedi, a példa plasztikus kipróbálása érdekében egy hétköznap reggel negyed 8-kor induljon el mondjuk az aquincumi lakótelepről a Belvárosba – érdemes mind autóval, mind tömegközlekedéssel kipróbálni – jobb napokon is legalább 40-45 percet vesz igénybe az utazás.
Ha tömegközlekedést kívánunk igénybe venni, nézzük át alaposan a környéken a tömegközlekedési hálózatot: milyen sűrűséggel járnak a buszok, villamosok, van-e a közelben metró, hányszor kell átszállni majd reggelenként és délutánonként? A főváros egyes külső területein nem ritka, hogy 30 percenként közlekednek a buszok, vagy még ritkábban, de egyes vidéki városokban sem sokkal jobb a helyzet, ha pedig kistelepülésre költözünk, készüljünk fel rá, hogy egyes falvakban buszból mindjárt napi kettő is van: egy reggel, egy pedig délután.
4. Miről szólnak a rendezési tervek?
Könnyű madárcsicsergés, hívogató zöldövezet, békebeli nyugalom, olcsó lakásárak? Érdemes alaposabban belemenni a témába, ellátogatni az önkormányzathoz és érdeklődni a környék esetleges fejlesztése felől. Elképzelhető, hogy néhány év múlva az idilli területen egy többsávos út fog haladni, esetleg nagyobb bevásárló-komplexum épül, vagy éppen felhúznak egy hatalmas, több száz lakásos lakóparkot.
A rendezési terveket azért is érdemes megnézni, mert egy esetlegesen gyengébb környéken is indokolttá teheti a vásárlást a későbbi értékemelkedésre gondolva, ha a fejlesztések valóban záros határidőn belül megvalósíthatónak tűnnek. Egy budai lakópark vásárlói kisebb sokkot kaptak, miután vásárlás után néhány hónappal kiderült, hogy közvetlenül a kertjük végében egy vadonatúj híd fog majd húzódni, ami rá lesz kötve az egyik erős forgalmú bevezető útra. Bár ismerve a hazai építési időtartamokat a híd miatt egyelőre még nem kell aggódni, néhányan máris nekiláttak a lakás értékesítésének.
5. Megfelelő-e az infrastruktúra?
Távol mindentől, zöldövezetben, messze a civilizációs ártalmaktól – ugye milyen jól hangzik? Nem hátrány azonban, ha itt is a dolgok mélyére nézünk. Egyáltalán nem biztos, hogy akár van egy bolt is a közelben – Budapesten például a Római part környékén esténként bizony autóba kell ülni egy doboz cigarettáért vagy bármi másért, mivel járótávolságra nemigen vannak boltok. Ugyanez a helyzet előfordulhat más külvárosi környékeken is.
Problémás lehet az is, ha nincsen szélessávú internet-elérhetőség vagy kábeltévé (bár a szolgáltatók mikrohullámú, műholdas és egyéb megoldásokkal a legtöbb helyen már próbálják ezeket a réseket lefedni), de egész egyszerűen az is gond lehet, ha semmiféle szórakozási lehetőség nincs a közelben, valamint messze vannak a szolgáltató-egységek is – ha csomagunk jön, egy külső területen bizony nem keveset kell utazni érte a postára, ugyanez lehet a helyzet a bankkal, pénzkiadó automatával is.
6. Milyenek a szomszédok?
Lehet a lakás bármilyen álom – ha a szomszédság problémás, vagy éppen egy könnyű hajléktalankonyha vagy alacsony színvonalú ivó üzemel a ház aljában, nem lesz leányálom az ott lakás – nem beszélve az esetleges későbbi értékesítési nehézségekről. A szomszédokról információt egyrészt kérdezősködéssel, másrészt saját tapasztalat alapján tudunk szerezni – látogassunk el több időpontban a kiszemelt ház elé (ha van belső udvar, próbáljunk meg bejutni), ha a házban minden este ordítozás, veszekedés hallatszik, nem a legjobb helyen járunk.
Érdemes megkérdezni a közös képviselőt is, általában készséggel szolgáltatnak információt a ház esetlegesen problémás ügyeiről, vagy lakóiról, de optimális esetben még az is kiderülhet, hogy a kiválasztott lakást miért nem szabad megvenni.
7. Van-e pénze a háznak?
Nem árt annak sem utánakérdezni, hogy milyen a társasház anyagi helyzete, létezik-e például felújítási alap, van-e pénz az esetleges meghibásodások finanszírozására, vannak-e tervek például belső felújításra, vagy a közös képviselet tevékenységének nagy részét a nem fizető tulajdonostársak adósságainak behajtása teszi ki? (Érdemes annak is utánajárni, mi az oka, ha egy viszonylag jól szituáltnak tűnő lakóközösség többsége nem fizet – lehet, hogy más, komolyabb elszámolási viták húzódnak a háttérben.
Jó jel lehet, ha például belvárosi lakás esetén sikerült megegyezni a tetőtér eladásáról – ez rendszerint önerő nélküli homlokzat-felújítást és lift beépítését jelenti, amivel a ház értéke növekszik.
8. Milyenek a fény és egyéb viszonyok?
Sötét lakásban nemcsak élni kellemetlen – a folyamatos villanyfény és a nappali sötétség nem tesz jót a közérzetnek, ráadásul az elégtelen fényviszonyokkal rendelkező ingatlanokat a későbbiek során nehéz lesz eladni. Nem az igazi, ha a hálószoba a lichthofra néz, vagy éppen a nappaliból gyönyörű ki (és be!)látás nyílik a belső udvarra, vagy a gangon folyó életbe.
Ma már egyre több embernek van igénye a minél nagyobb privát szférára – ha a lakás túlságosan a ház vagy a folyosó központjában található, sokan járkálnak el előtte, a későbbiek során ismét csak nehéz lesz az értékesítése.
9. Beférnek a bútorok?
Hacsak nincs valaki abban a szerencsés helyzetben, hogy teljesen új bútorokkal vághat bele a költözésbe, érdemes azt is figyelembe venni, hogy a nagyszülőktől örökölt mindent elnyelő ruhásszekrény, vagy éppen a döbbenetesen jól mutató barokkos étkező-garnitúra vajon elfér-e az új lakásban, és hogy fog ott mutatni? Elférnek-e az ágyak, könyvszekrények, vagy éppen a magunkkal vinni kívánt konyhabútor?
Egyes modern kivitelű lakásokban meglehetősen idegenül mutatnak az antik bútorok, ezért érdemes egy kicsit szelektálni, mi az amihez feltétlen ragaszkodunk, mi az amit esetleg a régi lakásban hagynánk, vagy – sokszor meglepően jó áron – egy műgyűjtőnek továbbadnánk?
