Mára már elkoptatott közhellyé vált, hogy a pénzügyi válság, és az ingatlanpiac visszaesése idején jelentős helyzeti előnyben vannak a vevők, különösen akkor, ha az eladónak a bank, vagy bármilyen más külső ok miatt sürgős az eladás. Ennek ellenére bőségesen bele lehet sétálni különféle buktatóba, melyek hol csak időt, hol pedig pénzt rabolnak el a vásárlótól.
Merjünk kérdezni a telefonban
Rengeteg felesleges megtekintést lehet spórolni, ha már a első kapcsolatfelvételkor határozottan rákérdezünk a számunkra fontos dolgokra – olcsóbb, és egyszerűbb, ha ezek nem a helyszínen, hanem az első beszélgetés során kiderülnek. Természetesen nem illik fél órát kérdezősködni, majd megköszönve az információkat elköszönni, de néhány alapkérdés tisztázása után jelentősen szűkíthetjük a kört.
- Pontosan hol van a lakás, mekkora alapterületű, hány szobás, merre néz, mennyibe kerül? (Kontrollkérdés, ha más információkat kapunk, mint a hirdetésben, elgondolkodtató lehet, különösen ha a kínálati ár nem egyezik, utóbbi annak a jele, hogy mennek lefelé az árral, és már az eladó sem tudja, hol tart…)
- Miből és mikor épült a ház, lakóingatlan-e a besorolása, hány lakás van a házban, vannak-e üzletek a földszinten, van-e kert, belső udvar? (Szintén kontrollkérdések, az üzletek azért érdekesek, mert meglétük bevételt hoz a háznak, így alacsonyabb lehet a közös költség).
- Várható-e, vagy volt-e a közelmúltban felújítás, van-e a lakásnak lényegesebb, javítandó hibája?
Érdemes hívás közben feljegyezni a válaszokat, hogy az esetleges helyszíni megtekintésen összevetessük a tapasztalatokkal – sokat elárul a tulajdonos megbízhatóságáról.
Koncentráljunk a lakásra
Előfordulhat, hogy az alku közben az ingatlant szorosan nem érintő dolgok is belekerülnek a tárgyalásba – ezek közül leggyakoribb a bútor, vagy egyes berendezési tárgyak „kedvezményes” összegért történő átadása. Érdemes az ilyen ajánlatokat fenntartásokkal kezelni. Az eladó valószínűleg azért hagyja ott a bútorokat, mert többe kerülne elszállíttatni, mint a bútorok valós értéke – bár kivételek akadnak.
Nem szabad megilletődni az olyan megjegyzésektől, hogy az adott berendezési tárgynak, vagy háztartási eszköznek mi volt az újkori beszerzése ára – az aktuális használt árral kapcsolatban valószínűleg az már köszönőviszonyban sincs. Értékesnek látszó ingóság esetén mérlegeljük, hogy beleillik-e a berendezésről alkotott elképzeléseinkbe, vagy sikerrel értékesíthető-e. (Előfordul, hogy a tulajdonos pl. nincs tisztában egy ritka, régi bútordarab piaci értékével, és alulértékeli). Hasonlóan járhatunk el az esetleg lakás mellé kínált telek, nyaraló, vagy éppen személygépkocsi esetében is – ez még ritka dolog hazánkban, de volt már rá példa.
Ne hagyjuk sürgetni magunkat
Előfordul, hogy akár az ingatlanos, akár a tulajdonos sürget, hogy hozzuk meg a döntést. Ha nem vagyunk még biztosak magunkban, nyugodtan várjunk, a „siessen, más is érdeklődik” jellegű információkat nyugodtan el lehet engedni a fülünk mellett, egyáltalán nincs tolongás a lakáspiacon. Érdemes a beszélgetések során felmérni a tulajdonos pozícióit – hamar meg lehet érezni, ha gyorsan szüksége van a pénzre. Ilyen esetben, ha komolyak a szándékaink, erősebben is bele lehet menni az alkudozásba – főleg akkor, ha az ingatlan egyébként nem a legdivatosabb, vagy legkeresettebb kategóriába tartozik.
Szintén nem érdemes hirtelen felindulásból aláírni a papírokat – előbb alaposan nézzünk körül, nem marad-e ránk közös költség, közüzemi díj, jelzálog, vagy bármilyen más egyéb tartozás. Alaposan nézzük meg a tulajdoni lapot (bár az ügyvéd úgyis megteszi), nehogy egy olcsó üzlethelyiséget vagy tárolót vegyünk meg, ami annyira hasonlít egy lakásra.
Ügyeljünk a fenntartási költségekre
Figyelni kell arra, hogy a csábítóan olcsó lakás is lehet hosszútávon drága: jellemző terepe ennek a magas rezsi, illetve a közös költség, de az is buktató lehet,ha a házat a közeljövőben készülnek felújítani – aminek költségeibe valószínűleg már nekünk kell beszállnunk – ez újabban főleg panellakásoknál jelenthet problémát.
Bemondásra nem érdemes elhinni, hogy „ó, csak havi pár ezer a fűtés” kérjünk el néhány számlát, hogy magunk is ellenőrizhessük a költségeket. Kukacosabbak a társasházi közgyűlések jegyzőkönyveibe is szeretnek betekinteni, melyekből általában feketén-fehéren kiolvasható az adott társasház összes problémás ügye – ha ezt nem is biztos, hogy megkapjuk, 1-2 szót, különösen soklakásos társasház esetén érdemes váltani a közös képviselővel.
Az egész vásárlási folyamatot türelemmel és nyugalommal érdemes lebonyolítani – nem minket hajt a tatár, hanem az eladót.
