Ez lesz a válság egyik következménye, hogy az emberek a szélsőséges irányzatok felé fognak elmozdulni (írtunk róla korábban). Ha megnézzük a mai hírt is, hogy a Jobbik az egyik közvéleménykutató szerint elhúzott már a SZDSZ és az MDF mellett, szóval ezek a változások nem örömteliek. Ausztriában a HC Strache, az FPÖ vezetője felajánlotta Jörg Haider özvegyének, hogy jöjjön az FPÖ-be, ahol pozíciót ajánl neki. Mindez Haider halála után pár héttel. A cél egyértelmű: a vezető nélküli BZÖ lába alól kihúzni a szőnyeget, és a a BZÖ szimpatizánsokat az FPÖ vitorlája alá behozni. Ezzel létrejönne Ausztria egyik legnagyobb pártja, ismét egyesülne a jobboldal. A témához még annyit, hogy a szomszédunknál annyira feszítettek a húrok, hogy ha a jelenlegi koalícó nem vinné ismét semmire, akkor a populista jobboldal elsöprő erővel nyerne. És ha ők nyernének, akkor Ausztriáért aggódni kellene... .
Térjünk vissza azonban a nagy vitára "a kapitalizmus nem vitte semmire, jöjjön a szocializmus?" Az ilyet is csak azok tudják állítani, akik még nem éltek benne. Az osztrákok soha nem éltek szocializmusban: a lenines vagy che-guevarás sapka most megint menő a fiataloknál, milyen jó is az, ha mindenki összetart, van mindenkinek munkája. Milyen jó az....jó is az? Nézzük meg, mire vitte a világ megmaradt néhány szocialista országa: a kubaiak, venezuelaiak annyival jobban élnek? Láthatjuk, ha már nem emlékeznénk rá, mire vitte a szocializmus. A szocializmus egy utópikus eszme, mely eddig, amikor valahol elindították nem vitte semmire. A gazdasági innováció nulla volt, semmi növekedés és a végén csőd. Mondhatnánk erre, hogy a kapitalizmus is most egy halom adósságot halmozott fel. Ez így van, csakhogy a szabad piac alapján működő rendszerekben legalább van lehetőség az önmegvalósításra, van innováció, fejlődés. És nem feltétlenül kell adósságválságba torkollnia. Itt nem a kapitalizmusnak van a válsága, hanem a „laissez fair” piacgazdaságnak, annak, amit évtizedek óta szajkóznak, hogy a piac képes magát szabályozni: hát nem képes.
Mert vannak csalók – nevezzük így a Medoff-féléket és a pénzszomjas subprime-hitel nyújtókat. Ők voltak a kirobbantók, de itt a fő probléma az volt, hogy bizonyos iparágakban hagyták a kapacitásokat túl nagyra nőni – tipikus túltermelési válság, erre már Marx is figyelmeztetett. Egy példa, de lehetne mást is ide sorolni: annyi bankot engedtek működni, hogy a végén egymás alá kínáltak a hitelezésben, hogy az már nem is érte meg, ezért „fanyalodtak” a sok strukturált termékhez. Persze ehhez hozzájárult a hibás várakozások keltése, hogy egy bank folyamatosan 20-30%-os saját tőke arányos profitot tud termelni 5%-os gazdasági növekedés mellett. Miért nem tűnt fel ez senkinek? Mert mindenki élvezte a hasznát: a részvényes, mert ment a részvénye, a hitelfelvevő, mert occsó svájci frankos hitelt kapott, melyen megvehette az új BMW-t. Az állam, mert szép adóbevételeket kapott és a foglalkoztatás magas szinten volt. Mindenki jól járt, vagy mondjuk úgy a többség. A jövő kárára. Itt csak annyi kellett volna, hogy kialakuljon egy felelős értelmes szabályozás.
Talán majd most. Talán majd ez a válság meghozza, reménykedjünk, hogy nem megy el a világ az utópisztikus eszmények irányába, reménykedjünk abban, hogy az emberek a nagy elkeseredettségben nem mennek el a könnyű szociális ígéretek vagy a szélsőjobb irányába. Ez csak tovább térítene el minket attól, hogy egy jobb világot teremtsünk. Talán én is utópisztikus vagyok ezzel. Lehet, de az önmegvalósítás, innováció nélkül nem létezhet egy rendszer sem hosszútávon. A szocializmusban annyi volt az innováció, hogy a vörös zászlót 20 év múlva engedték, hogy balról jobbra és ne jobbról balra lengessed.
