Németország és számos más európai ország is stagnáló gazdasági teljesítményt mutatott az elmúlt negyedévben, így nem meglepő, hogy tegnap újjáéledtek a növekedéssel kapcsolatos befektetői és kereskedői félelmek, melyek egy ideig a tőzsdeindexeket, a nyersolajat és az eurót is magával rántották, és egyúttal erősítették a menedék-eszközöket, többek között a kincstárjegyeket, az aranyat és természetesen a frankot. A német DAX egy ponton közel 3 százalékkal zuhant, az arany árát 1790 dollár felett jegyezték, a frankárfolyam visszaesett 0,78 alá, a tízéves német hozam pedig 5 bázisponttal csökkent. Némileg nyugtatta a kedélyeket, hogy a vártnál pozitívabb ipari adatok érkeztek Amerikából és a Fitch is megerősítette az USA AAA besorolását. Ezt követően bizonyos fokig visszatért a kockázatvállalási hajlandóság, így a német DAX is csak 0,5 százalékos veszteséggel zárt, a frank visszamászott a 0,80-as árfolyamszintre, az ausztrál dollár pedig újfent az 1,05-ös szintet fenyegeti. Ha ezek a negatív európai növekedési adatok a múlt, vagy az azelőtti héten láttak volna napvilágot, úgy valószínűleg sokkal kedvezőtlenebb piaci reakciót eredményeztek volna. Hogy mit olvashatunk ki ezekből az árfolyammozgásokból, azt még nem lehet pontosan tudni. Előfordulhat, hogy mindez csak következő nagy vihar előtti csend.
Az infláció segít a fonton
A legutóbbi brit inflációs adatok jól illenek az aktuális mintába, mely azt mutatja, hogy az infláció többnyire felülmúlja az előzetes várakozásokat. A júniusi 4,2 százalék után 4,4 százalékra emelkedett az árnövekedés az előző hónapban, a részletes elemzés pedig széles alapokon nyugvó áremelkedéseket mutat. A legnagyobb tényező a vegyes árucikkek és a szolgáltatások kategóriája volt, melyeket a pénzügyi szolgáltatásokra felszámított megnövekedett díjak tolták magasabbra. A 12 kategóriából hét járult hozzá a teljes infláció növekedéséhez, és csak két kategória hozott némi enyhülést. Továbbá a közműdíjak emelése is úton van, melyek a következő hónapokban várhatóan az 5 százalékos szint fölé fogják tolni az inflációt. A manapság levélíró hangulatban levő angol jegybank elnök, a pénzügyminiszternek címzett legutóbbi levelében újfent rámutatott, hogy amennyiben nem emelkedett volna az ÁFA, az energia- és az importárak, úgy az infláció 2 százalék alatt lenne. A levél további része, nem meglepő módon alig különbözik az augusztusi inflációs jelentés tartalmától, miszerint az áremelkedés várhatóan 5 százalékra nő, utána pedig akár 2 százalékra is csökkenhet, de ezt igen nagy bizonytalanság övezi. A font mindeddig lazán kezelte az adatot, és kétségtelenül a többi piac viharos állapotából is profitált az elmúlt hónapokban. Hosszútávon azonban az lesz a döntő kérdés, hogy hogyan realizálható majd a további tőkeinjekcióval kapcsolatos terv, ha közben 5 százalék fölött lesz az infláció. A piacnak minden eddiginél jobban kell bíznia a bank régóta dédelgetett felvetésében, miszerint az infláció újra célértékre fog csökkenni, ez azonban a valuta gyengülésével járna.
Leállt az eurózóna motorja
Az előzetes német adatok alapján a 2. negyedévben mindössze 0,1 százalékkal bővült a gazdaság az azt megelőző 3 hónaphoz képest, ráadásul a francia adatok is stagnálásról tanúskodnak. Ezen felül az első negyedéves 1,5 százalékos német GDP növekedést is 1,3 százalékra korrigálták. A lassulás időzítése igencsak helyénvaló, tekintve, hogy Merkel és Sarkozy tegnap találkoztak Párizsban, hogy az adósságválság legújabb fejleményeiről tárgyaljanak. Németország és Franciaország tripla A besorolása kulcsfontosságú az EFSF-alap ugyancsak tripla A besorolásának tartásához, ezzel biztosítva az alacsony kamaton történő hitelezést a periférikus államoknak. Ez nem jelenti azt, hogy veszélyben lenne ez a besorolás, a gond csak az, hogy egyre nagyobb teher nehezedik a franciákra és a németekre, és elsősorban ők húzzák a válságból származó igát. Amennyiben kifogy az ezt az utolsó reménylángot tápláló olaj, úgy a befektetők joggal feltételezhetik majd, hogy az eurózóna jelenlegi mentő-mechanizmusai az összeomlás szélén állnak. Sem Franciaország, sem Németország nem érte még el a válság előtti gazdasági csúcsteljesítmény szintjét, ahogy Amerika sem, főleg a legutóbbi GDP kiigazítás után. Mindez jól illusztrálja a fellendülés lomha jellegét az Atlanti-óceán mindkét oldalán, és egyben a gazdasági teljesítmény visszaesésnek mélységét is. Ez egyben azzal jár, hogy sokkal kevesebb adóbevétel áll rendelkezésre, miközben az öregedő népesség miatt egyre jobban nőnek a szociális kiadások. Következésképpen egyes országokban újra megnövekedett a fiskális élénkítésre való igény, melyhez azonban az elmúlt három évben drasztikusan megcsappantak a szükséges erőforrások.
Svájc mellett Norvégia is szenved
A pénzpiacok egyre nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy milyen romboló hatása lehet a rendkívül erős árfolyamnak a svájci gazdaságra nézve a következő negyedévekben. Az elmúlt napokban az is felmerült, hogy a frankot az euró árfolyamához kellene rögzíteni, bár ez egyrészt elhamarkodott lenne, másrészt pedig amúgy sem valószínű. A vita során valamelyest megfeledkeztek arról, hogy Norvégia is hasonló problémával küzd, mivel a korona is profitált az elmúlt hetek és hónapok meneküléséből. Az elmúlt 12 hónapban több mint 8 százalékkal erősödött a norvég korona a dollárral szemben, majd nemrég a közös valutával szemben is négyéves csúcsra tört. A korona erősödése részben a megnövekedett olajáraknak is köszönhető, mely hatalmas pluszbevételt hozott az államnak. A korona vonzereje így annak is betudható, hogy az ország mesés államháztartási mutatókkal rendelkezik; 2010-ben Norvégia a GDP 10 százalékának megfelelő költségvetési többlettel rendelkezett, mely a legnagyobb ilyen érték a kiváló besorolású országok csoportjában. Ráadásul a skandináv gazdaság továbbra is kielégítő mértékben növekszik, és egyben az egyik legalacsonyabb munkanélküliséggel is büszkélkedhet Európában. Az ország amiatt kezdhet aggódni, hogy a magas árfolyam és a növekvő bérkövetelések egyre nagyobb terhet rónak a kereskedelmi szektor versenyképességére. A központi bank – annak tudatában, hogy bizonytalanok a globális kilátások – egyelőre nem hajlandó tovább emelni a kamatokat. A monetáris politika finomhangolása egyre bonyolultabb feladatnak bizonyulhat Norvégiában.
Kína továbbra is a jüan felértékelésével harcol az infláció ellen
Manapság már alig hallható Washington siránkozása, amiért Kína nem hajlandó megfelelő mértékben felértékelni valutáját. Az ázsiai ország politikai döntéshozói felismerték, hogy az erősebb árfolyam döntő szerepet játszhat a kiújuló inflációs nyomás visszaszorításában, mely jelenleg az ország legnagyobb pénzügyi kihívását jelenti. A jüan tegnap tovább erősödött, majd a 6,3925-ös árfolyamon új 17 éves rekordot jegyzett. Csak az aktuális hónapban 0,8 százalékkal erősödött a dollárral szemben. A befolyásos China Securities Journal egyik vezércikke azt feszegette, hogy nem ártana, ha kiszélesedne a jüan kereskedési sávja, mellyel elejét vehetik a valuta erősödésére irányuló egyirányú spekulációknak. Az aktuális napi kereskedési sáv 0,5 százalék.
Forrás: FxPro
Jogi nyilatkozat és kockázati figyelmeztetés
