Mit szóljanak ezek az emberek látván a kormányok nagy korrupcióját (szexszkandálok, pénzek lenyúlása – nem volt ez más otthon sem), de a saját megélhetésük a globalizáció költségleszorító hatásaként nem sokat javult. A másik oldalon a túlzott szabadosság, hogy már szinte a bűnöst sem lehet megbüntetni, mert az a személyi jogainak eltiprására hivatkozik, egyben a "hagyjunk mindent a gyerekre" eltúlzott szabadelvű nevelési elvek, a korlátok, szokások ledöntése és minden megkérdőjelezése és elvetése - mindez szintén nem segített az utóbbi években.
Hogy ezek az emberek, akik az autókat, TV-ket, játékokat összeszerelik meg tudják venni azokat és sok más mindent abból a fizetésből, mely a fehérgallérosok bónuszokkal és miegymásokkal megtűzdelt fizetésének egyre kisebb százalékát tette/teszi ki, szóval hogy ez a csoport is részesedjen a jóból, és hogy ezt a gépezetet fenntartsa, hitelt kellet nekik kínálni. Mert mindez az egész hitel nélkül nem működhetett volna. Ki tudja mindezt megvenni ha nincs hitel és a fizetése alig emelkedik reálértékben már évek óta? Hát senki. Most látjuk mi van: nincs hitel a gépezet meg prüszköl és az utolsókat rúgja. Az emberek mivel szembesülnek: dolgoztak, elviselték a fizetések kvázi reál-befagyasztását a globalizáció miatt, de kaptak hitelt mellyel egy kicsit jobban érezhették magukat. A termelő kapacitásokat az országokból kihelyezték, kvázi felosztották a világot: én termelek, te fogyasztol csoportokra. Ahol fogyasztanak, hogy ne legyen munkanélküliség, kialakult a szolgáltató szektor a kutyakozmetikákkal és sok más hasznos tevékenységgel. Persze az egész nem ilyen „krassz”, de az irány ez. Az embernek tanulnia kellett, amíg látott az elmúlt 50-60 évben, hogy a techológia és a globalizáció haladásával lépést tudjon tartani. De ez sem segített sok országban. Ha nincs termelő kapacitás, nem tud annyi embert elhelyezkedni. A kínált bérek alacsonyak, az árak meg szöknek az egekbe – részben spekulációtól is hajtva (lásd UK lakáspiac, ahol a bankárokon és az oroszokon kívül már más nem tudta a lakásokat megfizetni, a londoni tűzoltó meg naponta 3-4 órát ingázott, hogy eljusson munkahelyére).
Ebből sokaknak, érthető módon, láthatóan elege van. A múlt években a francia lázadások, tüntetések, autógyújtogatások, most a görögöknél...a következő meg ki tudja hol. A spanyoloknál nem volt más a helyzet: az emberek szintén nem tudtak már lakást venni, mivel a hitelből vásárlók felhajtották az árakat, és mivel a lufi kipukkadással fenyegetett, ezért már az is hitelt kapott, akinek pár éve még nem adtak volna. Ezek a „kvázi árak” meg elhitették a sok építővel, hogy ilyen magasak a lakásárak, és ekkora a kereslet. Most ott áll a sok szellemváros, de nem más ez az araboknál sem. A spanyol fiatalok is kilátástalanok. Nincs hol dolgozni. Minden a szolgáltató+lakásiparra iparra épült a nyugaton, az meg gyorsan összeomlik, ha nincs hitel és „jólét”.
Nem jól néz ki ez. Persze az államok majd próbálják támogatásokkal ezeket a csoportokat felfogni, de nem megy majd, hiszen túl sokan kérnek majd pénzt: bankok, fontos iparágak és még sok mindenki. Mindenki egyszerre. Tegnap a német 2 éves kötvény alig kelt el (!!!). A hozam 2,2% volt, de alig volt rá kereslet: miért? Félnek az emberek a jövőbeli óriási finanszírozási szükséglettől és a növekvő hozamoktól, vagy egyszerűen az év végi szokásos likviditáshiány miatt? Nem tudni.
Hogy mi lesz jövőre azt SENKI nem tudja megmondani, aki valamelyest is komolyan szeretne előrejelezni. Szociális problémák, kísérletező monetáris, túlköltekező fiskális politika próbálja a válságot és az irtózatos adósságot kitolni. De ez már jóval több mint a jelzálogpiaci válság: itt már világképek, gazdasági berendezkedésről alkotott elképzelések és a gyakorlat rezegnek párhuzamosan. Ez itt most egy vízválasztó, egy kulturális/berendezkedési válság is lehet belőle, mely évekig eltart, melyből évek múltán, fájdalmas folyamat során valami más születik majd.
"Yes, we can!" - halljuk Amerikából. Ott már elindultak egy más úton.
