1. Nézzünk körül a környéken
Sok fővárosi ingatlan esetén előforduló baleset, hogy a helyi viszonyokkal nem éppen tisztában lévő vásárlójelölt már a sarkon gondolkodóba esik, a végén pedig már nem is igazán van kedve bemenni a lakásba, mert elbizonytalanította a környék, az utcán lévő emberek, a környező épületek állapota, vagy éppen a folyamatos és erős autóforgalom. Ezek azok a tényezők, melyeket a legkevésbé tudjuk befolyásolni, azonban okos szervezéssel és gondolkodással az ilyen típusú akadály is legyőzhető.
Először is, ha „gázos” a környék, ne adjuk meg a lehetőséget, hogy a vevő saját maga fedezze fel a környező utcák esetlegesen borzalmas hangulatát, vagy botoljon bele nem kívánt elemekbe. Beszéljük meg a találkozót a lakástól valamivel távolabb egy nagyobb kereszteződésben, vagy épület előtt, és onnan a számunkra legideálisabbnak tartott útvonalon keresztül menjünk a lakáshoz. (Ez a trükk főleg a várost nem ismerő, vidéki vásárlók esetén lehet nagyon hasznos). Bizony még a budai oldalon is vannak olyan területek, ahol nem mindegy, melyik irányból közelítjük meg a kiszemelt ingatlant.
2. Hány óra van?
Egyes utcák, városrészek egészen más arcukat mutatják nappal, és mást este. Időzítsük úgy a mutatásokat, hogy lehetőleg a számunkra kedvezőbb képet lássa a vásárló – nem biztos, hogy mindenki venni fogja a fáradtságot arra, hogy – megfogadva a szakmában sokszor hallott tanácsot – több napszakban is megtekintse a környéket. A nappali órák azért is ideálisak, mert a világos lakás sokkal jobb benyomást kelt, mint a lámpákkal mesterségesen megvilágított, valamint ha netán „balhés” környéken lakunk, kicsi az esély arra, hogy a leendő vevő mondjuk egy kocsma előtti kisebb verekedésbe fog botlani.
Ugyanilyen körültekintően érdemes eljárni akkor is, ha a házban, vagy a közvetlen közelben valamilyen sokak által nem kívánt üzemegység működik, elsősorban kocsma, vagy akként működő kisbolt, szociális konyha vagy éppen bizonytalan egyéneket vonzó egyéb szolgáltatóegység. Hozzuk akkor a vevőt, amikor ezek még (már) nem üzemelnek, vagy éppen a legkevesebben látogatják – különösen az ingyenes ételosztóhely, vagy hajléktalankonyha nyitvatartási idejét érdemes lehetőleg erős rátartással kikerülni.
Szintén előnyös a késő délelőtti, kora délutáni mutatási időpont akkor, ha parkolási lehetőség csak az utcán van, és a belsőbb kerületekben vagyunk – büszkén mutathatjuk az üres parkolóhelyeket, míg este, mikor már mindenki otthon van, leginkább csak az egymás hegyén-hátán álló autók mellett lehet majd a reménybeli új tulajdonossal elsuhanni.
3. Hogy néz ki a lépcsőház?
A szakadt, málló vakolatú, kétes lépcsőház nagyon könnyen elriasztja a vevőket, mivel ékes bizonyíték arra, hogy az adott háznak vagy pénze nincsen, vagy a közös akarat hiányzik az objektum felújítására. Fokozottan érvényes ez akkor, ha a lift állapota is aggodalomra ad okot – de mint minden, ez is megoldható, kikerülhető.
Ha szörnyű a lépcsőház, ne gyalog menjünk – így ha vannak, egyes problémás emeleteket is diszkréten ki tudunk hagyni -, másrészt nem rombolódnak le az illúziók még a lakásba megérkezés előtt. (Persze ki tudja, manapság milyen illúzióik vannak a vevőknek). Ha a lift is csibészes, ne sajnáljuk a fáradtságot, mutatás előtt közvetlenül egy kicsit takarítsuk ki, fogadja az érkező vevőt frissen takarított, illatos lift. (Ennyi befektetést biztosan megér, hogy eladjuk a lakást, még akkor is, ha ez az állapot csak ideig-óráig tartható fenn.)
Kukkantsunk szét mi újság a bejáratnál: a lakók egymást inzultáló „backdoor” üzeneteit (ld. még: szétverem a fejét annak, aki ellopta a virágokat) távolítsuk el, szintén érdemes átmenetileg hasonlóan cselekedni a súlyos közös költség tartozásokra felhívó dörgedelmes, falra kitűzött levelek esetében. Ha a kukából már szinte kifolyik a szemét, vagy toljuk el őket egy, az útvonalunktól félreeső helyre, vagy ha lehetőségünk van rá, üríttessük ki.
Szét van verve a bejárati ajtó zárja, a kapucsengő már réges-rég nem működik? Ez is megoldható: valamelyik családtagunk, vagy ismerősünk várja a vevőt a bejáratnál nyitott ajtóval, ez egyrészt szép gesztusnak számít, másrészt eltereli a figyelmet arról, hogy az ajtót évek óta nem lehet rendesen bezárni.
4. Belépve a lakásba
Amikor a vevő belép a lakásba NE vetessük le vele a cipőt, ha annyira tip-top az otthonunk, vagy a manapság szokásos „baja lehet a kisbabának” szindrómával küzdünk, ajánljunk fel ún. lábzacskót a vevő számára, amit a cipőjére húzhat. Ez még mindig sokkal kulturáltabb megoldás, mint zokniban/harisnyában közlekedésre kérni a leendő vásárlót: lehet, hogy éppen szalad a harisnyája, lukas a zoknija, vagy az egész nap után már beleizzadt a cipőbe – ki kell bírnunk végső esetben azt is, hogy a lakásmutatás után még egyszer kiporszívózunk. Ráadásul nem tudhatjuk, hogy a tisztaság fogalma a leendő új tulajdonos és a mi fejünkben egészen pontosan egyet és ugyanazt jelenti. A cipőlevétel sokszor kellemetlen, elég utalni a Világbank volt elnökének törökországi esetére. Véletlenül se adjunk viszont házipapucsot!
Az előszobából kifelé a régi rossz kabátokkal, kitaposott cipőkkel, reklámszatyor-gyűjteménnyel, utazóbőrönddel – keltse már az első helyiség a tágasság és a harmónia érzetét. Ha sötét az előszoba, vagy gyenge a megvilágítása, átmenetileg csavarjunk be egy erősebb körtét, az egész máris jobb hatást fog kelteni. Természetesen maradhatnak ruhadarabok, de ne a legrosszabb állapotúak. A komódon felhalmozott régi újsággyűjteményt, katalógusokat, süllyesszük el a kukába, a többit pedig tegyük be átmenetileg szekrénybe, azokat nem fogja a vevő kinyitogatni.
5. Finom illatok, diszkrét elegancia
Nem haszontalan dolog, ha néhány ezer forintot beruházunk levegőillatosítókba, ma már nagyon finom illatú berendezések kaphatók – ezzel egyrészt (ha van) az utcáról bejövő kellemetlen illatokat (példának okáért közeli étterem) tudjuk elfedni, másrészt a lakás sokkal igényesebb benyomást kelt majd. Ügyeljünk arra, hogy az egészet azért nem érdemes túlzásba vinni, a nagyon durva citrom vagy vadmálna illat ugyanúgy visszatetsző lehet.
Kiemelt figyelmet fordítsunk az illemhelyre ebben a tekintetben, legyen bent friss toalett-gél, és ide is komponálhatunk egy visszafogott illatot – mutatás előtt közvetlenül, ha lehet, már ne használjuk. Magában a lakásban is, amit lehet, pakoljunk el szem elől: számlák, újságok, ruhák, nagymamától kapott régi csecsebecsék (hacsak nem minőségi), teregetés, rég elszáradt virágok, személyes tárgyak, papucs és társai – befelé a szekrénybe és a fiókokba, a vevő nem erre kíváncsi, csak az összképet rontják, pláne, ha még kellően szét is vannak dobálva. (Az Olvasók talán nem is tudják, hogy egészen polgári külsejű házakban micsoda lakások rejtőznek, némelyikhez talán még az ÁNTSZ-nek is lenne néhány szava).
6. Ki legyen otthon?
Nem szerencsés, ha a mutatásokat a vacsora kellős közepére, vagy az esti fürdetés – tv-nézés vagy éppen családi veszekedés időpontjára időzítjük. Akinek nem szükséges, menjen el a mutatásra – ezzel is egyrészt a tágasság érzetet erősítjük, másrészt roppant kínos kézimunkázó nagymamán, a tv-előtt borozó nagypapán (vagy éppen apukán), illetve a szőnyegen önfeledten játszó gyerekek át hurcolni a vásárlókat.
Amennyiben nagyobb értéktárgyak vannak a lakásban, és nem vesszük igénybe ingatlanos segítségét, akkor viszont nem baj, ha legalább ketten vannak a mutatáskor, erre akár az egyik jó szomszédot is megkérhetjük. (Óvatosan válasszunk, lehet, hogy neki is kérdéseket tesz fel a vevő, és könnyen mondhat olyat, amit mi eredetileg nem is akartunk közölni.) Ha fekvő beteg van a lakásban, őt nyilván nem kérhetjük meg arra, hogy az adott félórára távozzon, ebben az esetben előre készítsük fel a vevőt, és a lehető leggyorsabban haladjunk át az adott helyiségen – természetesen időt biztosítva arra, hogy a vevő azért körülnézzen, de a különféle részleteket már egy másik szobában is megbeszélhetjük.
7. Szomszédok, közös képviselő
Ha rosszban vagyunk a szomszédokkal (vagy némelyikkel), mutassuk akkor a lakást, amikor ők nincsenek otthon, vagy éppen nem végeznek valami olyan tevékenységet, ami a lakásunk eladását hátrányosan érintheti (kiabálás, hangos zenehallgatás – erre nagyon ügyeljünk, főleg ha elégtelen a hangszigetelés – vagy éppen erkélyen dohányzás). Elkerülhetjük így annak a lehetőségét, hogy a vevő a szomszédoktól olyasmiről értesüljön, amit mi nem akarunk. (Csak néhány példa: a ház statikai helyzete, belső viták, félőrült alsó szomszéd, rendszeres balhé a gangon, stb…).
A közös képviselő elérhetőségét viszont tartsuk kéznél, valószínű, hogy meg fogják kérdezni – éppen ezért, ha nagyon súlyos gondok vannak a társasházban, azt az igény felmerülésekor érdemes őszintén közölni, hozzátéve azt, hogy természetesen ez árcsökkentésre is lehetőséget adhat. (Ilyen esetben legyen az általunk kért árban alkutartalék). Ha jó a lakás, nem biztos, hogy csak emiatt elmegy a vevő, főleg ha befektetésnek veszi, és nem is fog valójában ott lakni.
8. Legyen rend!
Az előző pontokból talán már magától értetődik, hogy a vevő érkezése előtt rakjunk rendet, és ami nem szükséges (különös tekintettel a sok helyen a szekrényen, polcokon kiállított aprósággyűjteményre) pakoljuk el, tegyük a lakást egy kicsit személytelenebbé. Ha foltos a szőnyeg, piszkos a fal, toljunk oda egy bútort, vagy utóbbi esetben akár egy szép plakáttal is könnyen el tudjuk fedni ezeket a hiányosságokat.
Mindenképpen érdemes kiporszívózni, csillogóvá varázsolni a fürdőszobát és a mellékhelyiséget (az is előfordulhat, hogy a vevő igénybe szeretné venni…), ablakot mosni, csapokat letisztítani, és a konyhában is elpakolni – a mosatlan edény, vagy a tegnapi vacsora maradékainak látványa sem kelt jó hatást. Mossuk ki a függönyöket, amennyiben ez szükséges.
9. Nyilvánvaló hibák, beázások
A lakás nagyobb hibáit természetesen be kell ismernünk – itt be lehet dobni az árkártyát – ha repedt a fal, beázás történt, érdemes jelezni, hogy ezzel kapcsolatban tárgyalóképesek vagyunk, vagy mi megcsináltatjuk, vagy ennyit engedünk az árból – ezt saját lehetőségeink alapján érdemes felmérni (pl. van-e iparos ismerősünk, aki olcsón megoldja, stb.). Ha nagyon borzalmas a lakás belülről, egy tisztasági festés megéri az árát – ápol és eltakar.
Ha komolyabb érdeklődést látunk a vevőn, és nem távozik 1-2 perc múlva, érdemes lehet leültetni, megkínálni valamivel (előtte nézzük meg mire ül le), de ha kritikát fogalmaz meg az ingatlannal kapcsolatban, akkor sem szabad megsértődni, ami az egyik embernek nem tetszik, a másiknak igen – mi pedig ezt a másikat várjuk.
