Az ezüst chartja elképesztő, tipikus lufi-szerű történet függőleges galoppozással. Két okból: az egyik a befektetői pszichológia. Ha valami így megindul, és szinte esés nélkül mindig felfelé megy, az sok befektetőre részegítően hat, hiszen megtalálták a sokat keresett eszközkategóriát, mely mindig csak felfele megy, és nem kell félni az eséstől. Amúgy is jön a nagy infláció, mert a Fed pénzt nyomtat, abban meg végképp jó lesz az ezüst. Valljuk be, nem ezt halljuk mindenhol? És sok befektető csak a vége felé száll be mindenbe (persze azt most sem tudni, hogy ez a vége, az majd csak utólag derül ki), hiszen addigra bizonyosodik be, hogy igen, ez most tényleg már nem esik egy jó ideje, így biztonsággal befektethetek". A másik ok az óriási shortpozíciók: a nagy befektetési bankok (JPM, GS, HSBC) - akik állítólag el lesznek tiltva 3 hétre a piactól, mert nem szépen viselkedtek - óriási shortpozíciókat futnak. Az aranyban és ezüstben akkora a short, hogy az ca. 120-130 nap termelésével ér fel! A palládium, platina és más fémek esetében ez olyan 20-30 nap. A tökéletes vihar. Minden stimmel: a nép feje tele van tömve az inflációval, a nemesfémek kisebb korrekciókkal, de szép trendben mennek felfelé, és a short pozíciók nagyok. Szép nézni, igaz valamikor el kell gondolkodni a kiszálláson, de az még arrébb van.
Az emelkedő nyersanyagárak rávetítenek az infláció problémájára. Lesz? Annyi bizonyos, hogy a fogyasztói árakban ez biztosan érzékelhető lesz valamennyire, azonban a nagy verseny arra késztet majd több céget, hogy ennek az emelkedésnek egy részét maga nyelje le (van elég puffer, hiszen a produktivitás és a profitmarginok rekord magasan vannak). Ellenkező esetben 10 százalék, vagy más számítások szerint 17 százalékos amerikai munkanélküliség mellett, ahol a lakosság lassan 50 százaléka nem dolgozik, visszaesik a fogyasztói kereslet. Tessék elhinni, itt infláció csak akkor lesz, ha ennél jóval nagyobb mértékben fognak direkt az emberek zsebébe pénzt adni, vagy ha a munkanélküliség lecsökken. Ilyen mértékű gazdasági problémák mellett nem lesz infláció, mert az embereknek nincs pénzük, mert nincs munkájuk, hogy többet adjanak ki. A Fed a problémához mérten most csak csúzlival lődöz. Megpróbálja felhajtani a részvény- és vállalati kötvényárfolyamokat, elhitetni a befektetőkkel, hogy sokkal kevesebb kockázati prémium is elég a kockázatos eszközökben, mert az USA-ban ennek a magas, részvényben lekötött megtakarítások miatt, fontos szerepe van. Ezt már Greenspan is tudta.
Amúgy a japánok már ezt mind végigjárták, és az ottani nemzeti bank már direktben vett részvényeket is, gyakorlatilag érdemi hatás nélkül. A FED-nél még ez hátravan. Amerikának új állások kellenek, ami nem kutyafodrászat, meg kutyahotel. A régen híres acélipar például szinte kihalóban, a cégek lagymatag profitot jelentenek, nem győznek racionalizálni: minden elment Kínába. A sok monetáris enyhítés burkolt célja, hogy a gyenge dollárral az elveszett munkahelyek egy részét visszahozza. A folyamat csíráiban be is indult már (indiai call-centerek visszatérnek az USA-ba, mert ott olcsóbb (!) a munkaerő a spanyol ajkú lakosság körében). USA az új feltörekvő piac (EM)? Előröl kezdődik a kerék? Nem teljesen. Az EM országok fenyegetve érzik magukat. Több száz éve nem láttak ekkora belföldi prosperitást, az ottani politikusok élvezik a stabil politikai helyzetet, mert csökken a munkanélküliség (Brazíliában alig 6 százalék, mely valószínűleg a NAIRU alatt van és pár éve bőven 10 százalék felett volt), nőnek a bérek (évi 10-15 százalékos reálbér-növekedés) és nő a gazdagság. A valutájuk azonban a masszív pénzbeáramlás miatt (a dollárkamat 5 évre 1 százalék alatt, ami arra KÉSZTET = spekulációra szólít fel, hogy máshol fektesd be) hihetetlen mértékben felértékelődött (ld. brazil reál ca. 40 százalékban túlértékelt ppp alapon), mely veszélyezteti az exportot (bár a belső fogyasztás lényegesen nagyobb, mint korábban), ami még mindig fontos motorja a gazdaságnak. Az EM országok, mint látható, féltik a jólétüket. A jóhoz könnyű hozzászokni, és nehéz lemondani róla, ezt jól tudják az amerikai fogyasztók is. A mostani generáció ehhez nincs hozzászokva: több amerikaival találkoztam, akik megerősítettek, hogy ez nekik új. Eddig ott vagy 30 éven át ment a "költs hitelre", úgy is minden eszköz felfelé megy (ház, részvény etc), így csak egyre több pénzed lesz. Azonban a papírprofit nem profit, csak ha lezárod a pozíciót. A papírprofit elolvadhat mint a tavaszi hó. Ebbe bukott bele az USA, mely most így kutyaszorítóban van, és G20 ide vagy oda, csinálja amit MAGA jónak lát. Persze "a többi ország sem hülye", és átlátja ezt.
Kína értékelje fel a valutáját? Ez vicc: a kínai exportcégek 5-7 százalékos profitmarginnal működnek. Ha Kína felértékel, bedől az ipara, bankjai, munkanélkülisége megugrik és a rezsim bukik vagy totalitalizál: vissza a múltba.
Ezért is írtam a címben, hogy mostanra valamiféle végkifejlet felé közeledünk. Az USA egyre kevésbé veszi tekintetbe mások érdekeit, csinálja ami neki jó, és nem érdekli ki mit szól. A sok új dollár menekül oda - ha túlértékelt az az eszköz ha nem -, ahol többet remélhet. Jim Cramer ordítva mondja, hogy az S&P olcsó, mert csak 13-as a P/E-je, holott ha nem csak a sokat kritizált "headline-P/E-t", hanem például a Case-Shiller P/E-t nézzük, akkor a piac 22-en tradel. Az EM-vállalati kötvények 10-éves viszonylatban alig fizetnek 100 bázisponttal többet mint a 10 éves amerikai államkötvény. Sok piac forróra hevült. De ez is a cél. Elhitetni veled, befektetővel, hogy minden rendben van. Fektess be nyugodtan, "mi ott állunk a háttérben és majd lökünk egy újabbat, ha gáz van".
Mint említettem, ez egy kényszer alapján vezérelt befektetés, ami egy laboratóriumi környezetben tenyésztett gazdasági növekedés eredménye. Az embereket elvakítják a szallagcímek, adatok, mint például a pénteki munkanélküliségi számok, holott az igazi kép tovább romlott: tovább csökkent az aktívak aránya, tovább csökken a fix-állások száma, minden csak ideiglenes. A cégek inkább csak ideiglenesen vesznek fel embert, mert érzik, hogy amit látunk az NEM reális. Ők is érzik. miért lenne másért 3000 milliárd dollár készpénzük, holott 2-3 százalékon tudnak 5-7 éves hitelhez jutni! Ezek szerint a befektetési opciók még ennyit sem képesek kitermelni? Siralmas kép ez, de ezt láttatják velünk. Mindezzel csak a háttérben rejlő problémákra (protekcionizmus növekedése, a pénzáramlások korlátozása, etc.) hívom fel a figyelmet. Ezekkel a politikusoknak igen is számolni kell, mint ahogy azt a demokraták súlyos veresége is mutatta. Az emberek büntetnek, ha rosszul megy a soruk.
Itthon tovább folyik a központosítás, de ez várható volt, és az embereknek nincs problémájuk vele. Amíg pénzt kapnak annak ellenében, nem érdekli őket, hogy szabadságukat nyirbálják meg. Eladjuk a kínosan kivívott önrendelkezésünk egy részét (ld. alkotmánybíróság, magánynyugdíj-pénztárak). Annyira bízunk ebben az elitben, hogy azok mindent jól csinálnak, hogy még ellenőrizni sem akarjuk őket. Igaz rosszabbak nem lehetnek, mint az előző, ez tény. Az emberek elvárásai a béka feneke alatt voltak, így azokat nem nehéz kielégíteni. A magánnyugdíj-pénztárak államosítása (úgy látszik, tanulunk az argentinoktól, akik a csőd szélén evickélnek mindig) is egy nagy vakítás, ahogy hallottuk, azok úgyis csak kaszinóztak a piacon, majd MI, jobban tudjuk, mi kell neked, itt is. Nem hallottuk ezt már? Nem érdekes, most kapunk valamit, a gazdagok és a cégek meglakolnak, meg a főgonosz Gyurcsány, ez az igazi "Valóságsó" kielégíti a nagy tömeget. Leginkább Tátrai, Gyurcsány és mások Parlament előtti nyilvános megkövezése lehetne a show csúcsa, melyre a középkorban biztos sor is került volna.
Annyi tény, mindenkinek meg kell adni az esélyt. Látni lehet a problémákat, a sokszor csak rövid távú intézkedéseket, de várjunk ki 2-3 évet, akkor majd a tényeket össze lehet vetni a választási ígéretekkel, már ha akarjuk egyáltalán.
Addig is figyeljük a nyersanyagok galoppozását. Lassan 6 hét, és itt a karácsony. A piacok likviditása egyre alacsonyabb lesz, készüljünk fel. Az utolsó hétben ismét, mint már 3-4 éve most is elemzem az adott évre leírt prognózisom, és egy, a jövő évre szólóval próbálkozom meg ismét.
