4p

Habár a globalizáció az elmúlt 20-30 évben több milliárd embernek hozott elképesztő anyagi fejlődést (csak Kínában 1 milliárdan jöttek ki a mélyszegénységből egy emberöltő alatt!!!), ám a fejlett világban sokszázmillióan voltak, akik a globalizáció veszteseinek érzik magukat.

Leegyszerűsítve ők a fehér (alsó)középosztály, akiknek mára elegük lett abból, hogy a kínaiak jönnek fel, a lengyel vízvezetékszerelők elveszik a munkájukat, miközben a saját országuk gazdagjai elképesztően gazdagodnak tovább - rájuk pedig stagnáló bérek és létbizonytalanság vár. És az, hogy elegük lett ebből, szinte garantálja, hogy a következő 10 évben a részvénybefektetésekkel nagyon nehéz lesz pénzt keresni.

Nézzük meg először is a jól ismert elefántgörbét, amelynek eredeti verzióját csatolom (némi rajzolgatással). A vízszintes tengelye azt mutatja, hogy 1988-ban a világ lakosai közül mennyire volt gazdag valaki, és a függőleges pedig azt, hogy a következő 20 évben mennyit nőtt a jövedelme:

Jól látható, hogy miközben a világ nagy része iszonyatosan sokat gazdagodott az elmúlt évtizedekben, a 80.-95.percentilis közöttiek, tehát akik már 1988-ban globálisan igen jómódúak voltak, nem nagyon jutottak előre. Ez a zóna elsősorban a fejlett országok munkásságát, középosztályát takarja. Az ő béreik nem tudtak emelkedni, mert a termelést kirakták Detroitból meg Ingolstadtból Győrbe és Mexikóvárosba, Sanghajról nem is beszélve. Közben a tőketulajdonosok az olcsó kínai/mexikói/magyar/stb. munkaerőnek és a folyton csökkenő nyereségadóknak köszönhetően nagyon gazdagodtak. Az elefántgörbét módszertanilag érték támadások, ebbe most nem mennék bele, de azt gondolom, hogy ha nem is tökéletes, ám a fő trendeket jól mutatja.

A téma szempontjából a lényeges az, hogy a fejlett országok középosztálya elégedetlen, igazságtalannak látja a helyzetet, és ha ránézünk az elefántgörbére, akkor csak két lehetőség van őket valahogy kisegíteni/kárpótolni, amelyeket a következő ábrán mutatok be:

Az első lehetőség, hogy nem engedjük be az olcsó munkaerőt (migránsokat), visszahozzuk a gyárakat, vámháborút indítunk, stb. Ez a jobboldali/nacionalista/populista irányvonal. Ezzel az a probléma, hogy valószínűleg globálisan nem nyerő stratégia, mert nagyon sokat kell elvenni a fejlődőktől, hogy abból viszonylag kevés jusson a fejlettekhez vissza. Ráadásul összességében is valószínűleg gazdasági lassulást és inflációt okoz. Egyelőre ezen az úton megyünk, ennek mérföldkövei Trump és a Brexit is.

A második lehetőség az, hogy fizessenek a gazdagok. Ez még nem hangsúlyos, de ezt képviseli USA-ban a Demokrata párt baloldala (B.Sanders, E.Warren), akik garantált, magas béreket nyújtó munkalehetőséget akarnak mindenkinek, amelyet költségvetési deficitből, illetve sima pénznyomtatásból finanszíroznának (egyértelműen inflatórikus). A következő elnökválasztáskor simán hatalomra kerülhet ez a vonal. Angliában a Corbyn-féle Munkáspárt (nb: Corbyn a "szocialista" Venezuela nagy barátja) javaslatai között van pl. a cégek részleges államosítása, részvényeik egy részének munkástanácsok részére történő átadása, és a Munkáspárt a Brexit körüli szerencsétlenkedést elnézve bármikor hatalomra kerülhet:

https://www.theguardian.com/politics/2018/sep/23/labour-private-sector-employee-ownership-plan-john-mcdonnell

Ez nyilvánvalóan a maradék részvényes számára kevesebb nyereséget jelentene, hiszen a tulajdonuk egy részét elvennék tőlük. Ez az irány a következő években máshol is felmerülhet.

Amennyiben az uralkodó (mainstream) politikai erők nem képesek kezelni a lecsúszóban lévő fehér középosztály helyzetét - márpedig erre nem nagyon tűnnek alkalmasnak - akkor elkerülhetetlenül elő fognak bukkanni a nacionalista és a szocialista megoldások, és vagy az egyes vagy a kettes verzióval próbálják majd lapítani az elefántgörbét - más út nincs nagyon. Az egyik gazdasági lassulást és inflációt hoz, a másik jelentős profitcsökkenést a cégeknek (plusz a szocializmus egyébként magától is inflációt okoz jellemzően). Ráadásul mindez történik egy olyan időszakban, amikor a részvények árazása amúgy is magas, és a kamatok is inkább felfelé tudnak menni, mint lefelé.

Úgy gondolom tehát, hogy a következő években a jobb és baloldali populisták fogják meghatározni a gazdasági/tőkepiaci környezetet, ami növekvő inflációt, és alacsonyabb profitabilitást hoz. Ez elég rossz elegy a tőzsdéknek, és könnyen egy  elveszett évtizedhez vezethet, amelyben a részvénybefektetőknek sok babér nem fog teremni.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!