Leegyszerűsítve ők a fehér (alsó)középosztály, akiknek mára elegük lett abból, hogy a kínaiak jönnek fel, a lengyel vízvezetékszerelők elveszik a munkájukat, miközben a saját országuk gazdagjai elképesztően gazdagodnak tovább - rájuk pedig stagnáló bérek és létbizonytalanság vár. És az, hogy elegük lett ebből, szinte garantálja, hogy a következő 10 évben a részvénybefektetésekkel nagyon nehéz lesz pénzt keresni.
Nézzük meg először is a jól ismert elefántgörbét, amelynek eredeti verzióját csatolom (némi rajzolgatással). A vízszintes tengelye azt mutatja, hogy 1988-ban a világ lakosai közül mennyire volt gazdag valaki, és a függőleges pedig azt, hogy a következő 20 évben mennyit nőtt a jövedelme:
Jól látható, hogy miközben a világ nagy része iszonyatosan sokat gazdagodott az elmúlt évtizedekben, a 80.-95.percentilis közöttiek, tehát akik már 1988-ban globálisan igen jómódúak voltak, nem nagyon jutottak előre. Ez a zóna elsősorban a fejlett országok munkásságát, középosztályát takarja. Az ő béreik nem tudtak emelkedni, mert a termelést kirakták Detroitból meg Ingolstadtból Győrbe és Mexikóvárosba, Sanghajról nem is beszélve. Közben a tőketulajdonosok az olcsó kínai/mexikói/magyar/stb. munkaerőnek és a folyton csökkenő nyereségadóknak köszönhetően nagyon gazdagodtak. Az elefántgörbét módszertanilag érték támadások, ebbe most nem mennék bele, de azt gondolom, hogy ha nem is tökéletes, ám a fő trendeket jól mutatja.
A téma szempontjából a lényeges az, hogy a fejlett országok középosztálya elégedetlen, igazságtalannak látja a helyzetet, és ha ránézünk az elefántgörbére, akkor csak két lehetőség van őket valahogy kisegíteni/kárpótolni, amelyeket a következő ábrán mutatok be:
Az első lehetőség, hogy nem engedjük be az olcsó munkaerőt (migránsokat), visszahozzuk a gyárakat, vámháborút indítunk, stb. Ez a jobboldali/nacionalista/populista irányvonal. Ezzel az a probléma, hogy valószínűleg globálisan nem nyerő stratégia, mert nagyon sokat kell elvenni a fejlődőktől, hogy abból viszonylag kevés jusson a fejlettekhez vissza. Ráadásul összességében is valószínűleg gazdasági lassulást és inflációt okoz. Egyelőre ezen az úton megyünk, ennek mérföldkövei Trump és a Brexit is.
A második lehetőség az, hogy fizessenek a gazdagok. Ez még nem hangsúlyos, de ezt képviseli USA-ban a Demokrata párt baloldala (B.Sanders, E.Warren), akik garantált, magas béreket nyújtó munkalehetőséget akarnak mindenkinek, amelyet költségvetési deficitből, illetve sima pénznyomtatásból finanszíroznának (egyértelműen inflatórikus). A következő elnökválasztáskor simán hatalomra kerülhet ez a vonal. Angliában a Corbyn-féle Munkáspárt (nb: Corbyn a "szocialista" Venezuela nagy barátja) javaslatai között van pl. a cégek részleges államosítása, részvényeik egy részének munkástanácsok részére történő átadása, és a Munkáspárt a Brexit körüli szerencsétlenkedést elnézve bármikor hatalomra kerülhet:
Ez nyilvánvalóan a maradék részvényes számára kevesebb nyereséget jelentene, hiszen a tulajdonuk egy részét elvennék tőlük. Ez az irány a következő években máshol is felmerülhet.
Amennyiben az uralkodó (mainstream) politikai erők nem képesek kezelni a lecsúszóban lévő fehér középosztály helyzetét - márpedig erre nem nagyon tűnnek alkalmasnak - akkor elkerülhetetlenül elő fognak bukkanni a nacionalista és a szocialista megoldások, és vagy az egyes vagy a kettes verzióval próbálják majd lapítani az elefántgörbét - más út nincs nagyon. Az egyik gazdasági lassulást és inflációt hoz, a másik jelentős profitcsökkenést a cégeknek (plusz a szocializmus egyébként magától is inflációt okoz jellemzően). Ráadásul mindez történik egy olyan időszakban, amikor a részvények árazása amúgy is magas, és a kamatok is inkább felfelé tudnak menni, mint lefelé.
Úgy gondolom tehát, hogy a következő években a jobb és baloldali populisták fogják meghatározni a gazdasági/tőkepiaci környezetet, ami növekvő inflációt, és alacsonyabb profitabilitást hoz. Ez elég rossz elegy a tőzsdéknek, és könnyen egy elveszett évtizedhez vezethet, amelyben a részvénybefektetőknek sok babér nem fog teremni.
