A Rákóczi hídhoz közeli volt Borjúvásárcsarnokban elég büdös lehetett, már csak az ingatlan jellegénél és funkciójánál fogva is. Keresztet vetettek rá, mint oly sok ipari épületre a IX. kerületben. Mégis megmenekült, a most már vállalatbirodalommá nőtt WING vezetői láttak fantáziát benne. Azt mondták – úgy 15-16 évvel ezelőtt -, hogy egy felújítás és egy mellé épített modern tömbbel együtt érdemes kitenni az irodapiacra.
No, nem az egész, csaknem 10 ezer négyzetméternyi területet, hanem inkább csak a modern részét, mert az ipari műemlékben szépen elfér maga a beruházó is. Kedves loft irodaház lett ez a régi épület, szellős térkialakítással, nagy belmagassággal és érdekes lépcsőkkel.
Újpesten is számos régi csarnok vagy gyár reméli, hogy egyszer majd felfedezik. Ilyen szerencse érte az egykori Wolfner bőrgyárat, amiből JA4 néven alakítottak ki 21. századi irodákat. A pár hét múlva megnyíló épület tervezői egy csodálatos teraszt álmodtak a tetőre, ahonnan jól látni a közeli Duna-partot is, valamint loft stílusban alakították ki az irodaház belső elosztását.
A Wolfner Gyula és Társa Bőrgyár az aranykorban az egyik legsikeresebb vállalkozás volt Magyarországon, amely az 1900-as évek elejére a hazai bőrtermelés 40 százalékát adta. Élén Wolfner Gyula báró állt, aki nemcsak munkásainak gondos főnöke, illetve iparosként a környezetvédelmi szempontok egyik úttörő képviselője volt, hanem ismert műgyűjtő és mecénás is. Például az ő nevéhez fűződik az első budapesti lakásmúzeum létrehozása a két világháború között, ahol gazdag magyar festőktől származó képgyűjteményét és népművészeti kollekcióját tekinthette meg a nagyközönség.
A tégla párkányzatokkal díszített vakolt homlokzat, a boltíves nyílászárók hagyományos és nosztalgikus hangulatot kölcsönöznek az épületnek kívül-belül. A tégla alaprajzú régi épület egy új üvegszárnnyal is bővült, amely a szomszédos lakópark designstílusához illeszkedik.
Igen jó megoldás lett a Váci úti régi Ampullagyár átalakítása is. Az 1921-ben felhúzott tömbben (először az Orion Gyár, majd az Ampullagyár volt itt) merészen nyúltak a terekhez. A tervezőt elismerés illeti, mert ahogy írja a gerebenmarian.com-on.
”a mostani felújítás megszabadítja a volt ipari épület belső tereit a sötét és zárt közlekedőitől valamint a feleslegesen nyomott álmennyezetes tereitől. Az új, nagyterű kialakítás már a 20-as évek filigrán látszó vasbeton gerendás szerkezetével, szokatlan belmagasságával és korszerű gépészettel együtt biztosítják a hatékony munkavégzés tereit.”
Óbudán kisebb üzemek voltak és azok koncentrációja sem volt olyan nagy, mint a Váci útiaké, de azért voltak ígéretes ingatlanok, méghozzá kiváló lokációkban. Az egyik ilyen az egykori Magyar Királyi Dohánygyár tömbje, ahol ma Flórián Udvar néven működik egy hatalmas loft iroda komplexum.
Érdekes a Komlóhoz tartozó Sikondán épített ipari és irodaépület együttese is: egy autófelszerelési termékeket gyártó magyar vállalatnál a termelőcsarnokból, raktárból, műhelyekből, központi átriumból, irodákból, étkezőből és szociális helyiségekből álló 3500 négyzetméteres új létesítményt speciális térszervezéssel klímazónákra osztották, hogy üzemeltetése a lehető legkevesebb energiaveszteséggel történjen.
Az ipari ingatlanokban kialakított irodahelyiségeknél – megint csak a későbbi igényekhez igazodva – egyre gyakrabban használnak mobil falrendszereket, tolófalakat. Ilyet építettek be annak idején a Richter kőbányai telephelyén is. Manapság ugyan még az egyterű irodák vannak túlsúlyban, de a gyógyszercég a cellás elrendezést részesítette előnyben – nyilván saját, speciális igényei miatt. A járvány miatt egyébként más vállalatok is csökkentik az egybefüggő irodaterületeket és felosztják valamilyen módon.
A csarnokokban előszeretettel alkalmaznak nagy fesztávolságokat, illetve olyan tartó szerkezeteket, amelyekhez illeszkedve függőlegesen könnyen leválasztható tereket képezhetnek. Van úgy, hogy éppen egy vagy két szintnyi irodahelyiséget tudnak így építeni – akár könnyű szerkezetes elemekből.
A főváros külső kerületeiben illetve az agglomerációban az elmúlt 6-8 évben felhúzott ipari ingatlanokban növekvőben van az irodaterületek aránya. A bérlők (többnyire gyártó vagy kereskedő cégek) ugyanis odatelepítették adminisztrációjuk egy részét – alacsonyabb költség jutott így a „nem termelő” személyzet ellátására, illetve azonnal intézkedni is tudnak, ha szükséges.
A raktárépületekben elhelyezett irodák túlnyomó részénél az ablakokat nem a csarnok belseje felőli oldalra, hanem a külső határoló falba építik – vagyis a dolgozók úgymond kifelé néznek. Vannak azonban nem is kis számban olyanok, amelyeknél – amerikai iparszervezési tapasztalatok alapján – csak a csarnok felőli oldalon vannak ablakok, éppen azért hogy így jobban szemmel tarthassák a gyártási folyamatokat.
