A Klasszis-díjátadón nagyon jól teljesítettek az Erste kötvényalapjai, de például a díjnyertes alap portfóliójában is 30 százalék fölötti a kötvények aránya. Az idei évben viszont más szelek fújhatnak a kötvénypiacon – várható hasonló teljesítmény?
Összesen 8 dobogós helyet szereztünk, ezzel abszolút az élmezőnyben végeztünk. Azért a kötvényes alapjaink taroltak leginkább, mert a részvényalapjaink javarészét Bécsben kezelik – mi értékesítjük őket, de nem hazai alapnak számítanak, ezért a Klasszis-díjak értékelésébe nem kerültek bele. Idén a hazai kötvénypiacon is számítunk egy kisebb, folyamatos hozamemelkedésre, ahogy a világon mindenhol. A hozamemelkedés jellemzően nem kedvez a klasszikus, passzív kezelésű kötvényalapoknak, ezekkel várhatóan nem is lehet idén majd jól keresni, de mi nem is erre alapozzuk a stratégiánkat. Az abszolút hozamú kötvényalapunk tavaly 5,7 százalékot teljesített, ami tekintettel a normál hazai kötvénypiacon elérhető 0-1 százalék közötti hozamra egy nagyon szép teljesítmény volt – ez pedig szinte teljes egészében az aktív befektetési politikának volt köszönhető. Arra számítunk, hogy Kovács Szilárd portfoliómenedzserünk aktív stratégiával, Közép-Kelet-Európai kitekintéssel, devizakitettséggel, a durationt széles határok közt változtatva idén is szép teljesítményt ér majd el.
Az állampapírok és a vállalati kötvények pályája között lehet különbség? A reálgazdaság teljesítményét rendkívül erősre várják, ami itt is lecsapódhat…
A nemzetközi alapokat tekintve ezt reálisnak tartjuk. Van egy általános hozamgörbe-emelkedés, aminek negatív a hatása a kötvények teljesítményére, viszont a kockázatos eszközöknél a pozitív piaci hangulat, a recesszióból való kilábalás, a sorra emelt növekedési előrejelzések szűkíthetik a spreadeket, tompítva ennek hatását.
Az idei várakozások szerint részben éppen emiatt a folyamatosan egyre magasabbra jósolt gazdasági növekedésnek is köszönhetően valóban felpöröghet a világban az infláció. Ezt azért már az elmúlt években is hallottuk néhányszor – most már tényleg jön az árszínvonal-emelkedés?
Jó kérdés… azt egyértelműnek látjuk, hogy vannak bázishatások a tavalyi év azonos időszakához képest, az energiaárak például jóval magasabban állnak. Az biztos, hogy a gazdasági kilábalás és állami költekezések hatására felpörög az infláció, a kérdés az, hogy ez mennyire lesz tartós. A piacok szempontjából a fő dilemma, hogy a monetáris politika erre hogyan reagál majd, az infláció megáll-e egy bizonyos szinten. Most az a fő forgatókönyvünk, hogy ez a felpörgés ideiglenes lesz, inkább az idei évet érinti, a következő évekre pedig normalizálódik a dolog – nem kényszeríti rá a jegybankokat például egy korai kamatemelési ciklusra. Ennek van piaci hatása: a részvénypiaci árazottság magasan áll, köszönhetően az alacsony kamatszinteknek; ebbe a képbe rondíthatna bele az infláció. Egyelőre azonban ezt csak ideiglenesnek látjuk nemzetközi szinten – azt viszont elképzelhetőnek tartjuk, hogy Magyarországon valamivel magasabbra szökik majd az infláció szintje.
Ez hogyan befolyásolja a befektetések várható megtérülési idejét? Mennyi idő alatt érhetünk el reálhozamot?
A befektetési időtávot mindig egy alap kockázati szintjéhez mérjük. Egy részvényalapnál 5 vagy akár 10 év is lehet az az időtáv, ami alatt jó eséllyel megfelelő reálhozamot termelhetünk. A kötvénypiacon viszont a mostani gazdasági helyzetben nem biztos, hogy középtávon elérhető lesz reálhozam. Volt egy ilyen időszak a 2. világháború után, amikor hasonlóan magas szintre emelkedtek az államadósságok a világban – a következő 20-30 évben inkább a reáleszközök (ideértve a részvényeket, az ingatlanokat vagy az árupiaci eszközöket is) teljesítettek jól. Éppen ezért várhatóan júniusban indítunk is egy olyan, Erste Real Assets nevű befektetési alapot, amely ezt a megoldást kínálhatja az ügyfeleknek.
Miért van az, hogy a mostani válság vagy a válság kezelése, a válságból történő kilábalás során olyan gyakran használnak háborús hasonlatokat a szakértők?
Ez a helyzet teljesen más, mint mondjuk a 2008-as volt, amikor a gazdaságok strukturálisan kerültek romokba. Most egy egyszeri sokkhatás érte őket – mintha egy normálisan, kirívó egyensúlytalanságok nélkül működő gazdaságot utolért volna a háború. Ahogy a háborús helyzet véget ér, a sokkhatás eltűnik, úgy újra növekedési pályára tud állni a gazdaság – innen jön az analógia.
Ebből a helyzetből a reáleszközök, a részvények valóban egy jelentős erősödéssel tudnak kijönni, ahogy javulnak a gazdasági kilátások, érkezik a korlátlan stimulus. Csakhogy a pandémia előtt is sorra érkeztek azok a jóslatok, amelyek arról szóltak, hogy a fák nem nőnek az égig, a részvénypiacok túlértékeltek, korrekciónak kell jönnie – a járvány hozott is egy gyors zuhanást, amit azonban egy gyors visszaemelkedés követett. Már a „háziasszonyok” körében is egyre nő a részvénykitettség, amit szokás intő előjelnek tekinteni – ennek ellenére még mindig jó évet várunk a tőzsdéken?
Több ellentétes hatást látunk. Egy erőteljes növekedési ciklus elején vagyunk, ilyenkor általában jól teljesítenek a részvények – a másik oldalról viszont az értékeltségek történelmi magasságokban járnak. Az utóbbi években valóban sokan fordultak a részvények felé, a fiatalabb generációból is, előtérbe kerültek a nagy növekedési lehetőséggel, jó sztorival rendelkező papírok, amelyek kimondottan drágák. Ezt viszont érdemes differenciáltan kezelni: vannak olyan szektorok, amelyek tavaly lemaradtak az emelkedésben, és van még tér a növekedésre – ahogy az egyedi értékpapírok szintjén is jelentős különbségeket láthatunk. Az értékeltséget ráadásul önmagában sosem lehet értelmezni; megnézhetjük a múlthoz képest az aktuális árfolyamot, ami persze magasabb. A leggyakrabban használt értékeltségi mutató az árfolyam/nyereség ráta (a P/E); ennek a reciproka az úgynevezett nyereséghozam (earnings yield) mutató, ami hasonlatos egy kötvény kamatszintjéhez, megmutatja, évente mennyit hoz a részvény. Ezt vizsgálva azt találjuk, hogy mivel a kötvényhozamok nagyon alacsonyan vannak, a részvény a kötvényhez képest még mindig nem drága.
Emiatt van az, hogy a részvénypiac is nagyon érzékeny a kötvényhozamok emelkedésére, így az inflációs folyamatoknak áttételesen a részvénypiacokra is van hatása. Ezek a folyamatok azt sugallhatják, hogy az alacsony hozamkörnyezet megszűnik. Most azonban azt látjuk a világban, hogy a kormányok eladósodnak, a jegybankok pedig kötvényvásárlással lent tartják a kamatszintet, – ha nem így tesznek, akkor a kormányok nem tudnák kifizetni a rendkívül magas szinten lévő adósságaik kamatterhét. Emiatt látunk egyfajta stabilitást; nagyon sok pénz van a rendszerben, a jegybanki monetáris lazítás folytatódhat, ami biztosítja a likviditást, egyfajta puffert képezve. A hozamemelkedés, az infláció jelensége viszont ijedtséget okozhat a piacokon – az idei évben ezért volatilis piacot várunk. Extrém jó hozamokra nem számítunk, de a részvénypiacok jó teljesítménye tovább tarthat. Idén a ciklikus eszközökben, az olcsó papírokban több potenciált látunk. Az elmúlt félévben a ciklikus szektorokat, a lezárások alatt nagyon lemaradó részvényeket tartalmazó alapjainkat helyeztük előtérbe. Az idén egy új részvényalappal is fogunk jelentkezni, amely az alacsony árazású részvényekre fókuszál.
Milyen termékfejlesztéssel reagáltak a pandémia okozta tőkepiaci pánikra? Azaz hogyan lehet termékfejlesztéssel reagálni egy ilyen piaci szituációra?
Tavaly áprilisban jött a Cost Averaging alap ötlete – ez egy bekerülési költségátlagoló technikát jelent. A Cost Averaging alapok a részvénypozíciót egy év alatt építik fel – kezdetben pénzpiaci eszközökkel indul az alap, és egy év alatt válik részvényalappá, hónapról hónapra vásárolva, növelve a részvénypiaci kitettséget. A pandémia által okozott gazdasági válság egy nagy visszaesést hozott tavaly tavasszal a tőzsdén – ilyen időszakokban az ügyfelek általában megijednek, és amikor venni kellene, inkább eladnak, csökkentik részvénykitettségüket. Nagyon nehéz belépni egy ilyen volatilis piacra, komoly érzelmi-pszichológiai kérdés is a megfelelő időzítés. Ezt küszöböli ki az új alap: ha valaki befektet, annak nem kell a napi mozgások miatt aggódnia, azt tudhatja biztosra, hogy egy év múlva fel lesz építve a kívánt részvénypozíciója, fokozatos vásárlásokkal. Úgy tűnik, a megoldás tetszett az ügyfeleknek: a termékcsaládba egy év alatt 41 milliárd forintot fektettek be, mostanra pedig többféle stratégiával és többféle devizában is van ilyen termékünk. A termék iránti érdeklődés folyamatosan magas, úgy látjuk, normál piaci körülmények között is van igény ilyen típusú megoldásra.
Mi volt még emellett slágertermék?
Tavaly a technológiai szektorral nagyon jól lehetett keresni – ez érthető, a lezárások kedveztek a technológiai megoldásoknak, online alkalmazásoknak, általában véve a „stay at home” részvényeknek. Ami érdekes, hogy a zöld szektor is hatalmas hozamot hozott 2020-ban – az Erste Stock Environment alap például forintban 95 százalékot. Az alap három fő területen fektet be: a zöldenergia és energiahatékonyság, a vízgazdálkodás valamint a hulladékgazdálkodás van fókuszban. Bár a zöld tematikus befektetésekben nagyon hiszünk, még minket is meglepett, hogy ennyire kiemelkedő teljesítményt lehetett elérni ezen a területen tavaly – a koronavírus-járvány árnyékában kevesebb figyelmet kapott az a trend, ami az elmúlt években beindult és erőteljesen fel is pörgött. Pedig a környezetvédelem üzletileg és társadalmilag is felkapott téma lett, még a Világgazdasági Fórum kockázati jelentését is teljes egészében ez szőtte át. Az EU, az Egyesült Államok komoly terveket fogalmaztak meg: klímasemlegesség 2050-re, körforgásos gazdaságra való átállás – ehhez nagyon komoly pénzeket is hozzárendeltek. Folyamatosan épült fel a trend, óriási lendületet kapott a szektor; 20-30 éves folyamatos fejlődést látunk benne.
Ezen a területen is jellemzővé vált a magas értékeltség, ezért hogy ne csak koncentrált zöld alapunk legyen, indítottunk egy új alapot, a Green Investet – ez olyan ipari vállalatokba is fektet, amelyek a transzformációban élen járnak.
A környezetvédelem az egyik szelete az úgynevezett ESG-befektetéseknek (Environmental, Social and Governance, környezeti, társadalmi és felelős vállalatirányítási szemléletű befektetések), amelyek – már csak a növekvő szabályozói nyomás hatására is – egyre inkább teret kapnak az alapkezelők kínálatában. Mennyire keresik a magyar kisbefektetők az ESG-szemléletet?
Ez valóban szélesebb terület, mint a zöld gazdaság, a fenntarthatóságot környezetvédelmi, társadalmi, vállalatirányítási szempontokból is vizsgálják. Az Ersténél az ESG-kritériumokat legszigorúbban figyelembe vevő alapokat responsible (felelős) alapoknak nevezzük. A fenntarthatóság a következő évek meghatározó folyamata lesz. Tavaly a világ összes alapkezelője beemelte az ESG-kritériumokat a befektetési folyamatokba; még nem minden alap ESG-alap, de a számuk egyre növekszik. Ez pozitívan hathat vissza a gazdaságra, elősegítheti fenntarthatósági szempontok beépülését a vállalati stratégiákba: ha a cégek látják, hogy a befektetők pozitívan értékelik az ESG-szempontokat, akkor a környezetvédelem, az energiahatékonyság, a társadalmi felelősségvállalás, az átláthatóság, a munkavállalókkal való bánásmód terén lépéseket fognak tenni, hogy potenciális befektetési célponttá válhassanak. Ez a folyamat a befektetési alapokon keresztük az egész vállalati szektorra kihathat, miközben a szabályozás is ebbe az irányba tolja a vállalatokat.
Sokszor előfordul, hogy egy „sima” globális részvényalap helyett egy ESG-részvényalap megfontolását javasoljuk az ügyfélnek – ennek nemcsak etikai szempontokból lehet előnye, hanem a befektetés hozamát illetően is . A jövőben a környezetvédelmi szabályozás például egyértelműen szigorodni fog – ezek a cégek erre már fel vannak készülve. Az is fontos szempont, hogy megfelelő ESG-besorolással rendelkező cégek iránt már most is nagyobb a befektetői kereslet, termékeik iránt pedig a fogyasztói kereslet, és a jövőben ez még inkább így lesz. Az Ersténél a fenntarthatósági befektetés nem új terület, 20 éve foglalkozunk a témával – míg azonban régebben az ilyen alapokat például inkább az egyházak keresték, ma már teljesen általánossá vált a szemlélet, nyitottá váltak rá az ügyfelek. A befektetők számára még mindig elsődleges szempont a várható hozam és kockázat, de egyre fontosabb számukra az is, hogy etikus vállalatokba fektessenek.
