Az egyik legnagyobb londoni székhelyű globális pénzügyi-gazdasági elemzőház, a Capital Economics közgazdászai csütörtökön ismertetett tanulmányukban kimutatják, hogy
Magyarországon, Csehországban és Lengyelországban a bérnövekedés és a termelékenység növekedésének üteme közötti átlagos különbség mára elérte az 5 százalékpontot, és ez az egységnyi termékértékre jutó munkaköltség emelkedését jelenti.Ennek felhajtóerőt kellett volna gyakorolnia az inflációra, ám ez nem történt meg: a maginflációs ráta mindhárom gazdaságban a helyi jegybankok célszintje alatt jár, Lengyelországban például mindössze 0,6 százalék éves szinten.
A térségi infláció gyengeségét részben olyan tényezők okozzák, amelyek a következő negyedévekben is fennmaradnak: ezek közé tartozik mindenekelőtt az alacsony inflációs várakozás, és a gyenge euróövezeti inflációs nyomás.
A Capital Economics londoni elemzői szerint azonban a három közép-európai EU-gazdaság inflációs ütemét számos átmeneti tényező is lassítja, és ezek között kulcsfontosságú, hogy a helyi vállalati szektorok nyereségrátájuk csökkenése árán egyelőre nem érvényesítik áremelés formájában a növekvő bérköltségeket.A ház tanulmányához fűzött grafikus kimutatás szerint a hazai össztermék (GDP) arányában mért bruttó működési szintű többlet - amelyből a szektorszintű átlagos haszonkulcs származtatható - 2016 eleje óta markánsan, az időszak elején mért 48,3 százalékról 46,4 százalékra, 15 éves mélypontra csökkent a három vizsgált gazdaságban.
A cég londoni elemzői szerint kétséges, hogy ez a folyamat fenntartható, tekintettel arra is, hogy a súlyosbodó munkaerőhiány közepette valószínűleg tovább gyorsul a bérnövekedés üteme.
A vállalatok nem engedhetik meg maguknak a végtelenségig nyereségrátájuk zsugorodását, és végső soron kénytelenek lesznek a magasabb bérköltségeket a fogyasztókra hárítani - jósolták a Capital Economics elemzői.
Kiemelték azt a véleményüket, hogy Magyarországon, ahol az országcsoporton belül a legmeredekebb a bérnövekedés üteme, gyaníthatóan már most jóval magasabb lenne az inflációs ráta, ha nem csökkent volna jelentősen - 19 százalékról 9 százalékra - a társasági adókulcs.
A ház szerint mindezt egybevetve az valószínűsíthető, hogy a közép-európai EU-gazdaságok inflációját lassító tényezők hamarosan elenyésznek, bár a hosszabb távon fennmaradó dezinflációs erők várhatóan megakadályozzák, hogy a térségi maginfláció a globális pénzügyi válság előtti időszakban mérthez hasonló gyors ütemű növekedésnek induljon.
A cég ezzel együtt is azt várja, hogy a teljes kosárra számolt infláció 2019 elejére a három gazdaságban eléri a jegybanki célszinteket, és ez Magyarországon és Lengyelországban - ahol Csehországtól eltérően még nem kezdődött el a monetáris szigorítási ciklus - később a jegybanki alapkamat emeléséhez vezethet.
A londoni elemzői közösségben azonban ez korántsem konszenzusos várakozás.
A Morgan Stanley globális pénzügyi szolgáltató csoport londoni befektetési részlegének ugyanerről összeállított legutóbbi tanulmánya szerint az infláció gyorsulásának elmaradását az is magyarázhatja, hogy az egységnyi termékértékre jutó teljes munkaköltség - elsősorban a társadalombiztosítási hozzájárulás csökkentése és a termelékenység javulása miatt - lassabban nőtt, mint a bérkiáramlás, és ez a bérnövekedés inflációs hatásának erőteljes ellensúlyozó tényezője. A Morgan Stanley elemzői szerint ebben a környezetben az MNB exitstratégiája annak elősegítése lehet, hogy a BUBOR ráta elemelkedhessen a zéróról, és közelítsen a jegybanki alapkamathoz. A ház londoni elemzőinek véleménye szerint azonban ez is inkább csak 2019 végén, vagy akár még később válhat esedékessé, és a konvencionális alapkamat-emelés várhatóan csak ezután következik.
A Bank of America-Merrill Lynch bankcsoport londoni kutatási részlegének (BofA Merrill Lynch Global Research) elemzői a közép-európai EU-gazdaságokban, köztük Magyarországon tett tájékozódó látogatásukról Londonban ismertetett minapi beszámolójukban közölték: 2019 vége előtt nem számolnak azzal, hogy a magyarországi infláció eléri az MNB 3 százalékos központi célszintjét.
Tárgyalásaikon szerzett benyomásuk alapján hangsúlyozták: ebben a környezetben a magyar jegybank nem sok jelét mutatja még annak sem, hogy a monetáris politika jelenleg alkalmazott nem konvencionális eszköztárának kiigazítására készülne.
