Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter az alábbi hat szakembert kérte fel a független, interdiszciplináris testületbe:
- Dr. Joób Máté teológus, lelkész és lelkigondozó;
- Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus, a Transzgenerációs Trauma Intézet alapítója;
- Dr. Rainer M. János történész, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja;
- Dr. habil. Szabó Andrea szociológus, politológus;
- Dr. Szekér Nóra történész, levéltáros;
- Dr. Szokolay Domokos történész.
Orvos-Tóth Noémi annak örömére, hogy van alkalma résztvenni az ügynökakták okozta esetleges traumák kezelésére létrehozott szervezetben, posztolt nyilvános közösségi oldalán, ahol többek között ezeket írta:
„36 évvel a rendszerváltás után most minden eddiginél szélesebb körben nyerhetünk betekintést a fennmaradt állambiztonsági iratokba. Ez számos emberi kapcsolatban hozhat váratlan, akár megrendítő felismeréseket. A nyilvántartásokban több tízezer név szerepel, így alig akad olyan családi, rokoni vagy baráti közösség, amely ne lenne érintett. Apákról, anyákról, nagyapákról, nagyanyákról, kollégákról vagy barátokról derülhet ki, hogy egykor részei voltak a hálózatnak. Kit zsarolással, kit megfélemlítéssel, kit kecsegtető előnyökkel vettek rá az együttműködésre. Voltak, akik aktívan és hosszú ideig jelentettek, mások megtagadták az együttműködést, vagy csak semmitmondó jelentéseket írtak. Az is előfordult, hogy valakit nyilvántartásba vettek, de ténylegesen soha nem működött együtt az állambiztonsággal. Ahány ember, annyi történet”.
Posztja végén hozzáteszi:
„Transzgenerációs traumákkal foglalkozó pszichológusként kötelességemnek éreztem, hogy ebben a nagy horderejű ügyben rendelkezésre álljak, és legjobb tudásom szerint támogassam a feldolgozási folyamatokat. Hiszem, hogy a múlt megismerésének nem újabb megbélyegzésekhez, hanem a megértéshez, és a társadalmi bizalom helyreállításához kell közelebb vinnie bennünket”.
Elszabadultak az indulatok
A jól felépített, részletes magyarázat után azonban durva, több száz hozzászólásból álló kommentháború vette kezdetét, amelyben az Örökölt sors című bestseller írójának szerepvállalása máris a kormánypárti és ellenzéki érzelmű hozzászólók kereszttüzébe került.
Fotó: Facebook/Orvos-Tóth Noémi
„Szégyen, hogy maga részt vesz ebben a színjátékban. A Tisza kormánynak a nyilvánosságra hozatallal az a célja, hogy a társadalom hergelését, egymás ellen uszítását még magasabb szintre emelje, és lehetőség szerint ahhoz hasonló zavargások törjenek ki, mint 2006-ban” – írta valaki.
És még néhány bíráló hozzászólás:
„Azért az nagyon érdekes, hogy micsoda tiltakozás volt az uszító plakátok ellen, a 'szeretet országban' most, 36 év után, sok-sok évvel előtti aktákat tesznek nyilvánossá, ahol családok, barátok, rokonok, szomszédok lehetnek érintettek!?”
„Nem tartom helyesnek, hogy egy segítő hivatású szakember egy ilyen párt 'munkáját' segítse”.
„Voltam előadásaidon, kedves Orvos-Tóth Noémi, és épp az fogott meg, hogy nem éreztem uszítást és pártatlan volt a mondandód, de ezután meginog a meggyőződésem… sajnálom, hogy nem tudtál független maradni… mert ez a dolog csak még jobban szét fogja szedni az országot.”
„A szakmaiság és a becsület azt kívánná meg, hogy minden pszichológus tiltakozzon ezen ámokfutás ellen. Nem azt, hogy asszisztáljon hozzá. Ha ilyen jól látja, mit okozhat ez az agyrém, miért nem lép fel ellene, mint közszereplő vagy közismert szakember?”
Ezt üzeni a kritikus hangoknak
Mindenesetre a szakember jól állja a sarat. Válaszaiban kifejti:
„Az akták nyilvánossá tételével kapcsolatos döntéshez semmi közöm, az viszont kötelességem, hogy segítsem az egyéni és kollektív feldolgozást. Ez a hivatásom. Ebben sem uszítás, sem pártpolitika nincs. Bárki szerettéről kiderülhet, hogy érintett volt, a megrázkódtatás pedig nem fogja kérdezni, kire szavaztál. Fájni fog, és akár az is előfordulhat, hogy ártatlan emberek válnak célponttá egy hozzátartozójuk évtizedekkel korábbi tettei miatt. Ugye egyetértünk abban, hogy ennek nem lenne szabad megtörténnie. Én semmi mást nem fogok tenni, mint politikától függetlenül segíteni, hogy lehetőleg minél kevesebb lelki sebbel megússzuk az előttünk álló időszakot”.
Eleve rossz mentális állapotban van a társadalom
És szerencsére vannak józan, reális hangok is, például ez a kommentelő:
„Igazából ez egy nagyon jó döntés, bizonyára sokan lesznek, akiknek mentális segítségre lesz szükségük, és őszintén remélem, hogy ez a segítő szándék az átlagember szintjéig valóban el fog jutni.
Viszont már a kiindulópont is jelenleg olyan, hogy az akták megnyitása nélkül is nagy szüksége lenne a magyar társadalom egy jelentős részének erre a segítségre, mert a mostani állapot, ami már akár egy itteni Facebook kommentszekcióban is megfigyelhető, egészen elképesztő.
Ahol emberek még azért is gyűlölik a másikat, mert esetlegesen egy adott témában vagy politikai nézet kapcsán nem egy oldalon állnak, ott óriási munkára van szükség, ha akár csak egy minimális javulást is szeretnénk elérni. Viszont ehhez véleményem szerint mindenképpen jó lenne egy minimális intelligenciával rendelkezni, ami sajnos, úgy tűnik, nem igazán van meg minden esetben. Bízom benne, hogy eredményes lesz a munkájuk! Sok sikert kívánok az egész magyar társadalom érdekében!”
