Béla, a negyvenes évei derekán járó, épphogy pocakosodó férfi sosem hitt a klímaváltozásban. Véleménye szerint a hőhullám csak egy újabb ürügy arra, hogy a fröccsöt és a sört drágábban adhassák, a vízkorlátozás pedig az unaloműző hivatalnoki kreativitás csúcsa. Az sem okozott nála kognitív disszonanciát, hogy miközben termelte a konteókat, a hőmérő higanyszála minden nap rekordot döntött, az aszfalt pedig annyira forró volt, hogy már a galambok is flip-flopban jártak.
Míg a szomszédok szomorúan nézték a kiszáradt muskátlijaikat, Béla magabiztosan mosta a családi kombit minden nap, természetesen slaggal, bőséggel. „A por kárt tesz a fényezésben, meg amúgy is, ha már vannak vízvezetékek, használni kell!” – mondogatta, miközben a járdát is alaposan átlocsolta, mert magyarázata szerint „szükséges a hűtőhatás”.
Fotó: Mfor - AI által generált fotó
A kert végében lévő felfújható medencében naponta cserélte a vizet, hiszen Béla szerint a „friss vízben nem szaporodnak a mikroszennyeződések”. Bár pontosan nem tudta és a magyarázata is kissé zavaros volt arról, hogy mi is az a mikroszennyeződés, de számára ez természetesen nem okozott problémát: minden nap újabb tényfeltáró videókkal szolgáltatott magyarázatot a tiktokos követőinek a miértekre.
Természetesen az áramfogyasztásban sem maradt el ettől: a klíma pörgött, a lámpák minden szobában égtek, a mosógép pedig csak azért járt, hogy „ne álljon be a dob”. Esténként Béla minden villanyt felkapcsolt a házban, hogy „elriassza a sötétséget”.
A közösségi oldalakon Béla rövid időn belül a magyar konteó-szcéna koronázatlan királya lett. Egyik nap arról posztolt, hogy a vízkorlátozások valójában a lakosság tudatmódosítására szolgálnak: „Ha túl sok vizet iszol, a titkos vegyszerek kiürülnek, és nem tudnak manipulálni minket!” – írta. Hamar népszerű lett a #tisztavízszabadság hashtag, de valamiért a hatóságok mégsem akadályozták meg a kommentek áradását. Még a közösségi médiában oly népszerű miniszterelnök sem kezdett semmiféle edukációba vagy ellenkampányba.
Az áramfogyasztás korlátozásának is megvolt a maga megfejtése: „Túl sok árammal a légkörben elektromos vihar keletkezik, ami felerősíti az alfa hullámhosszú gondolati mezőt, és ettől többet gondolkodunk a rendszer hibáiról. Ezért akarják, hogy ne használj klímát!” Ez olyan jól hangzott, hogy még egy kisebb csoport is alakult Szabad Áramért néven, amely tagjai sötétben világító alufóliasisakokat viseltek.
Aztán, amikor már mindenki a 40 fokos éjszakák miatt siránkozott, jött a váratlan fordulat: betört egy masszív hidegfront. Szakadt az eső, az ég dörgött, és a városban végre fellélegeztek a növények – no meg a víz- és elektromosművek vezetői és dolgozói.
De Béla nem hagyta, hogy az időjárás kifogjon rajta: kiállt az udvarra, és élőben közvetítette, ahogy a zuhogó esőben hajszárítóval szárítja a haját. „Megmutatom, hogy nem félek az elemek haragjától!” – kiáltotta a kamerába, miközben a hosszabbítóba víz csorgott.
Bizony, a magyar mondás szerint „aki szelet vet, vihart arat”, és ez itt szó szerint értendő: a következő pillanatban hatalmas szikra csapott ki, Béla pedig a bibliai mondásnak megfelelően nem csak porból volt, de porrá is lett. A közvetítés nézői először csak egy újabb poénra számítottak, de aztán a képernyő sötét lett – Béla pedig egy múló hashtag lett az internet bugyraiban.
Népes követőtábora ellenére a temetésen alig néhányan jelentek meg. „Túl meleg volt a halottasházban, nincs hűtés, gyorsan kell intézni” – volt a magyarázat, így Béla azonnal elnyerte végső nyugalmát, hűtőkamra helyett egyenesen a sírba került. Barátai csak annyit mondtak: „Legalább most már nem kell aggódnia a rezsicsökkentés megszüntetése miatt, mert ahová ment, ott nincs sem víz-, sem villanyszámla.”
Így lett Bélából a pazarlás örök példaképe, akinek történetét – ha másért nem, hát elrettentő példaként – még sokáig mesélik a kánikulában flip-flopban szaladgáló galambok között.
