Előkerült egy interjú Magyar Péter „ősrobbanás előtti” életéből

A nagy antrék mestere. Így lehetne jellemezni Magyar Pétert. Bár első megjelenése az újságok címoldalán közel sem volt olyan egetrengető, mint a mostani, a Novák Katalin köztársasági elnöki lemondásához vezető politikai aktivizálódása, azért a 2019. júniusi felbukkanása is szinte a semmiből jött.

Egy 2019. június 11-ei közlemény tudatta, hogy „A Diákhitel Központ Zrt. felett tulajdonosi jogokat gyakorló MFB Magyar Fejlesztési Bank Zrt. Alapítói Határozata értelmében Bugár Csaba vezérigazgató munkaviszonya 2019. június 7. napján megszűnt. Az Alapító a Diákhitel Központ Zrt. vezérigazgatójává 2019. június 8. napjától határozatlan időtartamra dr. Magyar Pétert nevezte ki.” A közleményt szokatlan módon nem intézményesített formában írták alá, azaz ebben az esetben a Diákhitel Központ (DHK), hanem azt maga Magyar jegyezte.

Egy év, pláne hónap közepén végrehajtott vezércsere, ráadásul egy állami cég élén, meglehetősen szokatlan. Különösen, amikor egy 9 éve regnáló vezető távozik, akinek az irányítása alatt a Diákhitel Központ Zrt. jelentős eredményeket ért el. Elég csak arra utalni, hogy a társaság bevezette az online szerződéskötés rendszerét, számos innovatív ügyfélbarát megoldást, de a megújult és kibővült diákhitel termékportfólió is Bugár Csaba nevéhez fűződik.

Ilyen előzmények után aligha volt meglepő, mi volt az első kérdés, amit a kinevezése után lapunknak elsőként nyilatkozó Magyarnak szegeztünk: „Tudja, miért önre esett a választás? Meglepte a felkérés?”

Íme a szöveghű válasz: 

„Arról, hogy miért engem választottak, a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) vezetőit kellene megkérdezni. Meglehet, hogy az eddigi szakmai életutam mellett a döntésben az is szerepet játszott, hogy a Diákhitel Központ egyik első ügyfele voltam, s az illetékesek úgy gondolhatták, hasznos lehet, ha egy fiatalos, a terméket ismerő, annak előnyeit és hátrányait megtapasztalt ember áll a cég élén. Ez szerintem marketing- és kommunikációs szempontból is jó dolog. Nem volt teljesen váratlan a felkérés, hiszen amikor 2018 szeptemberében, nyolcéves diplomata múlttal hazatértem Brüsszelből, az MFB-ben, a DHK tulajdonosi joggyakorlójánál folytattam a pályafutásomat, mint EU jogi igazgató, novembertől pedig az MFB delegáltjaként a DHK igazgatóságának is tagja lettem. Mindennek köszönhetően beleláthattam a cég életébe, és megismerhettem a főbb stratégiai célokat, a problémákat és megtapasztalhattam a társaság előtt álló főbb kihívásokat is. A vezetőváltás abból a szempontból is logikusnak tűnt, hogy a DHK 2001-es alapítása óta mindössze két vezetője volt a cégnek, akik egyaránt 9-9 éven át töltötték be a vezérigazgatói posztot, s a stabilitás ugyan mindig fontos a gazdasági életben, ennyi idő után minden vállalatra ráfér a megújulás, legyen az akár állami, akár piaci szereplő.”

Arra a felvetésünkre pedig, miszerint „ahhoz képest azonban, hogy eddig diplomáciai és jogi területeken dolgozott, nagy váltásnak tűnik, hogy egy hitelintézet élére került”, Magyar azt válaszolta:

„Egyrészt a DHK nem klasszikus hitelintézet, nem is tartozik a hitelintézeti törvény hatálya alá, másrészt, ha az eddigi teljes karrieremet nézzük, akkor nem látok nagy váltást. A szakmai pályafutásomat a Fővárosi Bíróságon kezdtem fogalmazóként, ahol gazdasági ügyeket is vittem, ilyen tárgyú ítélettervezeteket készítettem, dolgoztam magyar és nemzetközi ügyvédi irodákban, ahol banki, versenyjogi, uniós támogatási és közbeszerzési ügyekkel foglalkoztam. A karrieremben inkább a diplomácia volt a kitérő és valójában most tértem vissza az eredeti szakmámhoz, sokéves külföldi tapasztalattal a tarsolyomban.”

Arra a kérdésre pedig, hogy ő is 9 évre tervez-e, mint az elődjei, korunk magyar Robin Hood-ja akként reagált, hogy „tervezni ugyan hasznos dolog, de az élet időnként felülírja az elképzeléseket. Én inkább elérendő célokban gondolkodom, ha azokat sikerül megvalósítani, akkor már elégedett leszek, a megbízatásom hosszától függetlenül.”

Utólag már tudjuk, hogy Magyarnak még 3 év sem jutott, 2022 februárjában távozott. Ezalatt „vezették be többek között a szabad felhasználású a Diákhitel Pluszt, valamint tavaly (vagyis 2021 – a szerk.) májustól elérhetővé vált a szak- és felnőttképzési hitel is. Szintén az ő irányítása alatt történt, hogy 70 ezer forintról 150 ezer forintra emelkedett a havonta igényelhető szabad felhasználású diákhitel összege” – idézzük az MTI két évvel ezelőtti tudósítását.

Mint ahogy arra sem kellett sokáig várni, hogy megtudjuk, a megmosolyogtató egyik magyarázatával, miszerint első ügyfele volt a DHK-nak – hiszen ilyen alapon elég sokan szóba kerülhettek volna –, szemben, mi is repíthette Magyart a vezérigazgatói székbe. Valamivel több mint egy hónappal később, 2019. július 12-én lett akkori felesége, Varga Judit az igazságügyi miniszter, s ha ezzel a Diákhitel Központ első számú irányítói pozíciója nem is ér fel, azért jobb az optikája.

Ami pedig azt a bizonyos diplomata-múltját illeti, ami Magyar minapi nyilatkozataiban rendre visszatérő elem, erről annyit tudtunk meg, hogy

„2010-től a Külügyminisztériumban folytatta pályafutását, a magyar uniós elnökség során szakdiplomataként csatlakozott Magyarország Európai Unió melletti Állandó Képviseletéhez, ahol feladata egyebek mellett az uniós jogalkotás során a magyar kormányzati érdekek érvényesítése volt, különös tekintettel a közlekedés- és energiapolitika, valamint a társasági és versenyjog területére. 2015-től a Miniszterelnökség csoportvezető diplomatájaként a magyar kormány és az Európai Parlament közötti kapcsolattartásért felelt, egyebek mellett jogi, pénz- és tőkepiaci, költségvetési, kereskedelmi és fejlesztéspolitikai ügyekben”.

Ez nem tekinthető nagy diplomata-karriernek, de kétségtelenül az. A 2010-es kezdés pedig egybevág azzal, amit Magyar közölt a napokban, miszerint miután akkori felesége, Varga Judit 2009-ben az Európai Parlamentben lett politikai tanácsadó, ő egy évig otthon maradt a gyerekekkel, s csak egy év után kezdett dolgozni.

Bár Magyar nem örült neki, de ha már beszélhettünk vele, még rákérdeztünk, etikusnak tartja-e, hogy Varga Judit havi 300 ezer forintot kap lakhatásra, miközben az ő kiadott lakásával milliókat keresnek. Az erre adott „nem” egyáltalán nem tekinthető meglepőnek. 

Utolsó mondatait azonban a mostani történések már más megvilágításba helyezik:

„...a megítélt lakhatási támogatás az államtitkári megbízatásához kapcsolódott és a feleségem a miniszteri kinevezését követően nem igényelt ilyen támogatást, így 2019. július 12. óta lakhatási támogatásban nem részesül. Egy magyar jogásznak Deák Ferenc székében ülni a legnagyobb megtiszteltetés és egyben a legnagyobb kihívás is. A célunk, hogy a feleségem minden tekintetben erre a munkájára tudjon koncentrálni és ne kelljen mesterségesen generált, a tényeket tudatosan elferdítő, személyeskedő támadásokkal foglalkoznia.”

A teljes interjút itt tudja elolvasni:

(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)