„Megoldjuk okosba'” – ezek a legkorruptabb szakterületek a magyarok szerint

Tízből hét magyar egyáltalán nem tudja, hová forduljon, amikor korrupciót tapasztal – derült ki az Integritás Hatóság felméréséből. Emellett egyértelmű kapcsolatot mutattak ki a korrupció mindennapi életre gyakorolt hatása és a szubjektív jóllét között is. 

A szervezet csütörtökön mutatta be a Tiszta Úton kutatási sorozat első felmérésének eredményét, ami a magyar lakosság korrupcióval és uniós források felhasználásával kapcsolatos tapasztalatait mérte fel 2025 nyarán.

„Az eredmények egyszerre adnak okot aggodalomra és bizakodásra: egyértelmű válságtünet, hogy az infláció [56,5 százalék] és az közegészségügy [47,1 százalék] állapota után a magyarok a harmadik legnagyobb problémának tartják a korrupciót [41,6 százalék]” – mondta Bíró Ferenc Pál, az Integritás Hatóság elnöke. (A válaszok között nem volt olyan további terület, amit a válaszadók legalább negyede megjelölt.) A kormányváltásra utalva hozzátette: elképzelhetetlennek tartja, hogy egy éve ennyien ültek volna egy hasonló bemutatón, mint jelenleg.

Az elnök aggasztónak nevezte, hogy a válaszolók 69,2 százaléka egyetlen olyan intézményt sem ismer, ahova korrupció esetén fordulhat: az edukáció terén tehát még van fejlődési lehetőség. (A teljes Európai Uniót tekintve sem ismer ilyen intézményt a többség, de az arány így 52,6 százalék.) Pedig ez fontos tényező: a kutatás eredménye szerint a megfelelő intézményeket ismerők négyszer akkora eséllyel jeleznek korrupciós helyzetet, mint akik nem tudják, hová forduljanak.

Bíró szerint ezen felül nem a közöny áll a passzivitás mögött, hanem a félelem, hogy a bejelentőt valamilyen hátrány éri. Elismerte, hogy fejleszteni kell a bejelentők védelmének egyértelműsítésén és biztosításán. A felmérésből kiderült: a magyarok alig több mint negyede jelezne, amikor korrupciógyanús esetet tapasztal. Azok többsége, akik nem jeleznék a visszaélést, a retorziótól tart, minden hatodik ember az eljárási bizonytalanságra és az információhiányra hivatkozott, és több mint 10 százalékuk egyszerűen nem látja értelmét, mert nem érzi hatékonynak a korrupcióellenes intézkedéseket. 

Tízből heten érezték úgy, hogy az állam nem védi meg őket korrupció esetén: a magyarok harmada szerint az állam erre egyáltalán nem képes, további 40 százalékuk mondta azt, hogy inkább nem képes. A válaszadók közel harmada (31,9 százaléka) látta úgy, hogy az állam egyáltalán nem is folytat korrupcióellenes tevékenységet.

Igény van rá

Az adatokból kiderült, hogy még a korrupció fogalma sem egyértelmű mindenkinek: a válaszadók egyértelműen korrupcióként azonosították, amikor egy köztisztviselőt lefizetnek vagy megvesztegetnek, de a szívességeket, ajándékokat többen elfogadják. 

„A korrupció fogalmánál fontos kiemelni, hogy a magánelőny mellett a hatalom is feltétele” – mondta Szabó Andrea szociológus.

Ezért nem tartja korrupciónak azt, amikor valaki nem kér számlát a szerelőtől, féláron veszi a zöldséget az ismerősétől, vagy elfogad egy céges meghívást egy labdarúgó-mérkőzésre.

Akkor sincs hatalmi tényező, amikor egy szülő átjelentkezik a nagymama lakcímére, hogy a gyerek jobb iskolába kerüljön; vagy kedveli az ismerőse fotóját egy közösségi médiás pályázaton, még ha nem is azt tartják a legjobbnak. „Amikor ezeket a helyzeteket ’megoldjuk okosba’, akkor nem hatalmi eszközöket használunk előnyszerzés érdekében” – tette hozzá. 

A korrupciót a magyarok többsége egyáltalán nem tartja elfogadhatónak, de figyelemre méltó, hogy a válaszadók 7 százaléka számára teljesen elfogadható, közel minden ötödik válaszadó (19,4 százalék) pedig inkább elfogadhatónak tartja.

Ezzel szemben 42,4 százalékuk szerint rendkívül elterjedt a korrupció az országban, további 31,3 százalékuk pedig jelentősen elterjedtnek tartja. Minden ötödik válaszoló mérsékelten elterjedtnek érzi a korrupciót Magyarországon. 

A felcsúti focimez a siker jelképe 

A kiskapuk keresése már a két világháború között is jellemző volt a magyar társadaomra Szabó szerint, a Kádár-korszak óta pedig ezt egy örökölt tehetetlenségnek tartja. „Ebben az időszakban csak korrupció által lehetett lakáshoz, autóhoz jutni, ezért mindent megpróbáltak úgy megoldani, hogy elváljanak egymástól a személyes jogok és az állam jogai. Ez annyira mélyen rögzült, hogy nem lehet könnyen kilépni belőle” – magyarázta a szociológus.

A magyar társadalmat erősen bizalomhiányosnak látja, ahol bizonyos társadalmi csoportok korlátozottan férnek hozzá az intézményekhez. Természetes reakciónak tartja, hogy ezek a csoportok önmaguk szervezik meg az intézmények feladatait (itt hivatkozott a „megoldjuk okosba”-kifejezésre), és amíg a közbizalom terén nem lép előre Magyarország, addig nem lát előrelépési lehetőséget a korrupció visszaszorításánál sem.

Az egyik legtöbbet eláruló adat, hogy a válaszadók 45,7 százaléka szerint jelentősen nőtt a korrupció mértéke Magyarországon 2020 és 2025 között, további 20,9 százalékuk szerint kis mértékben nőtt, negyedük szerint pedig nem változott.

A magyarok a korrupció okai között a legnagyobb arányban egyszerűen a hatalmat említették: strukturális probléma, hogy a hatalommal sok esetben következmények nélkül vissza lehet élni. Közel ennyien látják az emberi természetet a visszaélés mögött: szerintük az emberek egyszerűen élnek a kezükbe kerülő lehetőségekkel. A harmadik leggyakrabban említett ok a szegénység volt.

Bár a szegénységet csak minden ötödik válaszadó említette, Szabó szerint ez egy nagyon fontos tényező az egyéni önfelmentés folyamatában.

Aki a mindennapi létfenntartásért küzd, az könnyen láthatja úgy, hogy számára belefér az eltérés a jogszabályi keretektől, sőt akár szükségesnek is érezheti.

Az is hozzájárulhatott a napról napra élők önfelmentéséhez, hogy a hatalom legfelsőbb szintjein is megengedettnek látták a korrupciót hosszú időn keresztül. A szociológus később megemlítette, hogy az egyik általános iskolás tankönyvben a siker jelképét bemutató fotón egy 10 év körüli fiú állt a felcsúti Puskás Akadémia labdarúgócsapatának mezében.

„A korrupció az, amiből kihagynak”

A felmérés kitért arra is, hol érzékelnek az emberek leggyakrabban hatalommal való visszaélést. A hét leginkább érintett terület:

• az ország kormánya (56 százalék),
• az állami egészségügyi intézmények (50,9),
• az önkormányzatok (45,3),
• más üzleti vállalkozások, magáncégek (41,4),
• a szociális intézmények (39,5),
• a rendőrség (38,3),
• és az egyházak (37,3).

A közvetlen tapasztalat azért ennél ritkább. A magyarok 22,8 százaléka tud olyan intézményről, ahol szabályellenes előnyt fogadtak el, 7,2 százalékuknak közvetlen tapasztalata is van korrupciós üggyel. További 9,5 százalékuk mondta azt, hogy ismerősökön, rokonokon keresztül voltak hasonló tapasztalatai.

A bemutatót követő beszélgetésen az is szóba került, hogy a magyarok fontosabbnak tartják a családtagok, rokonok segítését, mint a jogszabályok tiszteletben tartását. „Bármilyen társadalmi változás alapja, hogy azt mennyire érzik magukénak az emberek. Ez az eredmény felrázó: át kell hidalni a szakadékot aközött, amit magunkról és másokról gondolunk” – reagált Dr. Burai Petra, az Integritás Hatóság oktatási vezetője. 

A tavalyi eredmények alapján az emberek egyértelműen különválasztják azt, ami velük, és ami másokkal történik. Annak ellenére, hogy a korrupció kisebb településeken is jelen van, a válaszadók inkább annak országos mértékét érzékelik, a helyi ügyeket kevésbé. A K-Monitor szakértője, Vincze Orsolya példaként azt említette, hogy amikor elkészül a művelődési ház egy településen, azt az ott élők úgy is nagyra értékelik, ha lehetett volna olcsóbb is, vagy ha az Európai Unió nem arra szánta a felhasznált pénzt.

Ami az európai uniós forrásokat illeti, kicsit többen (22,9 százalékos arányban) válaszolták, hogy a korrupció ezen a téren csak mérsékelten elterjedt, és az általános kérdés eredményénél valamivel kevesebben számoltak be jelentős, vagy rendkívül elterjedt korrupcióról (29,7, illetve 35,7 százalékuk jelölte meg ezeket a lehetőségeket). A helyi és az országos uniós források elköltésének is Komárom-Esztergom megyében a legrosszabb a megítélése.

„Az emberek megtanulták: ami hatalmi szint, az korrupció; amit én csinálok, az a hétköznapi valóság. A korrupció elleni küzdelem nagyon nagy részben az állam feladata, de a családok felelősségét nem tudjuk elvenni. Ha a hétköznapi emberek nem néznek szembe önmagukkal, és számla nélkül 30 ezer forintot fizetnek a duguláselhárítónak 55 ezer helyett, addig ez nem fog változni” – mondta Szabó Andrea.

A szociológus szerint a 15-30 év közötti korosztály szemléletformálásában óriási szerepe van az influenszereknek. Sokat változtatna a korrupció megítélésén, ha az ismert tartalomgyártók egyértelművé tennék, hogy ők maguk sem korruptak. „A fiatalok számára a legjobb példa, amikor a hatalom saját magán mutatja be, hogy a korrupció elfogadhatatlan, sőt azonnal fellép ellene.

A Tisza-kormány első korrupciós ügyénél az első reakció fogja megmutatni, hogy ez a mintázat meg tud-e törni Magyarországon. Őszintén várom ezt a reakciót, sokatmondó lesz”

– vetítette előre.

A Tiszta Úton lakossági felmérést évente tervezi megismételni az Integritás Hatóság. A jelenlegi felmérésben 1254 válaszadó vett részt, a felnőtt magyar népességre reprezentatív elosztásban. 

Az Integritás Hatóság idén június és augusztus között vállalkozókat, gazdálkodó szervezetek vezetőit is kérdezte a korrupcióval kapcsolatban. Meglepődtek azon, hogy a lakossághoz hasonló válaszadási arányt tapasztaltak a cégvezetőknél, mert azt tapasztalják, hogy őket jóval nehezebb válaszra bírni. Az Mfor kérdésére az Integritás Hatóság munkatársa elmondta:

a gazdasági szereplők körében készült felmérés eredményeit januárban mutatják be.

Emellett még idén ősszel a közszolgálati tisztviselők körében is felmérik a korrupció érzékelését.