5p

Főszerkesztői jegyzet arról, hogy miközben egy hétköznap késő este (!) benyújtott parlamenti módosító javaslat korlátozza – pártállástól függetlenül – a képviselők felszólalási lehetőségeit és időtartamát, Magyar Péterét és a minisztereiét változatlanul hagyja. A Fidesz tiltakozik a véleménykorlátozás e formája ellen, éppen úgy, ahogy tették az elmúlt tizenhat évben az Orbán-kormánnyal szemben – jogosan – az akkor még ellenzékben lévők. Tényleg jó ez így? Ezek jutottak eszembe a hét eseményeiről.

Déjá vu érzésem volt a héten – és egyáltalán nem volt kellemes. A Tisza négy képviselője kedden késő este, 23 óra 11 perckor nyújtotta be az „Egyes törvényeknek az Országgyűlés működésével összefüggő módosításáról” címet viselő törvényjavaslatát.

Elhiszem, hogy sokat dolgoztak ezen, a munkával addigra készültek el, és ha már végeztek, le akarták tudni a papírmunkát („amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra” alapon). Csakhogy ez a késő esti benyújtás szörnyű időket idéz. Olyanokat, amelyekről örül az ember, hogy maga mögött hagyta, amelyek miatt közel 3,4 millióan szavaztak a változásra, az azt a zászlajára tűző Tisza Pártra.

Emlékezhetünk: 2010-2026 között volt az Orbán-kormány, illetve a kormánypárti képviselők bevett szokása, hogy késő este tettek közzé egy kormányrendeletet. A gyógyszergyárak illetékesei tudnának mesélni arról, milyen álmatlan éjszakát okozott nekik a 2022-es szenteste előtt huszonnégy órával, december 23-án a Magyar Közlönyben megjelent rendeletmódosítás, amellyel visszamenőleges hatállyal különadót vetettek ki rájuk.

Most azért annyival jobb a helyzet, hogy a rendeleti kormányzás már a múlté, a Magyar-kabinet a fajsúlyos témákat, ügyeket, kérdéseket törvényjavaslatokba csomagolja. És – ez is fontos előrelépés! – érdemi társadalmi egyeztetésre bocsátja. Nem csak tessék-lássék módon, ahogyan Orbán Viktorék tették. Akik, ha meg is kérdezték formálisan a NER-en kívül lévőket, nagy ívben tettek az észrevételeikre.

Arra, hogy most azért lényegesen más a helyzet, jó példa a vagyonadó, amelynek első megismert tervezete lényeges pontokon finomodott – ráadásul több hónap alatt –, míg eljutott a jövő kedden esedékes zárószavazásig. Most ezt is értékeljük, pedig csak visszatérés a demokratikus gyakorlathoz.

Ezért is visszatetsző a mostani házszabály-módosító benyújtásának időzítése. De hamar kiderült, ez csak a kisebbik gond. A nagyobbik a tartalma. Már csak szeretett szakmámból adódóan is én ellene vagyok mindenféle véleménykorlátozásnak. Persze sokszor nekem is unalmasak a parlamenti felszólalások, érzem én is úgy, hogy a kevesebb több lenne. De hát ez már csak így megy mindenhol, nemcsak nálunk a ’90-es rendszerváltás óta, hanem a világ jóval fejlettebb parlamentjeiben (lásd különösen a britet).

Ha viszont már korlátozás (az előterjesztők nyitóbeszéde 30-ról 20, a zárszavuk pedig 30-ról 15 percre csökkenne, emellett a frakciók főszabály szerint csak heti egy alkalommal szólalhatnának fel napirend előtt és legalább egy órával az ülés előtt írásban kellene jelezniük e szándékukat), akkor nem értem, az miért nem vonatkozik egységesen mindenkire. Nevezetesen a kormányfőre és a minisztereire, ők továbbra is annyiszor kaphatnának szót és annyi ideig beszélhetnének, ahányszor csak akarnának.

Magyar Péter és miniszterei felszólalását továbbra sem korlátozná semmi
Magyar Péter és miniszterei felszólalását továbbra sem korlátozná semmi
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert

A javaslattevő tiszás kvartett szerint a céljuk, hogy tartalmasabbá, koncentráltabbá és átláthatóbbá tegyék a parlamenti munkát, és véget vessenek az éjszakába nyúló, parttalan vitáknak. Ezzel egyetértek. És azzal is, amit Magyar Péter már nyár óta felemleget, vagyis hogy nem helyes az, hogy a fideszes képviselők tudatosan visszaélnek a házszabály kiskapuival, és indokolatlanul kért személyes érintettségi felszólalásokkal akadályozzák (széttrollkodják) az érdemi törvényalkotást.

Csakhogy ez ellen nem a szóbanforgó megoldás a jó. Például nekem eddig sem tetszett, hogy Magyar korlátlanul beszélhetett (emlékezzünk csak a több mint kétórás költségvetési expozéjára). Ezután majd ő is rövidebbre fogja a mondandóját? És azzal a visszatetsző gyakorlattal is szakít, hogy miközben a házelnökkel rendreutasíttatja azokat az ellenzéki képviselőket, akik beszólnak az ő beszéde alatt, Magyar is hangosan kommentálja a neki nem tetsző felszólalásokat?

Az jó irány, hogy ha valaki a személyes érintettségére hivatkozva egészen másról beszél, akkor megvonják tőle a szót – ahogy erre eddig is volt példa. De azzal már nem értek egyet, hogy emiatt az ülésvezető nemcsak őt, hanem akár a teljes frakcióját is megbüntetheti. Nem így kell bosszút állni az elmúlt tizenhat éven.

Ez tényleg jó?

Egyébként is: nem gondoltam volna, hogy hét hónappal a választások és fél évvel a kormány megalakulása után még mindig ennyit foglalkozik Magyar az ellenzékkel. Noha kétségtelenül felháborító, amikor Bóka János Fidesz-frakcióvezér olyanokat mond, mint például hogy a tervezett házszabály-módosítás az egypártrendszer és az „újkommunizmus” építése. Más szemében látja a szálkát, de a sajátjában a gerendát nem?

Török Gábor azt írta a Facebook-posztjában, hogy a házszabály tervezett módosításával a kormánypárti szándék „nem az önkorlátozás és a fékek erősítése irányába hat”, és szerinte indokolt lenne a kormányfői parlamenti felszólalások időbeli korlátozása is. A politológus úgy vélte, ez a megoldás hosszabb távon is meghatározza az Országgyűlés működését, amely így továbbra sem a kormány ellenőrzésének terepe marad.

Cseppet sem biztató kilátás. Az meg végképp nem vidám, ahogy erre Magyar reagált:

„Ami jó, azt megtartjuk…”. Ez tényleg jó?

A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.

(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!