„A nukleáris fegyverek használatáról szóló döntés nem azon múlik, mi van a doktrínába írva, hanem egyetlen emberen – Vlagyimir Putyinon”
- összegzi laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár cikke azt, mi is a legfontosabb dolog, amit észben kell tartani az orosz nukleáris doktrína múlt heti átírásával kapcsolatban.
A cikkben részletesen ki van fejtve, mi is változott a korábbi, 2020-as ilyen dokumentumhoz képest, és az is kiderül belőle, hogy valóban jóval tágabbra szabták az oroszok azon eshetőségek tárházát, amelyekben erősen fontolóra vennék nukleáris fegyverek bevetését.
Ez azonban nem azt a célt szolgálja, hogy megkönnyítse Putyin számára egy nukleáris csapás elrendelését, hanem azt, hogy hihetőbben tudjon ezzel fenyegetőzni, és ezzel Ukrajna szövetségeseit eltántorítani Ukrajna támogatásától – ahogy ezt a háború kitörése óta is tette.
Amikor tehát Orbán Viktor ezt mondja:
„Amikor az oroszok, mondjuk, módosítják az atomerejük, nukleáris erejük bevetésére vonatkozó szabályokat, amit doktrínának neveznek, akkor az nem egy kommunikációs fogás, az nem egy trükk, azt módosították, és annak lesznek következményei”,
illetve azt, hogy
„tehát én azt hiszem, hogy a következő két hónapban nekünk, európaiaknak nem a nyugat-európai, kommunikációra épülő politika törvényeiből kell kiindulnunk, hanem egy háborús logikában, minden mondatot és szót megfontolva, körültekintően és a józan ész szabályai szerint kell eljárnunk. Egyébként baj lesz”,
akkor valójában pontosan Vlagyimir Putyin valódi célját teljesíti: félelmet kelt. Azért teszi, mert valóban nem tudja, hogy az orosz doktrína módosítása csak egy kommunikációs fogás, és minimális jelentősége van a nukleáris fegyverek bevetése szempontjából? Vagy pontosan tudja, mi a helyzet, de valamilyen – belpolitikai vagy egyéb okból – tudatosan úgy döntött, hogy a nukleáris világégés rémképét festi hallgatósága elé, és ezzel Putyin üzenetét közvetíti egy NATO-tagállam vezetőjének szájával? A kérdés eldöntését az olvasóra bízzuk.
