A végeredményt tudjuk, de visszatekintve, az év igen biztatóan indult. Az előző negyedévben a gazdaság még dinamikusan nőtt, februárban három éves csúcsra emelkedett a Conference Board fogyasztói bizalmi mutatója és 2004 májusa óta nem volt olyan magas az ISM feldolgozóipari indexe, mint februárban. Ráadásul a legnagyobb amerikai vállalatok felső vezetőinek szervezete, a Business Roundtable által negyedévente végzett felmérés alapján kalkulált "CEO Economic Outlook" tíz éves csúcsra jutott. Így egyáltalán nem volt csoda, hogy a Fed a korábbinál derűlátóbb volt a gazdaság növekedésével kapcsolatban, hiszen a 2010-es novemberi 2011-re vonatkozó 3-3,6 százalékos növekedési előrejelzését februárban 3,4-3,9 százalékra emelte. Igaz, Ben Bernanke-ék nem győzték hangsúlyozni, hogy bár a gazdaság erősebb lábakon áll, a munkaerőpiac csak nagyon lassan talál magára, ezért szükség van az előző év novemberben meghirdetett 600 milliárd dollár értékű kötvényvásárlási program, az úgynevezett QE2-nek (quantitative easing 2.) a terveknek megfelelő június végi folytatására. Egyébként azt a "paradoxont", hogy a gazdaság dinamikus növekedése ellenére a munkaerőpiac nem igazán akar magára találni több elemző is azzal magyarázta, felgyorsult a munkahelyek kiáramlása az országból és például a tősgyökeres amerikai Coca-Cola munkavállalóinak már csak 13 százaléka amerikai. Aztán nyáron kiderült, hogy ez csak az egyik magyarázat, van ennél egy sokkal profánabb is.
Pénzt keresne a részvénypiacokon? Próbálja ki 20 napig ingyenesen az mfor tradert!
Addigra azonban sokkal inkább a politikai csatározások és annak gazdasági következményei kerültek az elemzők „mindentudó” fókuszába. A 2010 novemberi választások során ugyanis a kongresszus alsóházában az ellenzék szerezte meg a többséget, akik a költségvetési hiány csökkentésével, azon belül is elsősorban a szociális kiadások redukálásával kampányolva jutottak a szavazatok többségéhez. Emiatt, na és persze a tényleg hatalmas, a GDP 10 százalékára ugró hiány, és a rohamosan növekvő adósság miatt Obama elnök lépéskényszerbe került. Ennek megfelelően már február közepén előállt egy ezermilliárd dolláros, tíz év alatt megvalósuló kiigazítással. A probléma csak az volt, hogy az elnöki adminisztráció a program kétharmadát kiadáscsökkentésből, a többit az adók emeléséből kívánta előteremteni, ráadásul úgy, hogy a kiadási oldalon öt évre befagyasztották volna a védelmi jellegű kiadásokat. Természetesen ezt a Tea Party mentén megerősödött, adóemelést minden áron kizáró konzervatívok nem tudták elfogadni. És innentől kezdve megindult az amerikai költségvetés rendbetétele körüli politikai és gazdasági huzavona, ami a július végi, augusztus eleji csetepatéban csúcsosodott ki. De erről majd később.
Mivel a gazdaság növekedése az év első hónapjaiban úgy tűnt, sínen van, így a költségvetési kiigazítások mellett az infláció várható alakulása került a figyelem központjába. Ennek több oka is volt, hiszen a Fed likviditás bővítő programjai mellékhatásaként jelentősen nőttek az árupiaci termékek tőzsdei jegyzése, ráadásul az arab tavasz és különösen a líbiai események az olajellátást, a kínálatot is jelentősen szűkítették. Bernanke már március elején figyelmeztetett arra, hogy a magas olajár veszélyezteti a gazdasági kilábalást. Az eurózóna kamatemeléseivel párhuzamosan a tengerentúlról is egyre erősebben hallatszottak olyan hangok, amelyek a monetáris lazítás végét jövendölték. A Fed korábbi elnöke, Paul Volcker, aki a 80-as évek elejére jellemző makacs infláció ellen vette fel eredményesen a küzdelmet, május végén az jósolta, hogy a Fed hamarosan elkezdi a szigorítást. De nemcsak a volt Fed-elnök, hanem a jelenlegi, regionális Fed-elnökök is egyre határozottabb foglaltak állást a szigorítás mellett.
Aranyat, ezüstöt, olajat venne, vagy eladna?
Aztán ezek a hangok a növekedési kilátások folyamatos romlásával párhuzamosan fokozatosan elhallgattak. Az IMF az április elején publikált Világgazdasági Kilátások (Word Economic Outlook) kiadványában már drasztikusan csökkentette az amerikai gazdasági növekedés 2011-es várható értékét, a januárban jósolt 3 százalék helyett már csak 2,4-t prognosztizált. Ennek az IMF jelentésnek a bája egyrészt, hogy a Valutaalap kijelentette, a kettős mélypontú recesszióval kapcsolatos félelmek nem igazolódtak (bár így lenne, mondhatjuk így 8 hónappal később), másrészt a várható amerikai növekedés csökkentésével párhuzamosan az euróövezeti kilátásokat, ha minimálisan is, de javította.
Ezek után a frissen publikált statisztikai mutatók is a növekedés ütemének lassulását mutatták. A gyenge fogyasztási teljesítmény miatt az első negyedéves GDP éves szinten mindössze 1,8 százalékkal nőtt (legalábbis az első gyorsbecslés szerint, a július végén közölt végleges adat ennél sokkal rosszabb volt) a 2010-es negyedik negyedéves 3,1 százalék után. A munkanélküliségi ráta áprilisban újra 9 százalékra ugrott, igaz, ekkor még a várt felett keletkezek munkahelyek, de májusban és júniusban már ez a vigasz sem volt meg. A Fed Bézs könyve júniusban jelezte, hogy számos körzetben lassul a gazdaság és az amerikai jegybank ennek megfelelően csökkentette is idei évi növekedési előrejelzését 2,7-2,9 százalékra, de más fontosabb mutató esetében is gyengébb előrejelzést tett.
Az amerikai politikusok is elintézték
Ráadásul június végén a terveknek megfelelően kifutott az QE 2, és a hitelminősítők is egyre intenzívebben foglalkoztak az USA-val. Április közepén az S&P negatív kilátással látta el az ország adósbesorolást, majd a Moody's és a Fitch is jelezte, hogy leminősíti az Egyesült Államokat, ha a politikusoknak nem sikerül rövid időn belül dűlőre jutnia az állami adósságlimit emeléséről folyó vitában. A Moody's szerint egyébként a szembenálló politikai felek már nyár elején olyan "mélyre ásták be magukat", ami minden várakozáson túlmegy. A demokraták és a republikánusok viszont képesek voltak a végsőkig elmenni, és csak augusztus elején, a 24. órában jutottak el a kompromisszumig. Bár az adósságplafon megemlítésével az USA elkerülte a technikai csődöt, a leminősítést nem úszta meg. Az augusztus 2-i döntést követően a Moody's és a Fitch már másnap jelezte, nem lesz leminősítés, az S&P viszont hétvégéig hallgatott – illetve egy kétezer milliárdos tételen vitázott a Fehér Házzal-, majd bejelentette, hogy megvonja a legjobb minősítést az Egyesült Államoktól. A világ legnagyobb hitelminősítésének döntésével természetesen Obama nem értett egyet (az Egyesült Államok mindig AAA osztályú ország volt és az is marad), de Warren Buffett sem értette a döntést, és kijelentette, "Omahában az Egyesült Államoknak még mindig tripla A-ja van. Tulajdonképpen, ha lenne négyszeres A-fokozat, akkor azt is megadnám az Egyesült Államoknak." Az amerikai tízéves kötvények árfolyama pedig, amit pont leértékelt az S&P, nemhogy nem csökkent, de a piacokon elhatalmasodó kockázatkerülés miatt jelentősen emelkedett is.
A gazdasági szereplők hangulatát nemcsak a leminősítés, illetve az időközben Olaszországot is megfertőző európai adósságválság borzolta, hanem az a tény is, hogy kiderült, az amerikai gazdaság 2008 óta sokkal nagyobb mértékben esett vissza, mint ahogy azt korábban közölték. Ráadásul ekkor közölték, 2011 első negyedévében a GDP-növekedés mindössze 0,4, a másodikban – a gyorsbecslés szerint - 1,3 százalék volt. Az adatok ismeretében így már nem jelentett akkora „paradoxont”, hogy a növekedés ellenére a munkaerőpiac nem képes talpra állni.
Az őszi mélypont után fordulat?
A leminősítés, a lényegesen gyengébb GDP-adatok, az elmélyült politikai válság miatti bizalomvesztés és a európai adósságválság mélyülése miatt a Fed kénytelen volt lépni már augusztus elején. Három különvélemény mellett, amire egyébként 1992 óta nem volt példa, a Fed döntéshozó testülete közölte, 2013 közepéig változatlan marad az alapkamat. Ezek után nem meglepő, hogy az év elején még több éves csúcsokon járó Conference Board fogyasztói bizalmi index augusztusban két éves mélypontra, míg az ISM feldolgozóipari beszerzési menedzserindexe 2009 áprilisi szintekre esett vissza. Ráadásul augusztusban egyetlen új munkahely sem jött létre. Ezek után bár sokan várták, a Fed szeptemberi kétnapos ülésén a QE 3 bejelentését, Bernanke-ék "mindössze" egy 400 milliárd dolláros "twist" programot jelentettek be, mely során a jegybank mérlegében rövid állampapírokat cserélnek le hosszú lejáratúakra.
Ettől kezdve viszont az amerikai gazdaság, ahogy azt a Világbank elnöke, Robert Zoellick szeptember elején jövendölte fokozatosan javulásnak indult. A Fed már október elején jelezte, hogy élénkül a gazdaság és az amerikaiak többet költenek, főleg autókra és utazásra. Bár a fogyasztói hangulatindexnek és az ISM-nek októberben még sikerült további mélypontokat ütni, és a Fed november elején tovább (1,6-1,7 százalékra) csökkentette az amerikai gazdaság idei várható növekedési ütemét (februárban még 3,4-3,9 százalékról volt szó) november óta kedvező adatok látnak napvilágot. Az ISM index öthavi csúcsra ugrott, és éves csúcsra emelkedett a kiadott építési engedélyek száma is, a heti munkanélküliségi adat, az első alkalommal munkanélküli segélyért folyamodók négyhetes mozgóátlaga pedig 2008 júniusa óta nem volt olyan alacsony, mint a december 17-ével záródott héten. A munkanélküliségi ráta pedig novemberben 2 éves mélypontra, 8,6 százalékra esett vissza. Persze az is igaz, hogy a javulás elsősorban annak köszönhető, csökkent a kínálat, vagyis a vártnál több amerikai vonult ki a munkaerőpiacról.
Ennek ellenére úgy tűnik, hogy az amerikai gazdaságban ismét pislákolnak biztató jelek, a karácsonyi vásárlási szezont hagyományosan indító fekete péntek például rekordot döntött. Persze akárcsak az európai politikusok, úgy az amerikaiak is mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a gazdaságnak ne legyen olyan egyszerű kikecmeregnie a válságból; november végén elbukott a "szuperbizottság" és Obama munkahelyteremtő csomagja is fennakadt a szenátusban.
mfor.hu
