A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) havi adatai között mindig érdeklődést váltanak ki a keresetekre vonatkozók. Rendszeresen kérdések merülnek fel az átlagkereseti adatok megjelenésekor, mivel a statisztikai szolgálat által közölt átlagok jóval meghaladják azt, amit az emberek maguk körül tapasztalnak.
Vegyük a legutóbbi közleményt: 2025 szeptemberében a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete a KSH szerint 687 100 forint volt, ez 9,5 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbit. A nettó átlagkereset 475 100 forint, ami tíz százalékkal volt magasabb a 2024. szeptemberinél. Ami pedig a jövedelmek reálértékét illeti, különösen jó hír, hogy a bruttó kereset reálértéke 5,5 százalékkal emelkedett a tavaly szeptemberihez képest, azt beszámítva, hogy a fogyasztói áraknál a KSH az előző év azonos időszakához mérve 4,3 százalékos növekedést mutatott ki.
Az egyéni érzékelés viszont széles körben nagyon más. A hivatalos statisztikákkal szemben lappang bizonyos gyanakvás a társadalomban.
Nem tesz jót a KSH reputációjának az, ami a szegénységi statisztika körül történt és még mindig nem rendeződött teljesen, sőt immár a nemzetközi szakmai körökbe is eljutott a híre: az október 5-9-i hágai ISI világstatisztikai konferencián szóba jött az ügy. A béradatok esetében nem merült fel ilyen anomália; azok helyes értelmezéséhez viszont látni kell néhány részletet.
Az egyik a pontos definíció fontossága. A kereseti adatok a „nyolcórás” állásokra vonatkoznak, és így értelemszerűen nem terjednek ki azokra, akiket hat vagy négy órában foglalkoztatnak, mint ahogy azokra sem, akiket vállalkozói szerződéssel vagy egyéb formában dolgoztatnak.
A másik sajátosság a számtani átlag, amelyet a kiugróan nagy keresetűek szűk csoportja felfelé húz. Ha a közepes helyzetben levő (medián) keresőt vesszük, nála a bruttó kereset 568 700 forint, az adózás utáni (nettó) kereset mediánértéke már 400 ezer forint alatt marad (397 400 forint) – ez már hihető adatnak számít. Egyébként 11,1 százalékkal felülmúlja a 2024-es év szeptemberi adatát, ami valóban jelentős növekedés (időközben kedvező adóváltozások léptek be: idén júliustól megemelték a családi adókedvezményeket).
Fotó: DepositPhotos.com
A jelentős nominális növekedésnek látszania kellene a munkavállalói hangulatban, és objektív módon a fogyasztási dinamikában, hiszen a tíz százalék körüli-feletti keresetemelkedés mértéke jóval felülmúlja a pénz értékvesztését. Hogy mennyivel? A KSH a maga fogyasztói kosarán 4,3 százalékos év/év inflációt mutatott ki: abból adódik a reálkeresetek imponáló növekedése. A teljes állású keresők adózás utáni reáljövedelmére még a KSH közleményében kiemeltnél is nagyobb számot kapunk szeptemberre: az említett 11,1 százalékos növekedés és a hivatalos fogyasztóiár-index 6,5 százalékos reálnövekedést eredményez (111,1/104,3=1,065).
Akkor vajon miért nem nő ehhez mérhető ütemben a lakossági fogyasztás? A sok ok között még egyszer tudatosítani kell, hogy az idézett adatok a teljes munkakörben alkalmazottakra vonatkoznak, ám vannak nagy számban egyéb, törékeny foglalkoztatási keretek között dolgozók. A hivatkozott adatok nem tartalmazzák a közmunkásokat sem; náluk a KSH a január-szeptemberi időszakra 107 ezer forintot sem elérő havi keresetet, és a fentieknél kisebb ütemű éves emelkedést regisztrál.
Az eddigi adatok a foglalkoztatottakra vonatkoznak, de a magyar lakosság másik, és nagyobb fele nem tartozik ebbe a körbe, mivel nyugdíjasok, inaktívak, munkaképes koron kívüliek; ők alapvetően transzferjövedelemből élnek. A lakossági, családi jövedelmek változásának átlaga ezért elválik a (hivatalos) keresetek dinamikájától.
Mindezt figyelembe véve már nem okozhat meglepetést a fogyasztás emelkedésének mérsékelt szintje. A KSH adatai szerint 2025 első kilenc hónapjában a kiskereskedelmi forgalom volumennövekedése a 3 százalékot sem érte el.
A reálfogyasztás, a reálkereset, a nyugdíj reálértéke függ a nevezőben szereplő inflációs indextől. A hivatkozott adat (4,3 százalék) a KSH fogyasztói kosarán mért inflációs mutató. Nos, ha bizonyos kétely övezi a hivatalos kereseti adatokat, a kétkedés még inkább érvényes az inflációs mutatókra. A lakosság sokkal nagyobb inflációt érzékel. Az MNB felmérései szerint jelenleg az egy évvel későbbi inflációt illetően 8-9 százalék a lakossági várakozás, és akkor is bőven 10 százalék felett volt a várt infláció, amikor a hivatalos adat („tényinfláció”) a négy-öt százalékos sávban mozgott.
Az egy évvel későbbi inflációra vonatkozó lakossági és elemzői várakozások
Azonban nemcsak arról van szó, hogy az emberek nem érzékelik „jól”, vagyis a hivatalos adatoknak megfelelő mértékűnek a pénzromlás ütemét, mert hozzá nem értők, laikusok, és ráadásul pesszimisták is. Ennél bonyolultabb a helyzet.
A fogyasztóiár-index egyike a több inflációs mutatónak: a kialakult módszertan szerint egy meghatározott termékkör (fogyasztói kosár) beszerzési költségének két időpont közötti változásával méri az árszintváltozási folyamatot. Ez az előre rögzített kosár elvileg jól lefedi az „átlagpolgár” által fogyasztott áruk és szolgáltatások körét. Ugyanakkor nem tartalmaz minden kiadási tételt. A magyar módszertan szerint például a lakáshitelek havi kamatfizetése ugyanúgy nincs benne, mint a gyorshajtás miatt kivetett rendőrhatósági bírság, holott mindkettő kiadás, és mértéke változhat időben. Az ingatlanpiaci drágulás is olyan jelenség, amelyet a maga teljességében nem tud tükrözni a fogyasztóiár-index.
A fogyasztói kosárban szerepel viszont egy sor reprezentatív termék, amely most történetesen árszabályozás alá esik. Az év tavaszán a kormány rögzítette „átmeneti időre” 30 élelmiszeripari terméknél a kereskedő által felszámítható árrést, hivatkozva a rendkívüli viszonyokra és a kereskedők túlzott profitjára. Majd a szabályozást meghosszabbították, sőt kiterjesztették higiéniai termékekre is. Amikor augusztus végén lejárt volna a határidő, néhány nappal a terminus előtt ismét meghosszabbították egy újabb negyedévre az ár-intervenciót.
Ha marad az áremelkedést mérő hivatalos kosárban az ilyen árucikk, márpedig marad, akkor azon nem látszódik az általános áremelkedési trend. És milyen különös: a kormány pontosan ilyen termékekre terjesztette ki a figyelmét. A választások felé közeledve a kormány rávette a gyógyszergyártás és -kereskedés legnagyobb szereplőit, hogy egy lista szerinti termékcsoportra „önkéntes ár-, illetve árréskorlátozást” alkalmazzanak: az érintett gyógyszereknél az előző év végi árszintre menjenek vissza. Roppant érdekes módon a csökkentett árakat 2026. június végéig kell alkalmazni (vagyis az áprilisban esedékes választások utáni időpontig – a szerk.).
Szépsége az ügynek, hogy a kormány által kiszemelt 25 termék körül 24 benne van abban a 34 termékből álló körben, amelynek alapján a KSH az inflációs indexet számolja. Vagyis a kormány a választásokig, átmeneti jelleggel, mesterségesen visszafogat bizonyos gyógyszerárakat, egyben szándékosan lerontja a fogyasztói árak mérésének a megbízhatóságát azáltal, hogy az árszintet reprezentáló termékkörre koncentrálja az ár-beavatkozását – amivel viszont a statisztikus által figyelt reprezentáns elveszíti a reprezentáló képességét.
A bérfolyamatoknál ilyen mérési sajátosságról nem tudni. De magán a keresetváltozási folyamaton jól látható a kormányzati beavatkozás, ha a mostani keresetemelkedési adatokat tágabb időkeretbe tesszük.
A nagy kiugrásokat nem piaci hatások magyarázzák. A 2022-es tavaszi országgyűlési választást megelőző hetekben a kormány nagy keresetnövekedésben részesített kiválasztott csoportokat („fegyverpénz”), és adóintézkedésekkel is serkentette a nettó keresetek emelkedését, valamint a beruházási folyamatokat is sokféle (költségvetési és jegybanki) eszközzel támogatta. Így alakult ki 2022 elejére a nagy keresetnövekedési ütem – átmeneti időre. Mivel az infláció csak némi késéssel gyorsult fel, így a választás körüli hónapokban hatalmas reálkereset-növekedésben részesültek az emberek (akik egyben választók is…). Aztán amikor 2022-ben nekilódult az infláció, és már nem ismétlődött meg a kormányzati pénzosztogatás, a reálkereseti index bezuhant a nulla alá, azaz súlyos reálkereset-csökkenés következett be 2022 második felében és a rákövetkező évben.
Jelenleg a nominális keresetnövekedési ütem lassan mérséklődik. Mivel 2025 második felében a kimutatott inflációs ráta viszonylag szerény (mármint magyar viszonylatban számít ilyennek a négy és öt százalék közötti árindex; az euróövezetben a két-három százalékos sávba szelídült áremelkedési trend), így az adatokból továbbra is figyelemre méltó reálkereset-növekedés olvasható ki.
Ez azért különös, mert egy sor ágazatban már kezd csökkenni a munkaerő iránti igény. Főleg az iparban a kereslet gyengélkedése következtében kevesebb a túlóra, az alapbéren felüli külön jövedelem. Várható ezért, hogy a bérindex üteme mérséklődik. A szeptemberi kereseti adatok a várakozásokhoz meglepően erősek voltak, ám nem kellene a mostani nominális emelkedést kivetíteni a további hónapokra.
Az persze látható, hogy szinte minden hétre jut kormányzati „hangulatjavító intézkedés”, az pedig felfelé tolja a kereseteket. Ugyanakkor a politikai ambíciótól továbbra is elmarad a gazdasági teljesítmény, immár harmadik éve. Béroldalról, valamint a különadó felől folyamatos inflációs nyomások gyűlnek fel, csakhogy az árszint-emelkedést részben és átmenetileg megfékezik az állami ár-beavatkozások. Az elfojtott infláció mértékét szakértők másfél százalékra becsülik. A valóság azonban idővel felszínre kerül. Amikor tehát az emberek a hivatalos előrejelzést jóval meghaladó inflációt várnak, nem szükségszerűen tévednek sokat.
A Benchmark rovat cikkei itt olvashatók el.
