Nincs áram és elegendő víz sem, ami lassan megoldhatatlan feladat elé állítja Venezuela vezetését. Nincs egy hónapja, hogy bevezették a négynapos munkahetet az áramhiány miatt, az akkor ideiglenesnek mondott elnöki rendelet értelmében június 6-ig péntekenként nem kell munkába állni. A problémák miatt most pedig újabb drasztikus lépésre szánták el magukat a vezetők, a kormány ugyanis bevezetette a két napos munkahetet a közszférában dolgozók számára ideiglenes intézkedésként, hogy ilyen módon is segítsenek leküzdeni a súlyos energiaválságot. Az alelnök Aristóbulo Isturiz azt közölte, hogy köztisztviselők az intézkedés visszavonásáig csak hétfőn és kedden kell, hogy bemenjenek a munkahelyükre. Az intézkedés egyébként 2,8 millió munkavállalót érint.
Április folyamán ez már nem az első olyan lépés, amelyre felkaphatjuk a fejünket, a hónap elején vezették ugyanis be a fent említett négynapos munkahetet. A hónap közepén pedig olyan elnöki rendelet született, amely szerint megbüntetik azokat a bevásárlóközpontokat, amelyek eddig nem szálltak be saját generátoraikkal az áramtermelésbe. A bevásárlóközpontoknak és a szállodáknak ugyanis legalább négy órán át saját generátoraikkal kell áramot termelniük naponta. De azt is előírták, hogy az állami ipari vállalatoknál és intézményekben 20 százalékkal kell csökkenteni az áramfogyasztást.
Az áramellátás mellett a vízzel is komoly problémák vannak, mind a lakosság ellátását, mind a mezőgazdaságot illetően. A chavezi időkben elhanyagolt vízhálózat egyre több helyen mond csütörtököt, így a lakosság ellátását számos helyen csak tartálykocsikkal tudják biztosítani.
Ráadásul az országot idén különösen erősen sújtotta az El Nino időjárási jelenség, óriási szárazság van, ami a mezőgazdaságban is jelentős károkat okoz. Az egyébként is ellátási problémákkal küzdő országban könnyen lehet, hogy a szocialista berendezkedésnek ez adja majd meg a kegyelemdöfést, az emberek egyre kevésbé tolerálják ugyanis a megpróbáltatásokat.
Az állam vezetői odáig jutottak, hogy nemzetközi segítséget kértek a válságos helyzetben. Más kérdés, hogy közben azt is hangoztatják, hogy amint elmúlik a szárazság, ismét minden visszatérhet a normális kerékvágányba. Ez ugyanakkor meglehetősen kétséges, bár kérdés, hogy ők mit tekintenek normálisnak. Az ország gazdasági helyzete ugyanis az El Nino előtt is egyre kilátástalanabb volt. Venezuela "forradalmár” elnöke, Hugo Chavez 1998-as hatalomra kerülése után ugyanis lépésről-lépésre államosított, amit csak tudott, a világ legnagyobb ismert olajkészletével rendelkező ország pedig a fekete arany exportjából származó olajdollároknak köszönhetően növelni tudta az életszínvonalat. A korábbi rendkívül korrupt vezetés miatt óriási volt a szegénység, Chavez pedig a politikájával sokakat emelt fel. Nem véletlen, hogy sokáig a nyugati baloldali szimpatizánsok ódákat zengtek az elnökről. A túlzott államosítás és a források egyoldalú jóléti felhasználása miatt az ország ellátórendszerei és számos gazdasági ága teljesen leamortizálódott az évek során. Mindezt azonban el lehetett leplezni addig, amíg az olaj ára magas volt.
Az összeomlás azonban - ahogy a történelem során az eddigi összes szocialista próbálkozásnál bebizonyosodott - elkerülhetetlen lett. Népszerűsége csúcsán többévnyi betegeskedés után 2013-ban elhunyt Hugo Chavez, majd az olajárak is lejtőre kerültek. Utódja párttársa, Nicolas Maduro lett, aki komoly örökséget kapott, 2014-ben ugyanis beszakadt az olajár. Ez egyrészt az ország költségvetését padlóra küldte, másrészt a devizabevételeket is elapasztotta. Venezuela exportjának ugyanis 96 százalékát teszi ki az olaj eladása. Így az elsorvasztott gazdaság és az import ellehetetlenülése együtt komoly áruhiányt okozott, az infláció pedig elszabadult, immár 720 százalékos.
Az országot az elemzők szerint egy ideje Kína tartja életben, az ázsiai ország ugyanis sokmilliárd dollár hitelt adott a dél-amerikai szocialista baráti országnak. Nagy kérdés persze, hogy Peking a maga gazdasági problémái mellett meddig akarja és tudja finanszírozni Maduro elnököt, akinek a politikai helyzete is egyre nehezebb. Tavaly ugyanis az Egyesült Szocialista Párt 1998 után először vereséget szenvedett a parlamenti választásokon. Igaz, a végrehajtó hatalom az elnöki posztnak köszönhetően a kezükben maradt, ahogy a legfelsőbb bíróság is, ahova Chavez másfél évtizedes regnálása alatt csak a szocialistákkal szimpatizálók kerülhettek be.
mfor.hu
