A cég szakértői szerint azonban a közép-európai tagjelöltek eurócsatlakozása mellett továbbra is erős érvek szólnak.
David Riley, a nemzetközi hitelminősítő globális szuverén adósbesorolásokért felelős igazgatója a citybeli rendezvényen kijelentette: a Fitch az euróövezet felbomlásának kockázatát továbbra is csekélynek tartja. Ám az tény, hogy az euróövezeten belül jelentős makro-egyensúlytalanságok alakultak ki, és az egyes tagállamok versenyképessége is széttartó, semmint egymáshoz közelítő pályára került.
A válság rendszerszintűvé válását Riley szerint egyebek között az mutatja, hogy kialakult egy kétirányú negatív kölcsönhatás az euróövezeti szuverén adósok és a bankok között. A szuverén adósminőséggel kapcsolatos piaci aggodalmak ugyanis átterjedtek a bankok vagyonminőségére is, és a folyamat fordított irányban is megindult, vagyis a bankokkal kapcsolatos félelmek az államadósokkal kapcsolatos félelmekké is váltak. "Ez rendkívüli károkat okozó kölcsönhatási hurok" - fogalmazott a Fitch Ratings igazgatója.
A hitelminősítő vezető szakértője a rendszerszintű válság jelei közé sorolta azt is, hogy a pénzügyi válság és a gazdasági visszaesés egyik következményeként meredeken csökkent az euróövezeti tagállamok közötti tőkeáramlás, és nagyon erőssé vált "az otthoni befektetésre irányuló hajlam", ami "meglepő egy pénzügyi unió esetében".
Riley szerint a válság azért is sújtja különös erővel az euróövezetet, mivel a pénzügyi uniónak egyben gazdasági unióvá is ki kellett volna teljesednie. Az európai szintű pénzügypolitikai unió kialakult ugyan, a gazdasági unió azonban nem, és ennek következménye a versenyképességben és a magánszektorok működésében az elmúlt évek során megindult széttartó folyamat - fejtegette a Fitch Ratings igazgatója.
Riley szerint ennek a folyamatnak a hatására jelentek meg azok a vélemények, hogy az euróövezet vagy teljesen kifejlett költségvetési-politikai unióvá - gyakorlatilag "Európai Egyesült Államokká" - válik, vagy felbomlik.
A Fitch Ratings szerint egy ilyen szintű integráció nélkül sem nagy a kockázata a valutaunió szétesésének, ám ez a vélemény nyilvánvalóan nyomást gyakorol az euróval kapcsolatos piaci hangulatra, és e hangulatban az "önmegvalósító fizetési válságok" kockázatát sem lehet elhanyagolni - mondta Riley.
Más nagy londoni házak ugyanakkor érdemi kockázatnak tartják a valutaunió felbomlását is, különösen arra az esetre, ha a spanyol vagy az olasz gazdaság piaci finanszírozása lehetetlenné válna.
Az egyik legnagyobb citybeli pénzügyi kutatóközpont, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) 2011-re szóló prognózisa szerint Spanyolországnak és Olaszországnak az idei év első felében összesen több mint 400 milliárd euró kötvényadósság refinanszírozásához kell piaci forrásokat felhajtania. A CEBR előrejelzése szerint az euróövezet "ezen a ponton széteshet", vagy ha ez most nem is következik be, akkor is mindössze egy az öthöz az esélye annak, hogy a valutaunió jelenlegi formájában túléli az évtizedet.
Az Economist Intelligence Unit (EIU) - a világ legnagyobb nem befektetési banki jellegű gazdaságelemző háza - februárra szóló, Londonban e héten már hozzáférhetővé tett globális előrejelzésében ugyanerről az áll, hogy ha Spanyolország külső pénzügyi segítségre szorul, az önmagában valószínűleg még nem okozná a valutaunió összeomlását, ám ebben az esetben bizonyosra vehető, hogy a piaci nyomás átterjed Olaszországra is. Ha "Olaszország elbukik, az már jó eséllyel valóban az euróövezet végét jelentené" - vélekedtek az EIU londoni szakelemzői új prognózisukban.
A pénteki londoni konferencián - a kérdésre, hogy a jelenlegi euróövezeti adósságválság közepette lát-e reális esélyt a közép-európai tagjelölt országok belátható időn belüli eurócsatlakozására - a Fitch igazgatója kijelentette: a nagyon kicsi, nagyon nyitott európai gazdaságok számára "továbbra is van értelme" az euróövezeti tagságnak. David Riley szerint ezeknek az országoknak már most sincs túl sok pénzügypolitikai függetlenségük, csatlakozás esetén viszont az euróövezeti központi bank (EKB) hiteles, "utolsó mentsvárként" használható likviditásforrásukká válik.
Kis valutákkal ma már "nem igazán lehet elboldogulni" - tette hozzá. Riley a súlyos költségvetési helyzetben lévő Írországot hozta fel példának, amely szerinte még sokkal súlyosabb helyzetben lenne, ha nem állna mögötte hiteles "utolsó mentsvárként" az EKB. Elismerte ugyanakkor, hogy főleg a nagyobb tagjelölt kelet-európai EU-gazdaságokban - Magyarországon, Lengyelországban, Csehországban - csökken a lelkesedés az euró iránt.
Más nagy londoni házak szerint ugyanakkor a kelet-közép-európai eurótagjelöltek - elsősorban a bővítési készségnek a valutauniós adósságválság nyomán tapasztalható csökkenése miatt - belátható időtávlatban nem számíthatnak euróövezeti felvételükre.
A BNP Paribas bankcsoport londoni elemző és befektetési részlegének szakelemzői minap ismertetett új európai feltörekvő piaci előrejelzésükben közölték: jelenleg a 2019-2024-es idősávra valószínűsítik Magyarország, Lengyelország, Csehország, Bulgária és Románia euróövezeti belépését.
Nemrégiben a JP Morgan bankcsoport londoni befektetési elemzői szintén azt közölték, hogy új prognózisuk szerint Magyarország legkorábban 2019-ben csatlakozhat az euróövezethez, valószínűleg Lengyelországgal együtt, a cseh euró pedig akár 2020-as évekig is késhet.
MTI
