Ma a közgazdászok és politikusok egy csoportja körében elfogadott az a nézet, hogy a magyar gazdaság a kiigazítások miatt lassult le, ám egyébként nincsenek strukturális problémái. Hamecz István azonban több olyan jelenségre hívta fel a figyelmet, amelyek ezzel az állásponttal ellentétes következtetésre adnak okot.
Egy olyan gazdaságban, amely jelentősen lassul, és a növekedési potenciálja alá esik, az infláció is jelentősen lassul. Ma Magyarországon ha az inflációból kiszűrjük az adóhatásokat és a volatilis termékek (energia és az élelmiszer) inflációs hatását, akkor is az állapítható meg, hogy az árszínvonal nem lassul, hanem inkább nő. A szakember szerint ha például a cseh gazdasággal vetjük össze a mienket - hiszen idén mindkét országban hasonlóan magas az infláció (a cseheknél az áfa emelések miatt) -, akkor azt látjuk, hogy jövőre Csehországban lényegesen kisebb lesz az infláció.
A potenciális GDP-bővülés alacsonyabb, mint gondolnánkMi következik mindebből? Egyrészt lehetséges, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) azon állítása, hogy az inflációs várakozásokkal nincs semmi baj, nem felel meg a tényeknek. A másik logikus következtetés az lehet, hogy a magyar gazdaság potenciális növekedési üteme még annál is alacsonyabb, mint gondoltuk.
A hazai potenciális GDP-bővülést a múltban általában négy százalék körülire becsülték. Eközben a tényleges növekedés tavaly 1,3 százalék volt, aminek mágnesként kellene lefelé vonzania az inflációt. Nem véletlen, hogy az MNB a potenciális GDP becslését nemrégiben lefelé módosította négy százalékról háromra.
De ha megnézzük az inflációs adatokat, akkor az is lehetséges, hogy az MNB még így is túlbecsüli a magyar gazdaságban rejlő lehetőségeket. Egy ilyen helyzet közel állhat a stagflációhoz, ami azért alakul ki, mert a jegybank túlbecsüli a potenciális növekedési lehetőségeket, és ezért a valós helyzethez képest túl laza monetáris politikát folytat. Ez történt például az USA-ban a hetvenes években és napjainkban, és lehet, hogy ez zajlik ma Magyarországon is.
Ha elfogadjuk azt, hogy a bérek kilenc százalékkal nőnek, miközben kvázi recesszió van, akkor el kell fogadnunk azt a tételt is, hogy a magyar munkaerőpiac a jelenlegi két százalékos növekedést sem képes igazán kiszolgálni.
Az oktatás miatt alacsony a foglalkoztatottságA magyar gazdaság kulcsproblémája az alacsony foglalkoztatottság. Itt elsősorban az aktivitási rátát kell figyelni, ami Európában a második legalacsonyabb. Ennek oka lehet a nagyvonalú rokkantnyugdíj rendszer és a munkavállalásra nem ösztönző szociális rendszer.
A magyar szociális kiadások a GDP százalékában mérve sokkal magasabb, mint ami elvárható lenne a fejlettségi szintünkön. Másrészt nagyban rontja a gazdaság foglalkoztatási rátáját az is, hogy magas a minimálbér. Vannak olyan iparágak, amelyek a mai adórendszer mellett nem életképesek. Egy vizsgálat szerint például a 2000-2002 közti minimálbéremelés 1,5 százalékkal csökkentette a foglalkoztatást. Nem a jól keresőket, hanem például a varrónőket érintette, akik azóta feltehetően nem dolgoznak.
Magyarországon jelenleg hatalmas a képzetlen tömeg, amely nem tud munkát találni. Olyan stratégiát kellene találni, amely az alacsony képzettségűek tömegével is tud mit kezdeni, ez pedig elvezet az oktatás problémájához. Nálunk divat a képzés magas színvonalára hivatkozni, holott a nemzetközi felmérések az ellenkezőjét mutatják. A magyar oktatás színvonala alacsony, véli Hamecz István. Ha fel akarunk zárkózni, akkor nem csak adót kell csökkenteni, hanem a munkaerő képzettségét is növelni kell.
Egy másik közkedvelt mítoszunk az, hogy a magánszféra alapvetően jól működik, és ha nem települne rá az állam, akkor minden rendben lenne. Ha azonban megnézzük a termelékenység növekedését a feldolgozóiparban, akkor azt tapasztaljuk, hogy az elmúlt másfél évtizedben ez folyamatosan csökken. Statisztikák azt mutatják, hogy a magánszféra termelékenységi bővülése alatta van az európai átlagnak.
1992 és 2004 között az OECD adatai alapján az üzleti szféra hatékonyság-növekedésében még Ausztria is megelőz minket, pedig az említett időszak a magyar gazdaság egyik nagy felzárkózási periódusa volt.
Vagyis az adatok nem azt mutatják, hogy üzleti szektorunk problémamentes lenne. Ezzel a ténnyel érdemes lenne szembenézni, mert a jólét növekedése és a munkahatékonyság-növekedés hosszú távon erősen összefügg.
Kultúra: vágyak és realitás
A közgazdaságtannak van egy olyan ága, amely azt állítja, hogy a gazdasági növekedés végső soron az intézményeken keresztül a kultúrától függ. Nemrég készült egy nemzetközi felmérés, ami alapján úgy tűnik, hogy mi más kulturális jellemzőkkel bírunk, mint a példának tekintett szomszédaink többsége. Az általunk vallott értékekhez leginkább a Boszniában, Moldáviában, Azerbajdzsánban valllott értékek állnak a legközelebb.
Ez komolyan felveti annak a lehetőségét, hogy amennyiben a hosszú távú jólét az intézményektől és a kultúrától függ, akkor az általunk vágyott európai átlag nem elérhető, de még mindig lehetünk "a legjobb balkáni ország". Ezen elmélet alapján a hosszú távú felzárkózáshoz nem csak adócsökkentésre, hanem kultúraváltásra is szükség lenne, mondta előadásában Hamecz István.
Varga M István
