A válság kitörése óta nagyságrendekkel megnőtt az úgynevezett ingázók száma. A hazai Munkaerő-felmérés (MEF) szerint a 2007-es 30 ezer fős létszám 2013-ra megközelítette a 100 ezret, az akkori 3,94 millió foglalkoztatott 2,5 százalékát.
(Forrás: MNB, Munkaerő-felmérés)
Az ingázók ugyanakkor csak egy szűkebb körét fedik le azoknak a magyaroknak, akik a jobb életminőség reményében külföldön kerestek megélhetést. A KSH Munkaerő-felmérése ugyanis személyes megkérdezésen alapul, vagyis azok, akik a családjukkal együtt költöztek külföldre, vagy egyedül éltek, értelemszerűen nem kerülhettek be a statisztikákba. A MNB tanulmányában emellett nem számoltak az egyes fogadó országok statisztikai és bevándorlási hivatalainak adataival, ugyanakkor a számítás olyanokat is tartalmazhat, akik más adatbázisokban is megjelennek (például külföldi TAJ-számot igényeltek).
Míg az európai uniós csatlakozásunk és a válság kitörése között eltelt években (2004-2007) az aktív magyar népesség 39,7 éves átlagéletkora és az ingázók 38,2 éve között nem volt komoly eltérés, az olló 2008 után nyílni kezdett. Az aktív népesség öregedett, átlagéletkora 40,6-ra emelkedett, az ingázók viszont 1,2 évet „fiatalodtak”. Ha nem is nagymértékben, de láthatóan emelkedett a nők aránya is, a szebbik nem - a korábbi 23,4 helyett - 25,4 százalékon áll, míg az aktív népességen belüli arányuk 46,3.
Az iskolai végzettséget nézve kiderül, hogy az ingázók kétharmada azok körül kerül ki, akik középfokú végzettséggel és szakképesítéssel is rendelkeznek. Bár arányuk 2008 előtthöz képest a teljes népességhez viszonyítva némiképp csökkent (70,2-ről 66 százalékra), az MNB szakértői felhívják a figyelmet arra, hogy alapvetően egy olyan rétegről van szó, amelynek hazai munkalehetőségei a válság alatt csökkentek. A belföldi aktív részarányuk egyébként 56,1-ről 54,1-re csökkent.
A 8 általánost végzettek aránya itthon csökkent ugyan, de az ingázók között nőtt, bár a 8,2 százalék elmarad a hazai 13,3-tól. 8,3 százalékot a középfokú végzettségű, de szakképesítéssel nem rendelkezők adnak Korábban közülük csak 5,4 százalék ingázott.
A felsőfokú végzettségűek esetében pont ellenkező munkaerő-piaci hatások működtek, mint a középfokú szakképesítésűeknél ugyanis a diplomások belföldi foglalkoztatása - az MNB tanulmánya szerint - a válság kezdete óta emelkedik. Ez lehet az oka annak, hogy miközben 2004 és 2007 között a 20,3 százaléknyi hazai diplomás mellett az ingázók között 18,7 százalék volt az arányuk, a válság után már csak 17,6 miközben itthon már 23,5 százaléknyian lettek. Ugyanakkor ennél a csoportnál lehet magasabb a véglegesen kiköltözők aránya, akikről kevesebb információ áll a rendelkezésre.
Az elemzés kitért az elvégzett munkakörökre és az azokhoz szükséges végzettségekre is. A Magyarországról külföldre ingázók jelentős része a képzettségénél alacsonyabb végzettséget igénylő munkakörökben dolgozik. A szakképzettség nélküli középfokú és a felsőfokú végzettségű kivándoroltak között is nagyobb a fizikai munkakörben elhelyezkedők aránya, mint a hazai munkavállalók között, ők elsősorban a kereskedelmi, szolgáltató ágazatokban, illetve a szakképzetlen fizikai munkakörökben helyezkednek el. A szakképesítéssel rendelkező külföldön dolgozók között ugyanakkor jóval nagyobb arányban találhatóak az ipari, építőipari pozíciókban dolgozók, mint a hazaiak között.
Jó-e nekünk a kivándorlás, vagy sem?
Az ingázók összetétele mellett az MNB szakértői a jelenség nemzetgazdasági hatásait is megvizsgálták. A kivándorlás és az ingázás hat a hazai termelékenységre és a bérek színvonalára is, azonban ezek iránya nem egyértelmű. Ha például csökken az aktív népesség létszáma, akkor könnyebb lesz itthon munkát találni, viszont ez a termelékenységet csökkenti. Ugyancsak nem tesz jót, ha pont a nagyobb munkabírású (termelékenyebb) emberek mennek külföldre. A hazautalt pénzek gazdaságélénkítő hatása sem egyértelmű, hiszen egyik oldalról csökkentik az itthon maradtak munkára való hajlandóságát, másrészt viszont növeli a megtakarításokat, az oktatásra fordított kiadásokat és az egy főre jutó GDP-t is.
A külföldi munkaválallásnak rövid távon lehetnek olyan pozitív hatásai, mint a szociális kidások mérséklődése és a munkanélkülés csökkenése. Hosszabb távon a külföldön dolgozók hozzájárulhatnak a hazai versenyképesség növekedéséhez tudásuk átadása, valamint a hazautalások révén. Ezzel szemben az ellátórendszerek fenntarthatóságának veszélybe kerülése, a versenyképesség csökkenése, a költségvetés egyenlegének csökkenése hosszabb távon jelentkező negatív hatások lehetnek az MNB szakértői szerint.
mfor.hu
