A magyar feldolgozóipart és élelmiszer-kiskereskedelmet meg kell erősíteni, a kormány ennek megvalósításáról társadalmi egyeztetést kezdeményez az agrár- és az iparkamarával, valamint más ágazati érdekképviseletekkel - közölte a Miniszterelnökség vezetője csütörtöki budapesti sajtótájékoztatóján.
Lázár János úgy fogalmazott: a multinacionális nagyvállalatok egy részének ideje volna elhagyni az országot ahelyett, hogy "Magyarországra zúdítja Európa élelmiszer-ipari szemetét".
A miniszter szerint a magyarországi agrártermelés akkor tudna boldogulni, ha a feldolgozóipar magyar kézben lenne, és a magyar feldolgozók szempontjai érvényesülnének a kiskereskedelemben. Bár a miniszter nem tért ki, de a megjegyzés mögött vélhetőleg az a napokban közzétett hír is állhat, amely szerint 22 külföldi UHT tejet vontak ki a forgalomból.
A kormány régi fájdalma, hogy a hazai kiskereskedelemben a multinacionális vállalatok jelentős súllyal vannak jelen, hiszen a piacvezető Tesco mellett számos nagy piaci súllyal rendelkező szereplő működik Magyarországon, így a legnagyobbak között van a Spar, az Auchan, a Lidl, az Aldi, és a Penny. Ezeknek a "megregulázása" gyakorlatilag az elmúlt öt évben folyamatosan terítéken volt, hiszen kiróttak rájuk különadót, majd később az élelmiszerfelügyeleti díjat emelték meg jelentős mértékben. Más kérdés, hogy utóbbit az Európai Bizottság miatt vissza kellett vonni. Ezek a lépések persze nem arról szóltak, hogy a hazai élelmiszertermelőket helyzetbe hozzák, inkább a kormányhoz kötődő élelmiszerlánc, a CBA helyzetét szerették volna megerősíteni. Utóbbit szolgálta az egy év után áprilisban eltörölt vasárnapi zárva tartást is.
Megjött az első felújított metrókocsi
Visszatérve Lázár János csütörtöki kijelentésére fontos megjegyezni, hogy minden hazai üzletlánc dolgozik külföldi beszállítókkal, hiszen számos olyan termék van, amelyet Magyarországon nem lehet előállítani. Ezzel nem is kellene, hogy gond legyen, a problémát egyes szakértők szerint sokkal inkább az okozza, hogy bizonyos termékcsoportok esetén európai szintű túltermelés van, amit az elmúlt években tetézett az Oroszországgal szembeni embargó, illetve Moszkva hasonló lépése, amellyel kitiltották az EU-ból származó élelmiszerek nagy részét a piacukról. Az egyik ilyen problémás csoport a tejtermékek köre, ahol Kína és Oroszország vásárlásai egyaránt elmaradnak a korábban tapasztalt mértéktől.
A Budapesti Corvinus Egyetem Élelmiszeripari Gazdaságtan Tanszékének néhány évvel korábbi kutatása szerint ugyan a magyar tej (friss tej, illetve ESL és UHT tejek) 73 százalékos aránya jónak mondható, a feldolgozott termékek esetében már évekkel ezelőtt is rossz volt a helyzet, hiszen akár a joghurt, tejföl, kefir, akár a sajtkészítmények esetén alig haladta meg az 50 százalékot a hazai beszállítók aránya.
Az uniós piacon ragadó tej már tavaly is sok fejfájást okozott mind a termelőknek, mind az agrárpolitika irányítóinak. Már tavaly ősszel arról szóltak a hírek, hogy a termelők igyekeznek ritkítani az állományukat, a termelés ugyanis egyre kevésbé térül meg. A tejpiacon a túltermelés miatt ugyanis csökkentek az árak, ezért vágják le a tejelőállomány egy részét. A jelenség nem csak Magyarországon, hanem uniós szinten is érezhető: az EU marhahústermelése 3,4 százalékkal bővült az első félévben, a legnagyobb növekedés Magyarországon volt.
A tejelő állomány nagyobb mértékű leépítése persze nem megoldás, az országba áramló tej kezelésére azonban ötlet sincs. A szlovák és lengyel termelők is hasonló problémával küzdenek, és onnan - legalábbis a magyarok szerint - dömpingáron érkezik a tej hozzánk. Márciusban ugyan bejelentette a kormány, hogy a tejtermelő gazdák megsegítése érdekében 11,44 milliárd forint többlettámogatást biztosít 2016-ban, ez azonban a termelők szerint csak átmeneti segítség lesz. A tej felvásárlási árának további csökkenése várható a következő hónapokban is: sok gazdaságban eddig nagyjából literenként 15-20 forint volt a veszteség, ez 30-35 forintra nőhet. Nem véletlen, az sem, hogy a múlt hónapban a termelők már a parlament környékén is megjelentek a teheneikkel, igyekeznek felhívni a számukra kilátástalannak tűnő helyzetre a figyelmet.
Az érme másik oldala ugyanakkor az, hogy a hazai lakosság jövedelme és életszínvonala csak néhány régióban (így Budapesten és Közép-Magyarországon, illetve az ország nyugati felében) nőtt látványosan. A továbbra is magas munkanélküliséggel vagy közmunkával sújtott településeken pedig a többség örül, ha meg tudja venni a szükséges élelmiszereket, így a legolcsóbban elérhető termékeket választják a minőségtől függetlenül. A kereskedők pedig erre a (kényszerű) vásárlói igényre reagálva a legolcsóbb termékeket kínálják, amely többnyire silány minőségű. Ezt támaszthatja alá az is, hogy az utóbbi hónapokban a fogyasztóvédelmi és az élelmiszerfelügyeleti szervek is több hajmeresztő körülmények között működő élelmiszeripari üzemről tettek közzé képeket és videókat.
A tejpiaci helyzetben, ha végleges megoldást nem is jelent, de az összeomlást minden bizonnyal elodázná a dömpingáron érkező termékek kiszorítása. Más kérdés, hogy a kormány ezt nem tudja megtenni, legfeljebb közvetett eszközökkel, mint a fokozott élelmiszerbiztonsági ellenőrzések, vagy szóbeli intervencióval, mint Lázár János fenyegetése. Az elmúlt években a jóval kevesebb termelőt érintő, de komoly kormányzati támogatást kapó dinnyetermesztők egy hallgatólagos kartell megállapodást elértek az üzletekkel az árakra vonatkozólag, amelyet paradox módon egy alkalommal a CBA sértett meg.
mfor.hu
