„Szomorú a helyzet, rosszul állunk!” Így summázta a dél-alföldi gabonatermesztés helyzetét lapunk kérdésére Szabó Lajos, a Hódagro Zrt. vezérigazgatója. Az utóbbi években visszatérő aszály miatt vészesen lecsökkentek ugyanis a térségben a hozamok. A hódmezővásárhelyi gazdaságban az árpából hektáronként alig több mint négy tonnás, de a búzából is mindössze 2,2 tonnás átlagterméssel zárták a napokban az aratást. A kukorica is rosszul fest, mert a növényt éppen a virágzás idején érte a negyvenfokos száraz hőség.
„Július elején már akkora a szárazság, hogy nemcsak a kukoricának, a napraforgónak is elszáradtak az alsó levelei. Rosszak a kilátásaink”
- ismeri el a vezérigazgató. Arra utal, hogy a négyezer hektár szántónak csak a töredékét tudják öntözni a gazdaságban. Ezért vágtak bele az idén egy 800 millió forintos, EU-s forrásból támogatott öntözési beruházásba, de ezzel is csak 160 hektárral nő az öntözhető terület. Jövőre oda már kukoricát tervez a szakember, mert ez a növény nagyon rosszul viseli az aszályt. A nem öntözhető területek egy részén a szárazságtűrőbb cirokkal cserélték le a kukoricát, de a vezérigazgató elismeri: „ez sem oldja meg teljesen a problémát: a cirok sem válthatja ki teljesen a kukoricát.”
Kamatos kamathoz hasonlít a vízhiány
Pedig a vízmegtartás érdekében a gazdaságban már 2003-ban áttért a szántás nélküli: regeneratív gazdálkodásra. A talajéletet a saját állatálomány szervestrágyájával javítják. „Nem biztos, hogy ez a száz százalékos megoldás, de egy újabb lépés, amivel előrébb jutunk” – bizakodik, és tovább keresi az új aszálykezelő módszereket a szakember.
Már látszik, hogy megtérül a technológiaváltás, mert tavaly egész évben mindössze 311 millimétert, azaz a rendkívül aszályos 2022-ban esett csapadéknak csak a háromnegyedát mérték, mégis jobb termésátlagot értek el mint akkor. Az idén, a nyár derekáig azonban alig 210 milliméter csapadéknál tartanak mindössze a térségben és nagyon rossz eloszlásban. Szörnyű stressz érte a növényeket. Már akkora a szárazság, hogy az élő környezetért felelős miniszter július 2-tól országszerte kihirdette a „tartósan vízhiányos időszakot”.
Tehát szó szerint égető a szükség a vízmegtartásra, mert a klímaváltozással elsivatagosodó dél-alföldi térségben egyre inkább ellehetetlenül a gazdálkodás. A kisebb termelők nem boldogulnak az aszállyal, egymás után adják fel a gazdálkodást: zuhan a földár. „Az idén még több gazda fogja beadni a kulcsot” – előlegezi meg Szabó Lajos, mert az idei, még a 2022-es „évszázad aszályánál” is rosszabb év lett. „Már hatodik éve tér vissza az aszály. Ez a növényeknek olyan csapás, mint nekünk a kamatos kamat, csak fordítva” – állítja a szakember. Arra utal, hogy hiába veszi fel valaki csupán három százalékos kamatra a hitelt, húsz év alatt így is csaknem dupláját kell visszafizetni.
„A növényeknél is kamatostul jelentkezik a folyamatos vízhiány”
– magyarázza a bizarr példát. Már annyira lesüllyedt ugyanis a talajvíz szintje, amit nem érnek el a gyökerek. A térségi folyókban ettől még mélyebbre csökkent a vízszint, így elszívják az aszályos földek kevés talajvizét is. A térségi gazdálkodás megmentésére ezért Szabó Lajos azt javasolja, fenékküszöböket kell építeni a Maroson és a Tiszán a vízszint emelésére. Így lesz miből visszajuttatni a vizet a tájba és feltölteni a csatornákat.
Keresik a megoldást az elsivatagosodásra
Nemcsak a túlélésükért küzdő gazdák, a kutatóintézetek is intenzíven keresik a megoldást a Kárpát-medence elsivatagosodására, akár az egykori vizes élőhelyek visszaállításával. Ezt az elképzelést fejtette ki a Geography and Sustainability tudományos folyóiratban júniusban közzétett tanulmányban Pinke Zsolt, a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani Intézetének kutatója.
Fotó: DepositPhotos.com
A Szinergiák a mezőgazdaságban és a természetvédelemben az ökológiailag értékes és művelt vizes élőhelyek hidrológiai helyreállítása révén az aszály sújtotta magyar-alföldön című cikkében kifejti, hogy az Alföld immár a klímaváltozás európai válságövezetei közé tartozik. Területének több mint egyötödén találtak olyan gyenge vagy közepes termőképességű belvíznek kitett területet, ahol szükséges vagy indokolt a szántók esetében a földhasználatváltással összekapcsolódó vízvisszatartás. A tanulmány szerint az Alföldön csaknem egymillió hektár vizes élőhely állítható helyre. E vizes élőhelyek környezetéből kiemelkedő síkvidéki teraszok lehetnek a nyertesei a vízvisszatartásnak, ahol a kukoricatermés akár 20–28 százalékkal növekedhet.
Talajkímélő művelés
A talaj kevésbé bolygató, a forgatást, azaz a szántást elhagyó, a kiszáradástól takarónövényekkel védő, „direktvetéses” növénytermesztési módszert regeneratív gazdálkodásnak nevezik. Ennek a talajkímélő gazdálkodási formának a fő célja, hogy a klímaváltozás hatásainak ellensúlyozására javítsa a talaj vízmegőrzését, a talajéletet.
Bár a módszer a használói szerint meglepően eredményes, még nem tömeges az uniós növénytermesztésben. Az EU agrárvállalkozásainak alig két százaléka gazdálkodik regeneratívan, de már csaknem egytizedük megkezdte az átállást.
