Szerdán délelőtt Cseresnyés Péter a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára közölte az adatot, miszerint 555 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma a 2010-es kormányváltás óta. Két nappal később azonban Orbán Viktor fokozta a tétet: még félmilliónak szeretne munkát adni (valahogyan).
Mielőtt kitérnénk a cikkünk eredeti mondanivalójára érdemes néhány mondatot szentelni Cseresnyés Péter szavainak is. Kellő szkepticizmussal felvértezve utánanéztünk, ugyan mégis, hogy jön ki az 555 ezres (szép kerek) bővülés. Rögtön kiderült, hogy az NGM a megszokott hibát követte el: a 2015. július-szeptemberi hónapokra vonatkozó átlagot 2010. március-májusával hasonlították össze. Persze, értjük mi, ez közvetlenül a kormányváltás előtti időszak - politikailag oké, szakmilag kevésbé. Ha helyesen 2010 mostaninak megfelelő időszakát nézzük, akkor már rögtön "csak" 489 ezres az 5 év alatt bekövetkezett növekedés. Impozáns szám, igaz, nem néz ki olyan jól, mint az 555 ezer, de azért mégis csak helyesebb szakmailag. (Mellesleg a kormányváltáshoz nézve sem 555 ezret kapunk, sokkal inkább 548 ezret, de most az ilyen apróságokon lépjünk túl.)
Van tehát 5 év alatt félmillió dolgozónk (közülük 116 ezer a közmunka révén) és Orbán szeretne még félmilliót. Végülis, ha úgy nézzük, akkor előbb-utóbb csak összehozná a még 2010-ben beharangozott - és azóta sokszor kritikák alapjául szolgáló- egymillió új munkahelyet. A kérdés azonban, hogy ez a másik félmillió honnan jön majd és mit fog csinálni?
Korábban már beszámoltunk arról, hogy fogy a tartalék a munkaerőpiacon - legalábbis azok száma, akiket a statisztika biztosan tartalékként kategorizál. Azóta érkeztek frissebb adatok is és a helyzet alakulása nem vett más irányt, vagyis lendületesen csökken a tartalék. 2015 első félévének végén 154,3 ezren voltak azok, akik dolgoznának, de épp nem állnak rendelkezésre, vagy éppen nem keresnek munkát. Ezek a személyek most is szerepelnek a statisztikákban, csak az inaktívak között.
- Van tehát egy 154 ezer fős tartalék,
- mellette van biztosan 291 ezer munkanélküli.
Vagyis jelenleg nincs meg a félmilliós "mozgosítóható" állomány a piacon (és véleményünk szerint idővel még inkább távolodik majd a kívánt létszámtól), de még ha a fenti két szám összege ki is tenné az 500 ezret, olyan akkor sem létezik, hogy ne legyen egyetlen egy munkanélküli és egyetlen egy "tartalékos" sem.
Sőt, korábban maga Orbán Viktor is elmondta: a struktuális munkanélküliség a cél, ami 3,5 százalékos rátának felel meg. Vagyis 150 ezer munkanélkülinél sokkal kevesebb nem lehet hazánkban. Ennek figyelembevételével pedig rögtön már csak 295 ezerre csökken a munkaerő-tartalék. Így pedig nagy kérdés, hogy az inaktívak közül milyen megoldással és kiket tudna "visszakényszeríteni" a piacra a munkavállalás reményében. Mert, hogy ez másként nem igazán fog menni.
Az pedig megint egy másik nagy kérdés, hogy mit fognak dolgozni? Hiszen minden bizonnyal megvan a nyomós oka annak, hogy valaki miért nem keres munkát, ahogy annak is, hogy miért van még mindig közel 300 ezer munkanélküli. Főleg annak fényében nagy kérdés ez, hogy a hazai alacsony bérszínvonal mellett egyre több ágazatban egyre nagyobb a szakemberhiány. Ez pedig azt jelenti, hogy a munkaerő-kereslet és -kínálat nem igazán fedi egymást. Tehát Orbán hiába terelne vissza százezreket a munkaerőpiacra, hiába szeretne még félmillió dolgozót látni, ha a képesítés nem felel meg a piac igényeinek, legfeljebb félmillió közmunkással lehet dicsekedni majd.
Székely Sarolta
mfor.hu
