Hatalmas lépésekkel épül le a magyar nemzetgazdaság teljes adóssága, így az éven belül lejáró, úgynevezett rövid adóssága is. 2012 végén a teljes külső adósságunk, tehát az államháztartás, a bankrendszer és a nem pénzügyi vállalatok rövid kötelezettsége már "csak" 28,3 milliárdot tett ki. (A lakosság devizaadóssága a bankrendszeren keresztül jutott el a háztartásokhoz, így az közvetlenül nem szerepel ebben a statisztikában. A vállalatok egy része viszont külső szereplőktől vont be forrásokat, így ezért ők benne vannak.)
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatsora alapján ez az összeg 2011 harmadik negyedévében, tehát 6 negyedévvel korábban még 38,7 milliárd euró volt. Az azóta eltelt 1,5 év alatt 10,3 milliárddal euróval csökkent az éven belüli külső adósságunk, vagyis a magyar GDP hozzávetőlegesen 10 százalékával. Egy év alatt 8,4, míg egy negyedév alatt 3 milliárdos a zsugorodás nagysága. A legnagyobb mértékben a bankrendszer rövid adóssága csökkent (a belső hitelezés leépülésével párhuzamosan nincs szükség a külső források korábbi szintjére, így a bankok visszafizetik azokat), aztán az államháztartás, majd a vállalatok jönnek.
Az éven belül lejáró külső adósságnak 2012 végén 44 százalékát tette ki az államháztartás, 36-ot a bankrendszer és 20 százalékát a vállalatok. Az adósság szektorok közöti megoszlásának átalakulását jól mutatja, hogy 2008 harmadik negyedévének végén - közvetlenül az októberben Magyarországra begyűrűző pénzügyi válság előtt - a mostani szintnél minimálisan magasabb 28,4 milliárd eurós rövid külső adósságnak még 55 százalékát tette ki a bankrendszer, 23-at az államháztartás és 21-et a vállalati szektor.
20 százalékkal kevesebb lehetne a tartalék
A mostani 28,3 milliárdos rövid külső adósság azt jelenti, hogy a külső sérülékenységünk növekedése nélkül az MNB április végi 35,9 milliárd eurós nemzetközi tartaléka euró milliárdokkal csökkenhet. A nemzetközi tartalékok szintjét meghatározó hüvelykujjszabályok közül a legerősebbnek mondott Guidotti−Greenspan-szabály ugyanis azt mondja ki, hogy olyan mértékű nemzetközi tartalékkal kell rendelkeznie egy nemzetgazdaságnak, amiből az éven belül lejáró külső adósságot ki lehet fizetni. Tehát minden egyéb változatlansága mellett elméletileg 7,6 milliárd euróval (21 százalékkal) is lehetne csökkenteni az MNB tartalékait. (Azért csak elméletileg, mert gyakorlatilag elképzelhető, a teljes külső adósság lejárati szerkezete olyan, hogy jövőre az ideinél több adósság fog lejárni. De ezt csak az MNB szakemberei tudják.) A tartalékok nagymértékű csökkenésével párhuzamosan pedig a jegybanki mérleg forrás oldalán a kéthetes MNB-állomány is jelentősen zsugorodhat. Ez a potenciális csökkenési lehetőség forintban 2200 milliárd forintot tesz ki, ami jóval több, mint az NHP (Növekedési Hitel Program) harmadik pillérjében meghatározott 900 (illetve az első pillér hatását is figyelembe vevő 1150) milliárd forint.
A csökkenés, ha bekövetkezik, igen kedvező hatással lesz a jegybank gazdálkodására. Ugyanis miközben a nemzetközi tartalékokra minimális kamatot kap az MNB, addig a kéthetes állományra a jóval magasabb, aktuális alapkamatot kell kifizetnie. Vagyis folyamatosan negatív a kamateredménye, ami miatt február végére elfogyott a jegybank saját tőkéje, ezt pedig a központi költségvetésnek kell jövőre kipótolnia. A rövid külső adósság leépülésével párhuzamosan csökkenthető nemzetközi tartalékok zsugorodása tehát mindenképpen jó hír. (Persze dönthet úgy is a jegybank vezetése, hogy eszközoldalon a Guidotti-Greenspan-szabálynak megfelelő szintre állítja be a nemzetközi tartalékokat, míg a forrásoldalon továbbra is ragaszkodik a NHP-ban meghatározott 3600 milliárdos szinthez. Ebben az esetben a különbözetet eszközoldalon a gazdaság további serkentésére lehetne felhasználni, de ekkor az MNB gazdálkodása nem javulna olyan mértékben, ahogy javulhatna.)
És még további eurómilliárdokkal csökkenhet
Ráadásul a 2013-as első negyedéves adatok is abba az irányba mutatnak, hogy még tovább csökkenhet a rövid külső adósságunk, ami tovább mérsékelheti a tartalékigényt. Az MNB előzetes adatai szerint ugyanis a háztartások megtakarítása 2013 első negyedévével számolva éves szinten a GDP 5,6 százalékát tette ki (2012 végén még csak 4,8 százalékát), ami értelemszerűen csökkentette a háztartások adósságát, és természetesen a bankrendszer hitelállományát is. Így a bankrendszer még kevésbé van a külső forrásokra ráutalva. Bár a PSZÁF legfrissebb adatai szerint az első negyedévben a lakossági megtakarítások mértékénél kisebb ütemben csökkent a bankrendszer külföldi adóssága, annak leépülését az NHP harmadik lépcsőjének keretében megjelent termékek igénybevétele valószínűleg fel fogja gyorsítani.
Ráadásul a deviza és kamatláb tenderek megjelenésével kapcsolatban a Magyar Nemzeti Bank az mfor.hu megkeresésére közölte, ha az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) a lejáró devizaadósságot úgy akarja finanszírozni, hogy az aukciókon bevont forintforrásokat az MNB tartalékainak a terhére váltaná át devizára, és abból törlesztene, akkor abban a jegybank - a deviza és kamatláb tenderek megjelenése ellenére - továbbra is partner lenne.
Az államháztartásnak május végével idén még 2,1 milliárd eurónyi IMF-törlesztőrészletet kell kifizetni. Ha ezt a fenti módon szeretné az ÁKK rendezni, akkor az még újabb eurómilliárdokkal csökkenheti nemcsak a külső rövid adósságot, de potenciálisan az MNB nemzetközi tartalékait is.
szp
mfor.hu
